iPon Hírek

Mikrometeoritok az ereszcsatornákban

Dátum | 2016. 12. 29.
Szerző | Jools
Csoport | EGYÉB

A Naprendszer kialakulása után az annak anyagát adó por és gáz nem minden darabkája állt össze stabil égitestekké. Számos kisebb objektumot alig tart össze saját gravitációja, és amikor ezek túl közel kerülnek egymáshoz vagy ütköznek, apró darabkák válnak le belőlük, amelyek idővel mikrometeoritok formájában a Földön is kiköthetnek. Bolygónk felszínét naponta durván 6 tonna 50 mikrométer és 2 milliméter közötti átmérőjű porszem éri el, ami átlagosan évi egy kozmikus porszemet jelent minden egyes négyzetméteren. A szakértőket nagyon érdeklik ezek az apró szemcsék, hiszen a mikrometeoritok rengeteget elárulhatnak a Naprendszer keletkezésével és történetével kapcsolatban. Alapesetben ezeket az óceáni aljzat anyagának átszitálásával, vagy rengeteg sarkvidéki jég megolvasztásával és átszűrésével találják meg. Ez a két forrás azért ideális, mert nagymértékben mentes az ipari forrásból származó portól, ami a bolygó nagy részéről nem mondható el. A Geology nevű folyóirat oldalain azonban nemrégiben megjelent egy tanulmány, amelyben egészen másutt, európai nagyvárosok épületeinek ereszcsatornáiban, azok kifolyóiban és tetőin talált mikrometeoritokat elemeznek a szakértők. Korábban is volt arra példa, hogy amatőr csillagászok azt állították, kozmikus eredetű port találtak a városokban, ezen állításokat azonban – többnyire jogos – kétkedéssel fogadta a szakma. A mostani gyűjtés központi figuráját, Jon Larsen norvég zenészt azonban ez sem bátortalanította el, és mindenütt, amerre járt, gyűjtött a törmelékből, amely a tetőkön gyűlt össze az esővíz elszivárgása után.
A mikrometeoritok jellegzetessége, hogy magnetitet, a vasoxidok egyik természetesen mágneses típusát tartalmaznak. Larsen ezért először fogta az általa összegyűjtött, mintegy 300 kilogrammnyi csatornalerakódást, és azok fölött szisztematikusan áthúzott egy erős mágnest. Ez után következett a munka nehezebbik része, az anyag mágnesesnek bizonyuló részét, körülbelül 30 kilogrammot, ugyanis mikroszkóp alatt kezdte megvizsgálni. A mikrometeoritok megolvadnak, ahogy 12 km/másodperces keresztülhúznak a földi légkörön, majd a felszínt elérve apró gömböcskékként szilárdulnak meg, amelyeken ásványi összetételük nyomán jellegzetes csíkok látszódnak. A tapasztalt vizsgálódó így könnyen el tudja különíteni ezeket a törmeléket alkotó többi, szabálytalan szemcsétől. Larsen összesen nagyjából 500 gömböcskét azonosított, amelyek átmérője egységesen 300–400 mikrométer körüli volt. A mikrometeoritokat aztán az Imperial College London kutatója, Matthew Genge és társai elemezték tovább, hogy megerősítsék azok kozmikus eredetét. Genge és kollégái 48 szemcsét vizsgáltak meg pásztázó elektronmikroszkóppal, és megerősítették, hogy azok formájuk és összetételük alapján valóban mikrometeoritok.
Az óceánból és a sarkokról előkerült példányok több ezer évesek vagy több millió évesek is lehetnek attól függően, hogy milyen korú rétegből bányásszák ezeket elő, továbbá a minták elkerülhetetlen keveredése miatt köztük szinte lehetetlen ezek közt azonosítani az ennél „fiatalabb” darabokat. A tetőkön megtalált mikrometeoritok azonban egytől egyig az elmúlt hat évben érkeztek a Földre, mivel a kérdéses ereszcsatornák közül a legkevésbé karbantartottat ekkor tisztították ki utoljára. A friss mikrometeoritok érdekes módon sűrűbben csíkozottak, mint az óceánból vagy a jégből előkerült példányok általában. Ennek oka Genge szerint az lehet, hogy a szokottnál nagyobb sebességgel érkeztek. Aminek hátterében pedig az állhat, hogy a bolygók néhány millió évvel ezelőtt enyhén más pályákon keringtek, és pozíciójuk miatt kevésbé gyorsították fel a beérkező szemcséket. Ez várható is volt, hiszen az elliptikus bolygópályák az égitestek gravitációs kölcsönhatásai miatt kis mértékben ugyan, de folyamatosan változnak. A biztosan datálható mikrometeoritok tehát idővel talán annak meghatározásában is segíthetnek, hogyan változnak a bolygópályák. Ehhez persze hosszú időn keresztül rengeteg adatot kell majd felhalmozni. Amíg azonban ez megvalósul, az ereszcsatornákban fellelhető, és a többi forrásnál jóval egyszerűbben hozzáférhető mikrometeoritok addig is érdekes új vizsgálódási területet jelenthetnek a kozmikus porszemek kutatói számára.
Új hozzászólás írásához előbb jelentkezz be!

Eddigi hozzászólások

5. Chrematori...
2016.12.29. 16:19
Mikroszkóp elő, meteorit keresés indul :'D
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
4. rottenbull
2016.12.29. 23:05
Gondolom nem nagy melo par magnest kipakolni ide oda, majd nehany havonta meglesni, mit fogtak.
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
3. petyus76 rotte...
2016.12.30. 01:26
Hát nem is az a nehéz, hanem ami utána jön. 30 kilogramm 300–400 mikrométer-es porszemet átvizsgálni mikroszkóp alatt, az a nagy munka.
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
2. rottenbull petyu...
2016.12.30. 11:17
Szerinted a tengerfenek homokjanak atszitalasa, vagy a sarki jeg olvasztasa egyszerubb ?
Vagy ugy gondolod, hogy 2-3 honap alatt a tetore kirakott magnes 30 kilonyi mintat ad ?
Nem hinnem. Ha viszont minden orszag egy helyen kitesz egy magnest, es evente elkuldi a mintait egy kozponti laborba, akkor precizen monitorozhato rendszer johet letre bagoert. Igazabol az lepne meg, ha nem kezdtek volna ezt kb masnap megvalositani az amatorok.
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
1. Renhoek petyu...
2017.01.01. 17:26
Ma már ilyet automatikusan is lehet. Mi is ilyennel foglalkoztunk, csak sejtekkel. Automata mikroszkóp, több TB képanyag, ráeresztesz egy machine learning módszert, mondjuk egy kézzel ellemőrzött és validált nagy tanulóhalmazt, aztán mehet rá egy deep learning netet és már lehet is keresni a mikrometeoritokat :)
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!