iPon Hírek

Memoranda - életünk kusza szálai

Dátum | 2017. 02. 23.
Szerző | Morte
Csoport | JÁTÉK

A mágikus realizmus japán mesterének, Haruki Murakami japán írónak különös világa elevenedik meg ebben a játékban, amelyet elbeszélései inspiráltak. A szürreális elemekkel átszőtt álomszerű 2D-s kaland a Bit Byterz nevű kanadai csapat Kickstarter projektjéből született (örömmel láttuk, hogy a projektnek volt magyar támogatója is, akinek a képét meg lehet találni a játékban). A történet főszereplője Mizuki, a tengerparti kisvárosban élő huszonéves fiatal lány, aki fiatal kora ellenére már túl van egy váláson, és azóta valahogy nem találja a helyét a világban. Nem elég, hogy álmatlanságban szenved, még a neve is elszökik tőle. A város tele van hasonló, helyüket, útjukat kereső néha hétköznapi, néha különös karakterekkel: emberek, akik állattá szeretnének válni, állatok, akik inkább emberként léteznének. Olyan karakterek és elemek is felbukkannak, akik és amik konkrétan egy-egy Murakami elbeszélésből léptek ki: az egyfolytában spagettit főző ember, a magától mozgó, vese alakú kő, a cirkuszból megszökött elefánt, és maga a főhős is ilyen. Ott vannak a jellegzetes, Murakami által kedvelt témák is, amelyek szinte minden művében felbukkannak: az elveszett macskák, a baseball vagy a második világháború, és persze a mindent átszövő különös, megfoghatatlan melankólia.
A szokatlan szereplőktől, a szürreális, abszurd elemektől eltekintve a darab a kalandjátékok szokásos menetét követi: tárgyakat kell keresnünk, felvennünk, kombinálnunk és a megfelelő helyen használnunk. A Memoranda szerencsére nem szenved olyan játékmechanikai problémáktól, amelyek sok más kalandjátékot idegesítővé tudnak tenni. A kezelőfelület egyszerű, a kelléktár könnyen használható, két kattintással rögtön átmehetünk az aktuális képernyő másik felére, nem kell végignéznünk, ahogy a főhős lassan végigbandukol rajta, a térkép segítségével pedig egy pillanat alatt eljuthatunk a helyszínek bármelyikére. Az F lenyomva tartásával láthatóvá válnak azok a pontok, amelyekkel interakcióba léphetünk, így azok is élvezhetik a játékot, akik szeretik a pixelvadászatot, és azok is, akiknek ez a rész nem a kedvence. A fejtörők nehezek, és ugyanazt a különös, időnként teljesen kifacsart játék logikát követik, amit sok régi klasszikus darabban is megtalálhattunk. Ezek a rejtvények jól illenek a Memoranda szürreális, álomszerű világához, nagy sikerélményt tudnak jelenteni, amikor sikerül megfejtenünk őket, ugyanakkor helyenként frusztrálóak is tudnak lenni. A rejtvényekhez, feladványokhoz segítséget is kérhetünk, a játék néha két-három tippet is ad, de ezek a legtöbbször olyan homályos utalások, hogy elolvasva őket nem fogjuk úgy érezni, hogy tálcán kaptuk a megoldást, sőt, az is előfordulhat, hogy csak még jobban fogjuk a fejünket vakarni. Néha nem marad más, mint a próbálgatás, de ha újra bejárunk minden helyszínt, megkeresünk minden tárgyat, és megpróbáljuk kombinálni, használni őket, akkor előbb-utóbb rábukkanunk a megoldásra. Bár időnként okozott némi frusztrációt, mégsem éreztük ezt igazán problémának. A Memoranda nem egy rohanós játék, észrevétlenül, finoman rávesz arra, hogy elmerengjünk az élet furcsaságain. Kézzel gondosan megrajzolt szép, meseszerű helyszíneket járhatunk be, különös karakterekkel ismerkedhetünk meg, és a hangulatos kísérőzenék hallgatása közben gondolkodhatunk, álmodozhatunk. A Memorandában a szereplők, a helyszínek, a hangulat és az érzések jobban számítanak, mint a végkifejlet, a végén nincs minden szál elvarrva, és itt sem kapunk mindenre magyarázatot, akárcsak az életben, vagy Murakami történeteiben.
Új hozzászólás írásához előbb jelentkezz be!

Eddigi hozzászólások

2. kadarivi
2017.02.23. 18:27
Hogy sikerült Murakami nevét felcserélni? Legalább egy magyar újságíró ne csináljon ilyesmit...
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
1. koti02 kadar...
2017.02.23. 18:51
Igen, a japánoknál is a családnév van az első helyen: Murakami Haruki
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!