iPon Hírek

Ópiumszármazékok elleni vakcinák készülnek

Dátum | 2016. 12. 19.
Szerző | Jools
Csoport | EGYÉB

A máktej, azaz az ópium fájdalomcsillapító hatásával már az ókori sumerek, egyiptomiak, görögök és más népek is tisztában voltak. A belőle kivont, illetve a benne található anyagokhoz hasonló vegyületek (morfin, kodein, oxikodon, hidrokodon stb.) a mai napig szerves részét képezik a fájdalom menedzselésének az orvoslásban. Az opioidok nagy hátránya ugyanakkor, hogy komoly függőséget okoznak. A drogokat rekreációs céllal használókon kívül így egyre több olyan ember is van a világon, akik úgy váltak függővé, hogy valamilyen sérülés vagy betegség nyomán indokoltan opioidokat írtak fel nekik az orvosok, később azonban nem tudták abbahagyni ezek használatát. Az ópium származékainak rendszeres használata ugyanakkor gyakran korai halálhoz vezet, így a szakértők évtizedek óta próbálnak megoldást találni arra, hogyan lehetne megkönnyíteni az ilyen szerekről való leszokást.
Ezen kutatók közé tartozik Kim Janda, a kaliforniai Scripps Kutatóintézet munkatársa is, aki kollégáival egy antiopioid-vakcinán dolgozik. A védőoltások lényege, hogy megtanítják az immunrendszert arra, hogy az fenyegetésként ismerjen fel egy-egy molekulát, és antitesteket termeljen ellene, amelyek megakadályozzák, hogy az a megszokott módon fejtse ki hatását. A vakcinákban éppen ezért rendszerint helyet kap a fenyegető patogén is vagy annak egy jellegzetes részlete. Mivel az opioidok önmagukban nem alkalmasak arra, hogy immunválaszt váltsanak ki, az ellenük készült korábbi kísérleti vakcinákban valamilyen hordozó fehérjéhez kapcsolták a kissé átalakított molekulákat. Ez a megközelítés azonban eddig nem hozott igazi sikert, mert az immunrendszer által előállított antitestek nem kötődtek elég erősen célpontjukhoz ahhoz, hogy hatékonyan semlegesíteni tudták volna a drogokat. Janda szerint a sikertelenségnek az lehetett az oka, hogy az vakcinákban beadott, módosított opioidok nem hasonlítottak eléggé a tényleges hatóanyagokra. Ahhoz ugyanis, hogy a fehérjéhez kapcsolják ezeket az úgynevezett félantigéneket vagy hapténeket, a szakértők a molekulák egyik metilcsoportját (–CH3) gyakran egy amidcsoportra (–NH2) cserélték le. Janda és kollégái azonban újfajta fehérjéket használtak hordozókként, és így olyan hapténeket alkalmazhattak, amelyekben nem volt szükség ekkora változtatásra, és az opioidok megőrizhették metilstruktúrájukat.
Az újfajta vakcinákat egereken tesztelték a szakértők, és úgy tűnik, hogy azok valóban alkalmasak arra, hogy semlegesítsék az opioidok hatásait. Egy oltóanyag-adaggal a rágcsálók 2–4 hónapig váltak ellenállóvá egy-egy célzott ópiumszármazék ellen, ami emberek esetében elég lehet arra, hogy a függőség hatékonyan legyőzhető legyen. A vakcina időben behatárolt hatásával ugyanakkor az is biztosított, hogy ha a betegnek valamiért később újra szüksége van opioidokra, azokat használni tudja majd. A vakcina a jelek szerint a túladagolás ellen is hatásos védelmet nyújt. Míg a kontrollcsoport nagyadag hidrokodonnal kezelt tagjai közül 25 százalék érte meg a következő napot, a vakcinával kezelt csoportban 62,5 százalék volt a túlélési arány. Az oxikodon elleni védőoltás esetében a kontrollcsoport 14,2 százaléka élte túl a túladagolást, míg a vakcinával kezeltek 37,5 százaléka maradt életben. Janda szerint a jó eredmények annak köszönhetők, hogy az újfajta oltóanyag a tényleges drogokkal való nagyobb hasonlóság miatt szorosabban kötődő antitestek termelődését váltja ki. Ha igaza van, és az emberekben is hasonlóan jól működik az elképzelés, a vakcina nagyon fontos eszköz lehet az ópiumszármazékokat fogyasztók leszoktatásában.
Új hozzászólás írásához előbb jelentkezz be!