iPon Hírek

Összetett hajtóműrendszert használ egy medúzatelep

Dátum | 2015. 09. 07.
Szerző | Jools
Csoport | EGYÉB

A legtöbb „lökhajtású”, azaz magát vízsugarakkal hajtó tengeri faj tagjai, például a kalmárok vagy a medúzák magányosan közlekednek. Ez a fajta helyváltoztatás azonban különösen érdekes lehet olyan esetekben, amikor egy egész kolónia, egy különböző egyedekből felépülő telep alkalmazza, több különböző erejű vízsugár működését koordinálva a csoport mozgatásához. Pontosan ezt teszik a Nanomia bijuga nevű telep tagjai, és a kolónia különleges „hajtóműrendszere”, amely a csoport fiatal és idős tagjainak munkamegosztására épül, a szakértők szerint puszta érdekességén túl újfajta víz alatti járművek tervezéséhez is ötleteket adhat. Egy rendkívül hatékony rendszerről van szó, amelyben a telep adott részének minden tagja szerepet kap fejlettségi fokától függetlenül, illetve éppen azt kiaknázva, mondja John H. Costello, a Providence College tengerbiológusa. A csoport fiatal tagjai a kolónia által képzett hajtómű elején kapnak helyet, és piciny vízsugaraikkal a fordulóknál, illetve az irányításnál segítenek, miközben az idősebb példányok hátrébb helyezkednek el, és nagyobb testükkel sebességet adnak az összetapadt csoporttagoknak, ahogy azok az óceán különböző rétegei között vándorolnak.
A telepes medúzák közé tartozó N. bijuga éjszakánként az óceáni felszínen vadászik planktonokra, majd nappalra visszatér a sötétebb, mélyebb vizekbe, hogy elkerülje a rá veszélyes ragadozókat. A portugál gályához hasonlóan különböző fajok összességéből felépülő telep mozgatásáról genetikailag egyforma klónok (nektofórák) gondoskodnak, amelyek egy meghajtórendszert (nektoszóma) építenek fel. Ez mindössze néhány centiméter hosszú, mégis naponta 200 métert képes megtenni a mögé kapcsolt, és nála jóval nagyobb reprodukciós és táplálkozó egységekkel együtt, amelyeket szintén a kolónia különböző tagjai építenek fel. A szakértők arra voltak kíváncsiak, hogy egy ilyen apró hajtómű hogyan képes ekkora tömeget mozgatni, így a washingtoni Friday Harborban videóra vették néhány telep mozgását. A felvételek elemzésekor analizálták a telep körül képződő anyagáramlásokat, és ezek segítségével azonosítani tudták az egyes vízsugarakat. Ennek során derült ki, hogy a fiatal egyedek ugyan viszonylag kevés vizet löknek ki magukból, de mivel a hajtómű csúcsán, a telep fő tömegétől a lehető legmesszebb foglalnak helyet, ezek a piciny, irányított erők nagyban befolyásolni tudják a teljes kolónia haladási irányát. A fiatal példányok nagyobb erőkarral rendelkeznek, mondja Costello, így kisebb energiabefektetéssel is gyorsan képesek változtatni a telep pályáján, és akár teljesen meg is tudják fordítani azt. Ahogy aztán idősebbé válnak, hátrébb vándorolnak a hajtóművön, gondoskodva arról, hogy a telep megfelelő sebességgel haladjon előre. Ilyen módon a kolónia minden lökhajtásról gondoskodó tagja fontos szerephez jut a haladás során, ami kritikus lehet a telep a túlélésében, mondja Costello.
Új hozzászólás írásához előbb jelentkezz be!