iPon Hírek

Mintát vennének az Európé vízkitöréseiből

Dátum | 2016. 11. 17.
Szerző | Jools
Csoport | EGYÉB

Viszonylag könnyen mintát lehetne venni az Európé vízkitöréseiből, állítják a NASA és a Southwest Research Institute kutatói. A szakértők elemzése alapján a Jupiter jeges holdjának felszíne alól előtörő anyagból egy, az égitestet megközelítő szondával hetekkel egy-egy kitörés után is kellő minőségű mintákat lehetne beszerezni. Ezek révén pedig az Európé légkörén túl a hold felszín alatti óceánja is vizsgálhatóvá válhat. A Jupiter kísérőjéről sokan úgy hiszik, hogy ez a legígéretesebb hely a Naprendszerben, ahol a Földön kívül esetlegesen életet találhatunk. A hold légkörében először 2012-ben detektáltak vizet a Hubble űrtávcsővel vizsgálódó csillagászok, és azóta a többször is sikerült megfigyelni anyagkitöréseket az égitesten. A szakértők szerint csaknem bizonyosnak tekinthető, hogy a felszín alól előtörő folyadék víz, mégpedig olyan víz, amely a mélyben létező óceánból származik. Az óceánból való közvetlen mintavétel ugyanakkor óriási erőfeszítéseket igényelne, hiszen ehhez le kellene szállni a holdra, és megfúrni annak ismeretlen vastagságú felső rétegeit. Az időnként 200 kilométer magasságig felszökő vízkitörések viszont nagyon jó lehetőséget jelenthetnek arra, hogy a kutatók egy hold körüli pályán haladó szondával teszteljék, mi történik a felszín alatt, és hogy érdemes-e egyáltalán elkezdeni fúrni.
A kitörésekből való mintavétellel kapcsolatban ugyanakkor problémaként merült fel, hogy ezek az események megjósolhatatlanul következnek be. A Hubble is csak néhány alkalommal észlelt kitöréseket az elmúlt években. Így megvan a veszélye annak, hogy az odaküldött szonda pont rosszkor ér az Európéhoz, és nyomát sem találja a víznek a légkörben. Ben Teolis (SwRI) és kollégái legújabb elemzése alapján azonban ez nagyon valószínűtlennek tűnik. A szakértők szerint a légköri folyamatok miatt nem lesz szükség különösebb szerencsére, azaz nem kellenek aktív kitörések ahhoz, hogy egy ilyen küldetés sikerrel záruljon. Teolis és társai vizsgálatai alapján ugyanis jó esély van arra, hogy az Európé kitörései hetekkel megtörténtük után is tanulmányozhatók lehetnek. A szakértők szerint a kitört anyag a felszínre visszahullva deret képez a holdon, és később ennek a fagyott rétegnek egy része újra eljut a légkör magasabb rétegeibe, a párolgás és a Jupiter magnetoszférája által felgyorsított részecskék becsapódása nyomán. A mélyről előtört anyag egy része így még hetekkel (talán hónapokkal) egy-egy kitörést követően is kimutatható mennyiségben jelen van a légkörben. A víz aktuális eloszlása révén pedig akár az is megállapítható lehet, hogy hol és mikor került sor a kitörésre. Ez pedig kétségkívül jó hír lehet mind a NASA, mind az Európai Űrügynökség 2020-as évek elején elindítani tervezett Európé-küldetése számára.
Új hozzászólás írásához előbb jelentkezz be!