iPon Hírek

Rágcsálók állhatnak a különös buckamezők formálódásának hátterében

Dátum | 2013. 12. 31.
Szerző | Jools
Csoport | EGYÉB

A washingtoni Mima-fennsíkról elnevezett jellegzetes buckák az Antarktisz kivételével minden földrészen megtalálhatóak, eredetükkel kapcsolatban azonban mostanáig bizonytalanok voltak a kutatók. Az egy-két méter magas, legfeljebb 50 méter átmérőjű, csoportosan előforduló kiemelkedésekről az antropológusok sokáig azt hitték, hogy ősi sírhelyek, a geológusok szerint viszont földrengések, netán visszahúzódó gleccserek is formálhatták ezeket. Az Amerikai Geofizikai Társaság konferenciáján azonban egy új elmélettel ismerkedhetett meg a hallgatóság a különös dombocskák kialakulásával kapcsolatban: Emmanuel Gabet szerint tasakospatkányok állhatnak a buckák keletkezésének hátterében. Maga az ötlet annyiban nem új, hogy már több alkalommal megfigyelték a szakértők, hogy a Mima-buckák tasakospatkányoknak adnak otthont. Ezekről a rágcsálókról azonban senki sem gondolta eddig, hogy a hódokhoz hasonló várépítők lennének. Látszólag annyit tesznek, hogy befúrják magukat a talajba, ahol gyökerek után kutatnak. Gabet szerint pontosan ez a magyarázat a dombocskák keletezésére: a rágcsálók alagútjainak vizsgálata alapján arra a következtetésre jutott, hogy azok az idők folyamán egyre feljebb kerülnek, mintha az ásást végző rágcsálók az eltávolított földet maguk fölé „lapátolnák”, alulról felfelé emelve ezzel a dombot.

Gabet számítógépes szimulációval vizsgálta meg, hogy pusztán ez a különös ásási metódus elegendő lehet-e a buckák kialakulásához. A program több száz évnyi ásásnak megfelelő ideig futott, és a virtuális tájon lassan valóban kiemelkedtek a jellegzetes dombocskák, amelyek mind méretükben, mind eloszlásukban kísértetiesen hasonlítottak a valóságban megfigyelt buckamezőkre. Mivel a tasakospatkányok kizárólag Észak-Amerikában honosak, ez persze nem magyarázza meg a többi kontinens hasonló buckáit, Gabet azonban úgy véli, hogy hosszabb távon más talajásó fajok is hasonló hatással lehetnek lakóhelyük domborzatára. A kutató a következő évek során különböző földrészek és régiók Mima-buckáit akarja megvizsgálni, hogy kiderítse, milyen élőlények lakják ezeket. Az elmélet, amely a publikálása óta rövid idő alatt máris a buckák keletkezésének legvalószínűbb magyarázatává lépett elő, mindenesetre kielégítő magyarázatot ad arra, hogy az Antarktiszon miért nincsenek ilyen dombocskák, hiszen a déli földrészen a talaj fagyossága miatt nincsenek üreglakó emlősök. Gabet ugyanakkor azt is megjegyzi, hogy az általa kínált biológiai magyarázat ellenére a buckák keletkezése sebessége alapján továbbra is inkább geológiai folyamatnak tűnik. A tasakospatkányok mindössze pár évig élnek, a dombocskák formálódásához viszont több mint fél évezredre van szükség. Ennél pedig még egy átlagos szárazföldi kőzetlemez is gyorsabban mozog.

Új hozzászólás írásához előbb jelentkezz be!

Eddigi hozzászólások

4. Fada
2013.12.31. 09:17
És mi van akkor, ha a patkányok újabb generációi ugyanott folytatják az ásást? Nem kell egy patkánynak egy dombot csinálnia, nem?
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
3. ChoSimba
2013.12.31. 09:42
Na ezt én sem értem. Nem élhetnek egy buckában 500 évig a patkányok ???
Gondolom ahol ilyenek vannak, ott arányaiban jóval több a terepmotoros ))
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
2. DogTheDog
2013.12.31. 10:04
Az utolso bekezdessel kellett volna kezdeni.
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
1. dj
2013.12.31. 11:01
Igen. Az elmélet jó lenne, ha tudná bizonyítani a tudós, hogy ezek a patkányok, csak szeizmikusan aktív területen élnek. Ugyanis ezek a buckák, csak ilyen területen fordulnak elő. Ha máshol is vannak ilyen patkányok és ott nincsenek ilyen buckák, akkor bukott az elmélet.
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!