iPon Hírek

Minden idők legnagyobb csillagkitörése egy vörös törpén

Dátum | 2014. 10. 07.
Szerző | Jools
Csoport | EGYÉB

Minden idők eddigi legerősebb, legforróbb és leghosszabb ideig tartó csillagkitörését észlelte idén tavasszal a NASA Swift űrtávcsöve. A vörös törpe kategóriájú csillagon az kitöréssorozat egy olyan robbanással kezdődött, amely legalább 10 ezerszer erősebb volt, mint központi csillagunk eddig észlelt legnagyobb kitörése. „Korábban meg voltunk győződve arról, hogy a vörös törpék nagyobb kitörései nem tarthatnak tovább egy napnál, a Swift azonban legalább hét óriási kitörést detektált alig két hét leforgása alatt” – mondja Stephen Drake, a NASA asztrofizikusa, aki az Amerikai Csillagászati Társaság legutóbbi ülésén számolt be a szuperflerrel kapcsolatos megfigyelésekről. A rendkívül komplex esemény során a mérések szerint a kitörő anyag hőmérséklete elérte a 200 millió Celsius fokot, vagyis több mint 12-szer forróbb volt, mint a Nap magja. A kitörés egy mindössze 60 fényévnyire található bináris rendszerben történt. A DG Canum Venaticorum (DG CVn) két vörös törpéből áll, amelyek tömege és átmérője nagyjából a Nap harmadát teszi ki. Egymástól való távolságuk körülbelül háromszorosa a Nap és a Föld távolságának, ami azt jelenti, hogy csillagászati léptékben mérve annyira közel vannak egymáshoz, hogy a Swift azt nem tudta megállapítani, hogy pontosan melyik csillag tört ki. Rachel Osten, a kutatás egy résztvevője elmondta, hogy egy meglehetősen keveset tanulmányozott rendszerről van szó, amelytől egyáltalán nem vártak hasonló méretű kitöréseket. A Nap 100 fényéves körzetében található csillagok túlnyomó része középkorú, akad azonban nagyjából ezer fiatal vörös törpe is köztük. Ezek az égitestek kiváló lehetőséget adnak a csillagászoknak arra, hogy a csillagok ifjú korának nagyenergiájú eseményeit tanulmányozzák. A becslések szerint DG CVn mindössze 30 millió éve keletkezett, vagyis életkora alig 0,7 százaléka a Naprendszerének.
A csillagkitörések hátterében az égitest mágneses terében bekövetkező gyors szerkezeti változások állnak, amelyek nyomán energia halmozódhat fel, majd szabadulhat fel a csillag légkörében. A DG CVn április 23-án olyan méretű kitörést produkált, hogy a jelentkező sugárzás aktiválta a Swift Burst Alert Telescope (BAT) nevű műszerét. A gammateleszkóp az 15–150 keV-os energiatartományban érzékeny, és a hasonló eseményeket elsőként észlelve képes kiszámítani azok égi koordinátáit. Amikor ez megtörtént, az űrtávcső többi műszerével is a jelenség felé fordult, illetve riadóztatta a földi távcsövek személyzetét is, hogy óriási kitörési esemény van kibontakozóban. „Három perccel a BAT első jelzését követően a kitörés röntgentartományban mért intenzitása meghaladta a két csillag normál együttes fényességét a teljes elektromágneses tartományban” – mondja Adam Kowalski csillagász. A csillagok fényessége több teleszkóp egymástól független mérései alapján a látható tartományban tízszeresére, az ultraibolyában százszorosára nőtt a kitörés következtében. Az esemény röntgentartományban mért fényessége mellett pedig a leghatalmasabb napkitörések is eltörpülnek. Központi csillagunk legnagyobb kitörését 2003 novemberében figyelték meg a csillagászok, ez az X45 besorolást kapta. Ha a DG CVn kitörését egy csillagászati egységnyi távolságból figyeltük volna meg, 10 ezerszer erősebbnek észleltük volna, mint a 2003-as eseményt. Az áprilisi kitörés Drake szerint a napkitörési skálán durván az X100 000 értéket kapta volna. Ez azonban csak a kezdet volt: három órával az első kitörést követően újabb, az elsőt megközelítő energiaszintű fler robbant ki a rendszerből. A szakértők szerint a Nap esetében már szintén megfigyelt szimpatikus kitörésekről lehetett szó, ilyenkor az egyik aktív régió robbanása egy másik régióban is tevékenységet vált ki. A következő 11 nap során a Swift műszerei folyamatos, egyre gyengülő kitöréseket észleltek. Osten elmondása szerint az események lecsengésének üteme nagyon hasonlított az erős földrengéseket rendszerint követő utórezgések viselkedésére. Összességében 20 napba telt, mire a rendszer röntgensugárzása visszaállt a kitörések előtti szintre. Felmerülhet a kérdés, hogyan lehetnek képesek ennyire aprócska csillagok ilyen nagyságú kitörésekre. A szakértők szerint a rejtély nyitja a forgási sebességben rejlik: a DG CVn csillagai kevesebb mint egy földi nap alatt fordulnak meg saját tengelyük körül, vagyis több mint 30-szor gyorsabban forognak a Napnál. Központi csillagunk ifjúkorában a mainál jelentősen gyorsabban forgott, így könnyen lehetséges, hogy hasonló intenzitású flereket is produkált, napjainkban azonban ez már elképzelhetetlen lenne.
Új hozzászólás írásához előbb jelentkezz be!

Eddigi hozzászólások

3. erkxt
2014.10.07. 17:22
Akkor ez 60 éve volt?
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
2. hellego
2014.10.07. 19:11
Van egy öreg mondás: Halott vagy csak még nem tudsz róla!
Na minél több ilyen cikket olvasok, annál jobban ez az érzésem.
Egyébként remek kis cikk! Köszönjük!
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
1. noherczeg helle...
2014.10.08. 13:50
Egyébként szerintem ez is az oka sok esetben annak, hogy az emberek félnek attól, amit nem ismernek. Általában derülnek ki ilyen dolgok is igen
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!