iPon Hírek

Összeolvadóban van két spirálgalaxis

Dátum | 2014. 12. 16.
Szerző | Jools
Csoport | EGYÉB

130 millió fényévnyire a Földtől, a Nagy Kutya csillagképben két csillagrendszer fokozatosan eggyé válik. Az események persze a valóságban már réges-régen lezajlottak, a távolság miatt azonban hozzánk csak most jutottak el a fantasztikus folyamat fényei. Az NGC 2207 és az IC 2163 rendszerében az elmúlt másfél évtizedben három szupernóva-robbanásnak voltak tanúi a csillagászok, ezen kívül pedig számos, úgynevezett ultrafényes röntgenforrást is megfigyeltek a Chandra űrtávcsővel vizsgálódó szakértők. Ahogy a Tejútrendszer, az ütközőben lévő két spirálgalaxis is számos olyan kettős rendszernek ad otthon, amely egy fősorozatbeli csillagból, illetve egy neutroncsillagból vagy egy alacsony tömegű fekete lyukból áll. Ezen bináris rendszerekben a nagyobb tömegű égitest folyamatosan anyagot szipkáz el társától. Ahogy az anyag a fekete lyuk vagy a neutroncsillag felé hullik, több millió fokra hevül fel, és intenzív röntgensugárzást bocsát ki. Bár az ultrafényes röntgenforrások pontos természete egyelőre nem tisztázott, a szakértők többsége úgy véli, hogy az előzőekben leírt röntgenkettősökről van szó, amelyek azonban valamiért jóval fényesebbek, mint az ilyen rendszerek általában. A kutatók szerint elképzelhető, hogy ennek oka az lehet, hogy az ilyen röntgenforrásokban a fekete lyuk valamivel nehezebb, mint a „sima” röntgenkettősök csillagtömegű fekete lyukai.
A két galaxis az optikai tartományban...
...és a röntgentartományban fotózva
A Chandra méréseinek köszönhetően a szakértők eddig összesen 28 ultrafényes röntgenforrást azonosítottak az ütköző galaxiskettős területén. Ezek közül hetet a legutóbbi mérések során fedeztek fel, ezek ugyanis a korábbi megfigyelések idején nem mutatkoztak aktívnak. A galaxisokat vizsgáló szakértői csoport szerint összefüggés mutatható ki az erős röntgenforrások jelenléte és az adott régióban keletkező csillagok mennyisége között. A röntgenforrások nagy része a spirálkarok azon részén bukkan fel, ahol aktív csillagkeletkezés folyik, ami erősen azt sugallja, hogy az újonnan fellobbanó röntgenforrások kisebbik tagja egy-egy frissen létrejött, alig 10 millió éves csillag lehet, amely csak a sugárzás megkezdésével egy időben kezdett anyagot átadni nagyobb társának. Galaxisok ütközésekor általánosan jellemző, hogy intenzív csillagkeletkezés indul be. Az égitestek találkozásakor létrejövő lökéshullámok változásokat indíthatnak be a korábban háborítatlanul létező gáz- és porfelhőkben, amelyek összeomolva csillagkeletkezési zónákká válnak. A megfigyelési adatok alapján az NGC 2207 és az IC 2163 rendszerében évente 24 naptömegnyi gázból és porból keletkezik új csillag, ami óriási sebességű gyarapodást jelent, ha azt nézzük, hogy a Tejútrendszer évente csak 1−3 naptömegnyi csillagot termel ki. Az alábbi képen az NGC 2207 és az IC 2163 rendszere látható három űrtávcső felvételei alapján. A Chandra röntgenadatai rózsaszínben, a Hubble látható tartományban készített képei kékben, fehérben és barnában, a Spitzer infravörös adatai pedig vörös színben látszanak. A teljes kép 180 ezer fényévet fog át, az adatok 2010−2013 között, összesen 17 órányi megfigyelési idő alatt kerültek összegyűjtésre.
Új hozzászólás írásához előbb jelentkezz be!

Eddigi hozzászólások

1. hcsa
2014.12.17. 11:06
"Az események persze a valóságban már réges-régen lezajlottak, a távolság miatt azonban hozzánk csak most jutottak el a fantasztikus folyamat fényei."

Laikusként kérdezem: Az ilyen folyamatok hatása, ha van egyáltalán (lökéshullám, ilyesmi) mikor érhet el hozzánk?
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!