iPon Hírek

Párás az idő reggelente a Ceres krátereiben

Dátum | 2015. 12. 11.
Szerző | Jools
Csoport | EGYÉB

Gyakorlatilag megvan az ítélet, ami a Ceres fehér foltjait illeti: a Dawn űrszonda spektroszkópos mérései alapján ezek a világos részek sóval borított területek lehetnek. A só ugyanakkor kőzetdarabkákkal és vízjéggel is keveredik, így amikor a Nap megsüti az ilyen területeket, a jég szublimál, és felhők képződnek a két legnagyobb sólerakódást tartalmazó kráter fölött. A szakértők ugyanakkor egyelőre nem tudják biztosan, hogy a só, a jég és a páraképződés pontosan hogyan kapcsolódnak össze. „Még nincs előttünk a teljes kép” ‒ mondja Andreas Nathues, a Max Planck Naprendszerkutató Intézet munkatársa. A 950 kilométer átmérőjű aszteroida a Naprendszer legnagyobb ismert kisbolygója. A Ceres ráadásul úgynevezett protobolygó is, vagyis az elfogadott bolygókeletkezési elméletek szerint az ehhez hasonló bolygókezdeményekből jöhettek létre rendszerünk planétái. Korábbi vizsgálatok alapján a kutatók úgy becsülték, hogy az égitest negyedét víz teheti ki, amelynek java vélhetően a sötét felszín alatt, egy jeges rétegben létezhet. Jelenleg úgy tűnik, hogy a világos foltok azokat a helyeket jelölik, ahol ez a jégréteg előbukkan a sötétebb részek alól.
A Dawn eddig összesen 130 ilyen foltot vett számba, és ezek többsége becsapódási kráterekben található, vagyis olyan helyeken, ahol egy kozmikus esemény következtében megbolygatódott a felszín. A legfényesebb folt a 90,5 kilométer átmérőjű Occator-kráterben van, a második legfényesebb darab, pedig a 10 kilométer széles Oxo-kráterben terül el. A Dawn űrszonda csak ezen kráterek felszíne fölött észlelt páraképződést. A szonda kamerái napkelte után, a kráterperem szintje alatt vették észre a gomolygó felhőket, amelyek délutánra eltűntek. A feltevések szerint a pára akkor jön létre, amikor szublimáló vízjég port és jégszemcséket emel a magasba a kráter fenekéről. A felfedezés megerősíti a Herschel űrtávcső 2014-es megfigyelését, amikor a kutatók az űreszköz adatai nyomán vízpára jelenlétét mutatták ki a Ceres légkörében, az Occator-kráter közelében. A foltok kapcsán ugyanakkor az is érdekes, hogy valamilyen geológiai folyamat folyamatosan pótolja az elpárolgó jeget, újabb és újabb fagyott víztömegeket juttatva a felszínre, mondja Nathues.
Occator-kráter
Az Occator és az Oxo az égitest fiatalabb kráterei közé tartoznak, a kisebb fényes foltok pedig mind ezeknél idősebb becsapódásnyomokban találhatók, állítják a kutatók. A Dawn valószínűleg soha többet nem fogja észlelni a kráterekben képződő felhőket, mivel a jelek szerint ezek csak abból a szögből voltak észlelhetők, ahogy az űrszonda megközelített az égitestet. A Dawn a sólerakatokon kívül ammóniában gazdag agyagot is detektált a Ceres felszínén, ami azért érdekes, mert az ammónia elsősorban a Naprendszer külső, jeges vidékein számít gyakorinak, a kisbolygóövben viszont ritkaságszámba megy jelenléte. A felfedezés tehát vagy azt sugallja, hogy a kisbolygóba ammóniában gazdag meteorok csapódtak be, és ezek anyaga részben megolvadt, vagy pedig a Ceres nem mostani keringési helyén, hanem a Neptunuszon túl jött létre. A Dawn 2007-ben indult útjára, majd a Vestánál tett, 2011‒12-es látogatása után idén márciusban érkezett a Cereshez. A szonda fokozatosan lefelé ereszkedve napokon belül eléri végső pályáját. Ezt követően nagyjából 385 kilométeres magasságból fogja vizsgálni az égitest felszínét, egészen addig, amíg működőképes marad.
Új hozzászólás írásához előbb jelentkezz be!