iPon Hírek

Megvan „Einstein bolygója”

Dátum | 2013. 05. 15.
Szerző | Jools
Csoport | EGYÉB

A Tel Avivi Egyetem és a Harvard-Smithsonian Asztrofizikai Központ kutatói egy új, Einstein speciális relativitáselméletén alapuló módszerrel fedeztek fel egy exobolygót. Az égitestre a Kepler űrtávcső által begyűjtött adatok segítségével akadtak rá. A Kepler fedési módszerrel keresi az extraszoláris bolygókat, ezen objektum észlelésére azonban ez utóbbi metódus nem volt alkalmas. Az új detektálási módszer elméleti alapjait 2003-ban fektette le Avi Loeb és Scott Gaudi. Az eljárás lényegileg három apró mozzanat észlelésén és mérésén alapul, amelyek bizonyos értékeinek egyidejű fennállása egy bolygó jelenlétét jelzi a vizsgált csillag körül. Einstein elmélete értelmében, amikor a bolygó a Föld felé közeledik, a csillag is elmozdul egy kicsit felénk, ami a fellépő relativisztikus hatások miatt a fotonok felhalmozódásához, és a fény irányunkba történő fókuszálódásához vezet, amit minimális fényességnövekedésként érzékelünk. Amikor pedig a bolygó távolodik tőlünk, hasonló okokból látjuk halványodni a csillagot. A második effektus, amit a kutatók vizsgáltak, azzal kapcsolatos, hogy a keringő bolygó gravitációs hatása minimálisan ugyan, de megváltoztatja a csillag alakját is. Ahogy a nagy tömegű égitest maga felé húzza a csillag anyagát, az enyhén elnyújtott, tojáshoz hasonló alakot vesz fel, amelynek hegyesebbik „vége” a bolygó felé mutat. Ezt a „tojást” pedig akkor észleljük a legfényesebbnek, amikor pontosan oldalról tekintünk rá, hiszen ilyenkor látjuk a nagyobb felületet, a végekre rálátva pedig halványabb lesz az égitest. A harmadik vizsgált effektus a bolygóról visszaverődő csillagfény kimutatása volt a keringő égitest megfelelő pozícióihoz kötve.

Mindezen néhány tízezred résznyi relatív fényváltozásokra egy BEER nevű algoritmussal (BEaming, Ellipsoidal, and Reflection/emission modulations algorithm) igyekeztek ráakadni a Kepler adatait elemző kutatók, és a Kepler−67 nevű rendszer esetében sikerrel is jártak. Később spektroszkópiai mérésekkel sikerült megerősíteni a bolygó jelenlétét, és közben az is kiderült, hogy a Kepler−67b a Földről nézve minimálisan fedésbe is kerül csillagával, igaz, annak csak a legszélébe „harap bele” minimális fényességváltozást okozva, ezért nem vette észre a Kepler saját keresőprogramja. „Einstein bolygója” kétezer fényévnyire a Földtől, a Hattyú csillagképben található. Egy forró jupiterről van szó, amelynek átmérője 25 százalékkal nagyobb a Jupiterénél, tömege pedig körülbelül duplája ez utóbbinak. Másfél földi nap alatt kerüli meg csillagát, amelyhez annyira közel helyezkedik el, hogy keringése kötött, vagyis mindig ugyanazon oldalát fordítja a központi égitest felé. Ennek eredményeként a napos oldalon 2000 °C körüli hőség tombol. A bolygó többi részén sincs azonban sokkal hűvösebb, a fényváltozások alapján ugyanis az atmoszférában több ezer km/óra sebességű szelek gondoskodnak a beérkező energia szétterítéséről. Az új módszerrel jellegéből adódóan csak nagy tömegű, csillagukhoz közel keringő bolygókat lehet kimutatni, tehát a Földhöz hasonló égitestek felfedezése ezen az úton nem várható. Érdemes azonban megjegyezni, hogy az eddig detektált, főként fedési módszerrel felfedezett exobolygók többsége is hasonló paraméterekkel rendelkezik, és az új metódusnál viszont nincs szükség arra, hogy pontosan oldalról lássunk rá bolygó pályájára. Ahogy Avi Loeb elmondta, minden bolygóvadászati módszernek megvannak az előnyei és a hátrányai is, egy dolog azonban biztos: minden újabb metódussal tovább bővül azon eszközök köre, amelyekkel a körülöttünk lévő világot tanulmányozhatjuk.
Új hozzászólás írásához előbb jelentkezz be!

Eddigi hozzászólások

5. tibaimp
2013.05.15. 19:28
"...Einstein speciális relativitáselmélet..." ha jól tudom 1905-ben írta! Azért tudott valamit Einstein.
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
4. zorrd023
2013.05.15. 23:30
Én emelem kalapom a nagy tudódok előtt. De az hogy a fénye megváltozik, kicsit fényesebb majd halványabb a csillagnak, és az alakjának változására még én magam is gondoltam. Azt hittem valami sokkal másabb megoldást használtak. Persze félre értés ne essék maga a megvalósítás az biztos nagyon komoly munkát igényelt. Emelem is kalapom. (Csak maga a módszer relatíve egyszerű. Megvalósítása algoritmusban stb már más szint persze.)
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
3. Runciter
2013.05.15. 23:55
igen, zorrd ezt már otthon a fürdőkádban kitalálta,tök egyszerű dolog ez
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
2. kray
2013.05.16. 07:26
Runciter
Miert ha a mi kozponti csillagunk hatassal van a bolygoinkra, akkor nem egyertelmu, hogy mi is hatassal vagyunk ra? A gravitacio oda-vissza mukodik
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
1. dzsuz87
2013.05.16. 10:56
Az első pont nagyon nem nyilvánvaló.
Nem arról van szó, hogy ahogy közelebb kerül hozzánk, nagyobbnak látjuk, hanem annak figyelembe vételről, hogy egy mozgó fényforrást vizsgálunk. Ez gondolom nagyobb mérhető változással jár, mint a közeledésből adódó. Talán az optikai vöröseltolódás miatt jön létre a jelenség, ha a kibocsátott elektromágneses sugárzás spektruma és a detektor spektrumra való érzékenysége megfelelő viszonyban áll. Mert miért is fókuszálódna a fény a mozgás hatására?
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!