iPon Hírek

Öt lehetséges helyszínt jelöltek ki a Philae landolására

Dátum | 2014. 08. 27.
Szerző | Jools
Csoport | EGYÉB

A Rosetta immár közel három hete kering a 67P/Csurjumov−Geraszimenko-üstökös körül, és a szonda által begyűjtött információk alapján lassan körvonalazódik, hogy hol száll majd le a Philae nevű landolóegység november közepén. A rendelkezésre álló adatokra támaszkodva a szakértők összesen öt potenciális leszállóhelyet jelöltek meg. A landolás idején az üstökös még biztonságos, nagyjából 450 millió kilométeres távolságba lesz a Naptól, így az égitest aktivitása remélhetőleg nem fogja megzavarni a manővert. A Csurjumov−Geraszimenko 6 és fél földi év alatt kerüli meg központi csillagunkat, és napközelsége idején, jövő augusztusban 185 millió kilométerre lesz tőle, ami azt jelenti, hogy a napsugárzás intenzitása időközben nyolcszorosára nő az üstökös felszínén. Míg a Rosetta és műszerei az üstökös kívülről látható aktivitásának kibontakozását vizsgálják majd, a Philae a felszínen teszi ugyanezt, illetve beható elemzéseknek veti alá az égitest anyagát is. A két űreszköz együttműködve hajtja végre a CONSERT nevű kísérletet, amelynek során rádióhullámokkal igyekeznek feltérképezni az üstökös belső szerkezetét. A megfelelő leszállóhely kiválasztása komplex folyamat, hiszen a végső helyszínnek mind a Rosetta, mind a Philae szempontjainak, és a leszállási procedúrának is meg kell felelnie. A legnagyobb problémát az okozza, hogy az üstökösmag közelében egyre bizonytalanabbá válik a szonda navigációja, így csak annyi biztosított, hogy a leszállás során a Philae egy 1 négyzetkilométer területű ellipszisen belül landol, ennél pontosabb manőverezésre azonban nincs mód.
A lehetséges területeket vizsgálva a szakértők egyebek mellett olyan kérdéseket tesznek fel, mint hogy például a Philae arról a helyről képes lesz-e rendszeresen kommunikálni a Rosettával, mennyire tűnik ingatagnak a felszín, kellően megvilágított-e a terület a tudományos vizsgálatok elvégzéséhez, és a landolóegység napelemeinek újratöltéséhez (az eredeti töltéssel 64 órát bírnak az akkuk), illetve hogy nem lesz-e túl melege a Philaenek az adott helyen. A kérdésekre választ kereső kutatók nagyfelbontású felvételeket készítettek az üstökösmag felszínéről, megmérték annak egyes régióiban a hőmérsékletet, illetve a nukleusz körülvevő gáz nyomását és sűrűségét is. Ezen kívül a mag Naphoz képesti orientációját is nyomon követik, valamint forgását, tömegét és gravitációját is vizsgálják. Az üstökösmag szabálytalan alakja és kráterekkel tarkított felszíne miatt számos helyszín rögtön kiesett a lehetséges landolóhelyek közül, mondja Stephan Ulamec, a Philae-projekt egyik vezető kutatója. A kijelölt öt terület jelenleg technikailag megfelelőnek tűnik, például mindegyiküket legalább hat órán keresztül megvilágítja a Nap az üstökös egy-egy teljes fordulata során, a közelebbi vizsgálatok azonban majd eldöntik, hogy valóban olyan ideálisak-e a körülmények ezekben a régiókban, ahogy a szakértők remélik. Arról nem is beszélve, hogy minden egyes helyszín eltérő tudományos érdekességeket rejthet.
A lehetséges öt helyszínt tíz potenciális landolóhely közül választották ki, amelyeket az angol abécé első tíz betűjével jelöltek meg. A B, I é J régiók a két nagyobb darabból összeálló üstökösmag kisebbik összetevőjén, az A és a C pedig a nagyobbik darabon foglal helyet. Az A helyszín nagy előnye, hogy kiváló rálátás nyílik róla a kisebbik üstökösfélre, és a két részt összekötő hídra, amelyet az eddigi anyagkibocsátás fő forrásaként jelöltek meg. A B helyszín egy kráterszerű mélyedésben foglal helyet, egy laposabb területen, amely biztonságos leszállást tehet lehetővé. Hosszabb távon azonban lehetséges, hogy a megvilágítás nem lesz túl kedvező a Philae számára. A C helyszín érdekes felszíni formákkal, és világosabb anyagfoltokkal tarkított, és nagyon jól megvilágított, így bár a dombok és völgyek megnehezíthetik a leszállást, a Philae működése szempontjából ideális lenne a terület. Az I helyszín egy relatíve lapos részen van, jól megvilágított, a terepviszonyokkal kapcsolatban azonban egyelőre nem tudni részleteket. A J helyszín ehhez nagyon hasonló, és látszólag érdekes felszíni formáknak ad helyet, ezen kívül ideális helyszín lenne a CONSERT-kísérlet lefolytatására is. A következő lépésben a potenciális leszállóhelyek összehasonlító elemzését végzik el a kutatók, illetve kidolgozzák azokat a pályamanővereket, amelyek segítségével a területekre lehetne juttatni a Philaet. A Rosetta közben 50 kilométerre közelíti meg az üstökösmagot, és még részletesebb felvételeket készít annak kérdéses részeiről. Szeptember 14-ig megtörténik a landolóhelyek rangsorolása, és kijelölésre kerül az elsődlegesen megcélzott terület. Az űrszonda ezt 20−30 kilométeres magasságból is megvizsgálja, és az új információk alapján a szakértők eldöntik, hogy tényleg ezen régió, vagy a második helyen végzett tartalék landolóhely mellett döntenek. A leszállóhely kiválasztása a tervek szerint véglegesen október 12-én dől el, a landolásra pedig november 11-én kerülhet sor.
Új hozzászólás írásához előbb jelentkezz be!