iPon Hírek

Ősi Homo-faj lehetett a „hobbit”

Dátum | 2013. 07. 16.
Szerző | Jools
Csoport | EGYÉB

2003-as felfedezése óta folyik a vita a kis termete miatt hobbitnak is becézett Homo floresiensis besorolásáról. A kutatók sokáig nem tudtak megegyezni annak tekintetében, hogy egy fejlődési rendellenességben szenvedő modern emberről vagy esetleg egy önálló fajról van-e szó. Több szakértő úgy vélte, hogy az indonéziai Flores szigetén talált típuspéldány nem jelenthet különálló fejlődési ágat, hanem egy modern embercsoport mikrokefáliában szenvedő egyedéről lehet szó, és ez magyarázhatja a lelet koponyájának szokatlanul kis méreteit. A vita eldöntését tovább nehezítette, hogy az egyetlen csaknem teljes csontváz mellett csak erősen töredékes maradványok kerültek elő. Ezek alapján azonban úgy tűnt, hogy a barlangban élő csoport valamennyi tagja hasonlóan kis termettel és fejjel rendelkezett. A Liang Bua barlang lerakódásaiban felfedezett leletet legfeljebb 18 ezer éves lehet a szakértők szerint, a típuspéldány és a csonttöredékek körül talált kőszerszámok pedig 9400–13 ezer évvel ezelőtt készülhettek. Az LB1 nevű csaknem teljes csontváz koponyamérete 413 köbcentiméter, és arányaiban is jelentősen kisebb, mint egy hasonló méretű Homo erectus koponyája lenne. Az egyed lábai kifejezetten majomszerűek, és a felegyenesedett járásra kevésbé tűnnek alkalmasnak. Összességében a lelet a legősibb Homo-jellegzetességeket hordozza magán, ugyanakkor kora alapján a Homo sapiens sapiens és a neandervölgyi ember kortársa lehetett.

Egy nemzetközi kutatás eredményei most azonban végre eldöntetni látszanak a besorolási vitát. Amerikai és német szakértők minden korábbinál alaposabb elemzésnek vetették alá a rendelkezésre álló koponyatöredékeket, és az eredményeket egészséges, illetve mikrokefáliás modern emberi koponyák, illetve különféle korai emberősök hasonló adataival is összevetették. A koponyák háromdimenziós geometriai analízise alapján a floresi ember fejformája egészséges arányokat hordoz, és nem mutatja azokat a torzulásokat, aszimmetrikus vonásokat, amelyek akkor figyelhetők meg, ha a koponya méretének csökkenése mögött valamilyen fejlődési rendellenesség áll. A típuspéldány csaknem teljes koponyája ezen kívül kifejezetten a Homo nem fajaira jellemző tulajdonságokat hordoz, ugyanakkor nagy számú egyedi vonással is rendelkezik, amely alapján csaknem bizonyos, hogy önálló fajról lehet szó, amelynek fejlődése nagyon korán (1,5−2 millió éve) különágazhatott a többi Homo-faj fejlődésétől.
Új hozzászólás írásához előbb jelentkezz be!