iPon Hírek

Napfénnyel pozicionálnák a Keplert

Dátum | 2013. 11. 28.
Szerző | Jools
Csoport | EGYÉB

Bár idén augusztusban a NASA hivatalosan is bedobta a törülközőt, ami a Kepler űrtávcső eredeti küldetésének újjáélesztését illeti, már a problémák kezdete óta világos volt, hogy amennyiben lehetséges, nem hagynak parlagon heverni egy ilyen értékes, és ami még ennél is fontosabb, már az űrben, a helyén levő kutatóeszközt, hanem keresnek számára valamilyen alternatív feladatot. A 2009-ben útjára indított Kepler a fedési módszerrel kutatott exobolygók után, mégpedig úgy, hogy ugyanazt az égi területet figyelte éveken keresztül, 30 percenként rögzítve az ebben látszó 156 ezer csillag fényességét. Ahhoz, hogy ezt a területet figyelni tudja, nagyon precíz „célzásra” volt szüksége, erről pedig a pozicionáló rendszer három reakciós kereke gondoskodott. Ezek közül hibásodott meg az egyik, és ennek hiányában képtelenség kellő ideig stabilan tartani a távcsövet ahhoz, hogy az ég egy darabjáról használható mennyiségű adatot gyűjtsön össze. Mivel a távcsőre szerelt négy kerékből egy már 2012-ben felmondta a szolgálatot, az idén májusban elromlott egység pótlására már nem volt mit bevetni, és mivel a Kepler heliocentrikus pályán kering, túl messze van a Földtől ahhoz, hogy szóba jöhessen manuális javítása. A távcső többi része azonban kiválóan működik, és a NASA nemrégiben be is jelentette, hogy milyen tervvel készülnek az űreszköz újjáélesztésével kapcsolatban.

Az ötlet lényege, hogy a Kepler napelemtáblái vennék át a harmadik reakciós kerék szerepét. A fotonok elnyelődésük és kibocsátódásuk során nyomást fejtenek ki arra a felületre, amelybe beleütköznek. A Kepler napelemei szimmetrikusan vannak elrendezve az űreszköz hosszanti tengelye mentén, így amennyiben sikerülne úgy beállítani a távcsövet, hogy a táblákat egyenletesen érje a napfény, ezen tengely mentén a Nap fotonjai gondoskodnának az űreszköz egyenesben tartásáról. A másik két működő reakciós kerékkel pedig olyan űrbéli területekre lehetne irányítani a távcsövet, amelyek vizsgálata valamilyen szempontból érdekes lehet. Egy probléma akad persze, mivel a távcső hosszanti tengelye egybeesik a keringési síkkal, az a Nap körül haladva időről időre olyan pozícióba kerülne, hogy a Nap a célpont és a távcső közé kerülne, ami több szempontból is elkerülendő szituáció. Egyrészt a közvetlen napfény károsítaná a detektorokat, másrészt mivel a „célzó” oldalon nincsenek napelemek, nem lenne mivel tartani a pozíciót. A terv így az, hogy a Kepler negyedévente célpontot váltana: vagyis három hónapig szegezné az ég egy pontjára műszereit, ezt ugyanis lehetővé teszi a napelemes pozicionálás, utána pedig egy másik égterületre koncentrálna, ahogy a mellékelt ábrán is látszik. A terv megvalósíthatóságának tesztelését már meg is kezdték a szakértők. Amennyiben valóban működőképes az ötlet, az űrtávcső biztosan veszíteni fog érzékenységéből, hiszen csak évente három hónapra tér vissza ugyanarra a területre, így egyes bolygók észrevétlenek maradhatnak számára. A rövid keringési idejű planéták, és a nagyjából egy éves (vagy ennek egész számú többszöröse) periódusú bolygók, azonban jó eséllyel lencsevégre kerülhetnek. Ami viszont nagy előnye lehet a K2 névre keresztelt küldetésnek, hogy négy eltérő irányban található régiót fog vizsgálni, így átfogó képet adhat a galaxisunkban található exobolygók eloszlásával kapcsolatban.
Új hozzászólás írásához előbb jelentkezz be!

Eddigi hozzászólások

1. tibaimp
2013.11.28. 19:40
Nagyon helyes, ha lehet meg kell menteni.
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!