iPon Hírek

Merre is? ‒ A térkép az agyunkban

Dátum | 2012. 01. 19.
Szerző | Jools
Csoport | EGYÉB

Nap mint nap különféle útvonalakat teszünk meg szinte gondolkodás nélkül. De honnan tudjuk, hogy a munkahelyünkhöz képest hol van az otthonunk vagy a bolt? Mi alapján tájékozódunk? Jól felismerhető tereptárgyak vagy esetleg a nap segít ebben? A Psychological Science egy most megjelent tanulmányának eredményei magukat a szerzőket is meglepték. A tübingeni Max Planck Institute für biologische Kybernetik kutatói a vizsgálatok alapján azt állapították meg, hogy lakóhelyünk és környéke térképszerű formátumban raktározódik el az agyunkban, egy olyan térképről van szó ráadásul, amely északi tájolású. Legalábbis ‒ mondják a kutatók ‒ biztosan igaz ez a nyugati társadalmakban, ahol a térképeket északra tájolják, és az emberek ismerik és használják is ezeket.

Többféle elmélet van az emberi tájékozódás működéséről: Egyesek szerint a környezeti tényezők (templomtorony, vasúti töltés), valamint az adott terepen szerzett tapasztalataink (lakásunk helye hozzánk képest) alapján alkotjuk meg személyes vonatkoztatási keretünket a világról, és ezekhez képest határozzuk meg benne pillanatnyi helyzetünket. Mások úgy gondolják, hogy a pillanatnyi helyünk határozza meg haladási irányunkat, vagyis utcák mentén gondolkodunk a tájékozódásban. Mindkét teória alapján igaz, hogy minél távolabbi cél felé igyekszünk, annál nehezebben lőjük be annak pontos irányát, és annál nagyobb eséllyel tévedünk el.


A tübingeni kutatócsoport eredményei nem ezeket az elméleteket támasztják alá. Kísérletük során 26 helyi lakost, akik legalább két éve a városban éltek, helyeztek egy virtuális környezetbe oly módon, hogy egy olyan széken ültek, amelyet nem tudtak forgatni. A terep a város háromdimenziós modellje volt, és pillanatnyi helyzetükben csak közvetlen környezetüket láthatták, minden mást sűrű köd takart. A kísérletvezetők arra kérték a résztvevőket, hogy mutassák meg egyes jól ismert helyek irányát ‒ például az egyetem főbejáratát vagy a tűzoltóságot. A helyszínek változtak, és az irány is változott, amely felé a résztvevők ülő helyzetükben néztek. Hatvan különböző helyszínről három tereppont irányát kellett megmutatniuk, majd arra kérték őket, hogy rajzoljanak egy térképet a városról és jelöljék be ezen a kérdezett pontokat is.

A résztvevők különféle tájolású térképeket rajzoltak ugyan, de mindenki akkor teljesített a legjobban, amikor észak felé nézve kellett az irányt meghatároznia, és minél inkább eltért a „tájolásuk” ettől az iránytól, annál rosszabb eredménnyel tájékozódtak. A kutatók ebből arra következtettek, hogy mindannyiuk fejében egy északi tájolású Tübingen-térkép van, amelyet a városban töltött éveik során „állítottak össze”.

A szakértők szerint a térképen gondolkodás kognitív lustaságunk eredménye, mivel ha csak tereppontok alapján próbálunk navigálni, nagyon sok dolgot kell elhelyeznünk egy adott referenciakeretbe: az utcák irányát, a tereppontokat, amelyekre ahogy haladunk folyamatosan változik a rálátásunk stb. Ezzel szemben, ha térképben gondolkodunk, minden eleve egyetlen keretbe van helyezve, nem kell azzal foglalkoznunk, hogy miket látunk út közben, ha tudjuk, hogy második utcán balra, majd a harmadikon jobbra kell mennünk.

A szakértők elképzelhetőnek tartják, hogy a GPS túlzott használata előbb utóbb eltörli ezeket a térképeket az agyunkból. Ennek az a veszélye, hogy ha esetleg a szerkentyű nem működik, semmiféle tájékozódási alapja nincs az embernek, teljesen elveszettnek érzi magát. Az ilyen helyzetek elkerülésének legjobb módja, ha nem mondunk le teljesen a térképek használatáról, tanulmányozzuk ezeket indulás előtt, meg fogunk lepődni milyen nagy hatékonysággal képes agyunk a térképi információkat hasznosítani. 

Új hozzászólás írásához előbb jelentkezz be!

Eddigi hozzászólások

13. agyturbini...
2012.01.19. 11:02
Sajat tapasztalat alapjan kijelenthetem teljesen igaz. Ez lesz a 3. ev a varosban es nem nagyon lehet zavarba hozni pedig nem kicsi, az ember megtanulta a nagy utakat azok milyen tajolasuak es milyen varosreszek vannak a kornyeken. Ennyi nem kell mas es maris tudod merre haladsz. mert ha kicsi ismeretlen utszakaszra tevedsz az elobb utobb nagyban vegzodiuk es vissza az 1 ponthoz. Mert eltevedni nem lehet maximum a jelenlegi helyzetunk es haladasi iranyunk ismeretlen.
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
12. NKing
2012.01.19. 11:23
Kíváncsi vagyok, hogy az olyan esetekben, mint az eltévedés és az olyan környezetekben, ahol egy laikus számára nincs tájékozódási pont (pl nagy erdő), hogyan alakul ez a térképezési séma. Azt pl. tudjuk, hogy a sivatagban előbb-utóbb körbe-körbe jár az ember.
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
11. Zotya84
2012.01.19. 11:31
"Az ilyen helyzetek elkerülésének legjobb módja, ha nem mondunk le teljesen a térképek használatáról, tanulmányozzuk ezeket indulás előtt..."

Na ezzel teljesen egyetértek. Ha tudom,hogy valahova menni akarok, ahol még sosem jártam GMapson végignézem a térképet, meg a műholdkép alapján, hogy ott mi van, és csak a nagyon gázos részleteket esetleg egy lapon kinyomtatom (mert mondjuk Pesten azért van pár), oszt odaadom asszonynak, hogy kisegítsen, ha kell, de általában fejből jobban tudom, mint ha ő navigálna.
GPS-t meg nem nagyon használok, ha igen, akkor is csak követő módban, hog tudjam merre járok, nem azért, hogy az irányítson engem. Érdekes módon még sosem sikerült eltévednem. És vagyok oly szerencsés helyzetben, hogy mindkét módon tudok tájékozódni..
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
10. Cukrosbacs...
2012.01.19. 11:53
"A szakértők elképzelhetőnek tartják, hogy a GPS túlzott használata előbb utóbb eltörli ezeket a térképeket az agyunkból. "
Na ezen jól szórakoztam, elképzelhetetlennek tartom ezt ugyanis nem mindig autóval járunk valahova, és a biciklizéskor sem teszünk GPS a kerékpárra. Kicsit olyan mint amikor azt mondták hogy a "föld a világ közepe" és mindenki elhitte
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
9. Jools
2012.01.19. 13:10
Én eddig nem értettem, hogyan sikerül mindig pont a jó iránnyal ellenkező irányba elindulni, de most már világos: fordítva tartom a térképet a fejemben.

Cukrosbacsi: abban azért lehet némi igazság, hogy ha valaki sokszor a GPS-re támaszkodik akkor ez a fajta iránytanulási képessége romlik, és egyre nehezebben sajátít el útvonalakat. Az "agyizmokat" is edzeni kell a siker érdekében.
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
8. kiskoller
2012.01.19. 13:11
Pedig abban van igazság hogy a GPS törli ezeket az adatokat. Aki nem használt soha GPS az minden utcanevet megjegyez, mert megKELL jegyeznie, a GPS viszont elvégzi ezt helyetted. Az agy meg sohasem dolgoz fölöslegesen, így idővel leszoksz arról hogy mindent megjegyezzél.

Ez olyasmi mintha én elmegyek valahova passzív utasként, azaz nem én vezetem a kocsit akkor szinte semmit sem jegyzek meg az útból. De ha magamtól aktív utasként megyek, akkor bizony mindenre odafigyelek, nehogy eltévedjek.
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
7. rini
2012.01.19. 13:39
Teljesen igaz a megállapítás. Azt viszont nem értettem, pontosabban meglepet, hogy ez még csak most tűnt fel nekik? Már kiskorunkban is alapvetően az északi irány meghatározást sulykolták az ember agyába mert kell valami amihez képest viszonyítani tudunk. Ha ez nem áll rendelkezésre akkor könnyen eltéved az ember. Hozzá kell tenni azt is, hogy néhány emberből hiányzik ez a képesség, de nagyon kicsi a számuk. Ráadásul ha valamilyen módon a déli, keleti vagy nyugati irányt határozod meg a következő irányt mindig az északihoz igazítod akaratlanul is. Röviden mindig az északi irány kerül előtérbe. Ha egy városba élsz hosszabb ideig, ott pedig automatikusan megtanulod annak tájolási képét és aszerint közlekedsz, még ha nem is mondod ki az irányt. Ha idegen városba, terepre érkezel ott pedig az első, hogy megtudd az irányt, hogy eltud helyezni a fejedben annak képzeletbeli térképét, elhelyezkedését valamint tájolását. Az iránytű és a GPS is ezeket segíti elő. Attól nem félek, hogy eltörölné az ilyen irányú érzéket. Ilyen tárgyakat általában csak nagyon idegen környezetekben használnak az emberek és éppen ezért ritkán is fordulnak ezek segítségéért. Azoknak viszont, akik gyakran járnak ilyen helyeken, netán rossz az irányérzékük, azok számára nagy segítség lehet.
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
6. NKing
2012.01.19. 13:52
rini: valószínű, hogy ez már kulturális örökségünk is. Már nagyon régóta használ az ember iránytűt, vagy szextánst. Ezek az analóg eszközök mind egy kötött pontot használtak a viszonyítási rendszer alapjául. Feltételezem, hogy ez már generációról generációra átöröklődött tudás, és így nehéz megmondani, hogy mi az, amit az agy csinál az egész folyamatban és mi az, ami a beépült tudásnak köszönhető. Vagy vegyük pl. a madarakat, amiknek külön érzékszervük van a Földmágnesesség érzékelésére. Erről érdekesség:
http://www.mimicsoda.hu/cikk.php?id=768

Megjegyzem: egyetértek azzal a vélekedéssel, hogy a GPS használat idővel tompíthatja ezt a fajta képességünket. Vegyük pl a számológépek megjelenését - régen a fejszámolás, az abakusz, logarléc, stb. nélkülözhetetlen volt. Sok felnőtt ember ma már nem is tudja, hogyan szorozzon össze /osszon el nagy számokat papíron. Annyira hozzászoktunk a technikához, hogy a képességet elnyomtuk magunkban észrevétlenül.
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
5. Phantomstr...
2012.01.19. 14:20
Ez érdekes, mert a GTA 4-ben, ahol GPS vezeti rá a játékost a célra, tényleg nehezebben tanultam meg a város képét, mint a korábbi részekben. De a való világban is jól eligazodok, ha indulás előtt jól átnézem a térképet, esetleg képeket a helyszínről, nincs szükségem GPS-re.
Egy-két nap után egész jól eligazodok olyan városokban, ahol azelőtt még nem voltam.
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
4. Vendég-Ven... rini
2012.01.19. 14:48
"Már kiskorunkban is alapvetően az északi irány meghatározást sulykolták az ember agyába mert kell valami amihez képest viszonyítani tudunk."

Már akinek. Jópár éve egy újpesti ismerősöm egy papírra leskiccelte nekem, hogyan juthatok el valahová a tartózkodási helyétől délre. Az istennek nem tudtam eligazodni a rajzán, aztán miután végre sikerült azonosítanom rajta pár dolgot, kiderült, hogy a rajza tetején volt dél, az alján meg észak. Ui. őneki Újpestről délre volt az "előre", amint ugye felfelé nyíllal szoktunk jelölni, így aztán a rajzán is felülre tette a déli irányt.
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
3. YuGabe
2012.01.19. 14:54
Ha valakit meg akarnék szivatni, akkor kinyomtatnék egy A6-os Budapest térképet "fejjel lefelé", azaz déli tájolással, de az utcanevek és egyebek fordítva lennének rajta. Megkérnék valakit, hogy mutassa meg, merre van a térképen a Nyugati pályaudvar, tutira megfordítaná a térképet és kicsit összezavarodva próbálná meg összeszedni a darabokat a fejjel lefelé levő utcanevekből. Szerintem egy déli (vagy akármilyen jelentősen északitól eltérő) tájolású térkép esetén máris nem nagyon tudnánk, hol vagyunk
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
2. lajcsi1975
2012.01.20. 09:32
A6? Ha jól számolom az egy szabvány levélboríték méret , azt mikroszkóp alá kellene tenni hogy azon látszódjanak az utcanevek , talán a legmagasabb rangú utak ráférnének. A többivel egyetértek.
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
1. fokas
2012.01.23. 15:03
azt szeretem, hogy van nekünk a Duna, mert ahhoz bármikor tudok viszonyítani, nem is tudom, hogy a folyó nélküli városokban ezt hogy csinálják! ha belegondolok, mindig a Duna helyzete alapján próbálom belőni, hogy hol vagyok és merre kell mennem, ha eltévedtem, és egész hatékonynak érzem.
utcaneveket mondjuk viszonylag nehezen jegyzek meg, és nem is nézem őket szinte soha, mindig látvány alapján próbálok visszatalálni a helyekre.
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!