iPon Hírek

Minden eddiginél fiatalabb csillagkezdeményre bukkantak

Dátum | 2012. 12. 10.
Szerző | Jools
Csoport | EGYÉB

A keletkezés korai szakaszában a később csillaggá váló égitestek meglehetősen aprók. Aztán a környező gázból anyagot gyűjtve magukba növekedni kezdenek, legalábbis a jelenleg elfogadott modellek alapján így gondoljuk. A csillagok születésének ezen korai időszakát azonban eddig nem igazán sikerült megfigyelni, általában csak azt követően kapcsolódunk be egy-egy égitest fejlődésébe, hogy az végső tömegének jelentős részét összeszedte.

Nemrégiben azonban John J. Tobin és kollégái sikerrel jártak az eddigi legfiatalabb ismert protocsillag megfigyelésében. Az általuk észlelt égitest annyira új, hogy a körülötte található porburokból mindössze a leendő csillaganyag 20 százalékát tömörítette magába, és még nem indult meg a belsejében a magfúzió. A szakértők becslései szerint a  Taurus Molekuláris Felhőben, tőlünk 450 fényévnyire található protocsillag legfeljebb 300 ezer éves lehet, de az is elképzelhető, hogy ennél sokkal fiatalabb.

A csillagközi térben hatalmas por- és gázfelhők találhatók, amelyekben rendkívül hideg formában, gyenge egyensúlyban létezik az anyag. Ha valamilyen külső hatásra, például egy közeli szupernóva-robbanás nyomán ez az egyensúly felborul, a felhő egy része saját tömegétől összeroskad, és az anyag elkezd összehúzódni. A felhő egyes részeiből sűrűbb anyagcsomók, globulák jönnek létre, amelyek mérete nagyjából a Naprendszerével egyezik, tömegük pedig a Napénak 200-szorosa. Az anyag összehúzódva egyre forróbb lesz, és a centrális régióban létrejön a protocsillag, amely már sugározni kezd, és egyre több anyagot gyűjt magába. Ahogy az anyag belehullik a fiatal égitestbe, infravörös sugárzás bocsátódik ki, ami felmelegíti és ionizálja a környező tér atomjait.


A sűrűsödő anyag egy része a protocsillag körül akkréciós korongot képez, nagy része a protocsillagba zuhan, egy harmadik része pedig poláris jetek formájában a csillagközi térbe távozik. Ahhoz, hogy a csillag belseje elérje a fúziós folyamatok beindulásához szükséges 10 millió fokot, bizonyos időnek kell eltelnie, és amikor ez megtörténik, onnantól nevezzük az égitestet csillagnak. A szakértőknek mindeddig csak olyan protocsillagokat sikerült megfigyelniük, amelyek már teljes tömegük legalább kétharmadát magukba gyűjtötték, vagyis majdnem befejezték fejlődésük ezen szakaszát.

Az L1527 katalógusjelű protocsillag azonban ennél sokkal fiatalabb, végső tömegének mindössze ötödével rendelkezik. A kutatók a Hawaiion található Submillimeter Array-t (SMA), és a kaliforniai CARMA rádiótávcsövet használták az égitest megfigyelésére. A protocsillagot korábban már a chilei Gemini távcsövekkel is megfigyelték, és megállapították, hogy az objektum fejlett porkoronggal rendelkezik.

Az újabb mérések során sikerült megállapítani a hőkibocsátás, illetve a szén-monoxid elnyelődésének mértékét, valamint pontosan lemérték a rendszer egyes részeinek méretét és tömegét is. A protocsillag tömege 19 százaléka a Napénak, de ez az anyagmennyiség központi csillagunknál hétszer nagyobb területet foglal el. Az égitestet körülvevő porkorong átmérője 180 csillagászati egység, vagyis nagyjából megfelel a Naprendszer nagyságának. A korong tömege mindössze 0,7 naptömeget tesz ki, a protocsillagot közvetlenül határoló porburokban pedig a már összetömörödött anyag ötszöröse található. Mindezen adatok arra utalnak, hogy egy nagyon fiatal rendszerről van szó, amelyben azonban meglehetős gyorsasággal zajlik az akkréciós korong kialakulása.

 

Új hozzászólás írásához előbb jelentkezz be!