iPon Hírek

Pusztítóak a holdi becsapódások

Dátum | 2014. 03. 24.
Szerző | Jools
Csoport | EGYÉB

A holdbázis építését fontolgató nemzetek felköthetik a gatyájukat, ha biztonságos telephelyeket akarnak létrehozni égi kísérőnk felszínén. A NASA holdi becsapódásokat vizsgáló kutatócsoportjának vizsgálata szerint a levegő hiánya és az alacsony gravitáció miatt a kidobódó anyag lövedékekhez hasonló sebességgel indul útjára a legkisebb meteorbecsapódás hatására is, óriási területeket terítve be a törmelékkel. Ahogy Rob Suggs, a kutatócsoport vezetője elmondta, az épületeket és az űrruhákat úgy kell megtervezni, hogy azok mind az apróbb meteorokat, mind az ezek hatására másodlagosan a levegőbe kerülő „lövedékeket” képesek legyenek sértetlenül elviselni. A Hold felszínét rengeteg kráter borítja, és ezek száma napjainkban is folyamatosan nő. A NASA az Apollo-program idején komoly aggodalmakat fogalmazott meg azzal kapcsolatban, hogy egy esetleges becsapódás milyen súlyos következményekkel járhat, ha éppen akkor történik, amikor az űrhajósok a Holdon tartózkodnak. Arról azonban nagyon keveset tudtak a kutatók az űrkutatás korai időszakában, hogy milyen gyakran találja el valami az égitestet, és konkrétan milyen hatásokkal kell számolni egy-egy ilyen esemény bekövetkeztekor.
A NASA 2006-ban indította útjára holdi becsapódásokat monitorozó programját, és az azóta eltelt időben több mint 300 felvillanást észleltek. Az égi kísérőnket elérő objektumok mérete a golflabdának megfelelőtől a kosárlabdánál kicsit nagyobbig terjedt. A legnagyobb hatású a 2013. március 17-én megfigyelt becsapódás volt: ezt egy 40 kilogrammos, 30−40 centiméter átmérőjű meteorit okozta, amely egy 18 méteres krátert hozott létre a holdi felszínen. Az LRO holdszonda korábban már készített felvételeket az érintett régióról, így a szakértők megvizsgálhatták, milyen hatásai voltak az eseménynek. A kutatók elemzése alapján a jókora kráter mellett 248 kisebb kráter is keletkezett a becsapódás következtében. Ez utóbbiak mérete 2−14 méter között alakult, és az elsődleges kráterből kidobódott anyag felszínre érkezése formálta őket. A kidobódott anyag 30 kilométeres sugárban szóródott szét, és a szakértők számításai szerint a levegőbe kerülve 200 méter per szekundumos sebességgel száguldott, ami gyakorlatilag megfelel egy puskalövedék sebességének. A részecskék többsége nem volt nagyobb egy homokszemnél, ekkora sebességnél azonban éppen ezek az objektumok a legveszélyesebbek, hiszen elkerülni sem nagyon lehet őket. A szakértők szerint ennek ellenére is lehetséges a Holdon való biztonságos építkezés, de bármilyen állandó bázis létrehozásakor figyelembe kell venni a kockázatot. Míg egy pár napos holdi tartózkodás során a becsapódások nem jelentenek nagyobb veszélyt − hacsak nincs óriási pechje az asztronautáknak −, hosszabb távon biztosan számolni kell ezek hatásaival.
Új hozzászólás írásához előbb jelentkezz be!

Eddigi hozzászólások

1. Kocsisnak
2014.03.25. 11:35
A eredeti cikk a levegő hiányát emeli ki, tehát a "másodlagosan a levegőbe kerülő „lövedékeket”" és a " a szakértők számításai szerint a levegőbe kerülve" kifejezések csak a ferdítő földhözragadt elképzelését tükrözi.
Szkafanderben biztos jobban menne ...
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!