iPon Hírek

Rising Islands – Színpompás parkourözés buktatókkal

Dátum | 2016. 09. 12.
Szerző | Nephin
Csoport | JÁTÉK

Rég csapott be ennyire játéktrailer, mint a Rising Islands esetében. Hogy miért? Ha megnézitek, egy lendületes, dinamikus, szórakoztató alkotást látunk, ahol remekül megtervezett animációkkal halad előre karakterünk, sokszor szinte repül a levegőben, vagy villámgyorsan csúszkál, ugrik, szalad. Mennyire kár, hogy ez csak papíron, vagy esetleg kontroller használatával igaz! De ne szaladjunk előre, kezdjük ott, ahol a játék is kezdődik, vagyis a főmenüvel. Díszítésként főhősünk, egy lány alakját láthatjuk, aki egyébként igencsak emlékeztet a Korra legendájának címszereplőjére külsejében és ruházatában is. A lány képében szaladgálunk majd a játék pályáin, miközben színek cserélgetésével dimenziók között ugrálunk. A művelet a pályákon lévő speciális, megfelelő színű objektumok használatához szükséges, ha ugyanis nem egyezik az aktuális viselt színünk az övével, a tárgy nem reagál, vagy átesünk rajta, de olykor épp ezzel az eltéréssel juthatunk át falakon, kapukon. Ezek a fejtörős-platformos elemek adják a Rising Island játékmenetének nagy részét. Igazán profik időre is megpróbálhatják a szintek teljesítését – én biztosan nem fogom (hamarosan kiderül, hogy miért).
Nyilván egy kisebb indie játéktól nem vár sokat az ember, de már a menü is elég fapados. Egyik pontban sincs túl sok választási-beállítási lehetőségünk, az első futó balsejtelem az irányításnál fogott el: nem lehetett állítani az előre definiált gombokon, ráadásul aranyos kis kontrollerek virítottak a kép nagy részén. Én eddig sosem éreztem hiányát egy kontrollernek a PC-hez, még platformereknél sem, szóval nem hittem, hogy gond lesz ebből. A kettes számú felhőt az egérérzékenység finomítási lehetőségének hiánya jelentette, akkor még ennek sem tulajdonítottam túl nagy jelentőséget, de mekkorát tévedtem! A Rising Islandset ugyanis kínszenvedés egérrel-billentyűzettel játszani. Egyrészt ugyebár nem lehet állítani a gombokat, másrészt kifejezetten látszik, hogy a legtöbb trükkös ugrást kontrollerre tervezték és enélkül hajtépősen nehéz őket megcsinálni. Ha egymás után kell váltani a levegőben többször oda-vissza a színek között, miközben kanyarodunk, fel-le is mozgunk, nos, nem hiszem, hogy én lennék annyira ügyetlen, hogy ilyen frusztráló legyen az élmény. A gombok ki-kihagynak, nem arra mozgatnak, amerre kellene, nem azt csinálják, amit kellene, a karakter ész nélkül bukfencezik… Egyszerűen oda kellett volna írni a Steam oldalra nagy betűkkel, hogy hé, haver, kontroller nélkül ne állj neki, vagy pedig illett volna rendesen megcsinálni az irányítást egérrel és billentyűzettel is. A játék nem kapott szinkront, a sztorit olvasnunk kell, ehhez az angolon kívül még rendelkezésünkre áll néhány nagyobb nyelv. A grafikai opciók sem változtatnak a minimál trenden, néhány alapbeállítás, a VSync használata és hasonlók az, amit kínálnak, de például sem az árnyékok minősége, sem a post-processing nincs jelen. A lehetőségek egyébként nem lesznek ismeretlenek azoknak, akik képben vannak a Unityvel kapcsolatban, hiszen a játék ezzel készült. Egyes játékosoknak a Rising Island fő színsémáját alkotó pirossal és kékkel is gondjuk lesz, hiszen – micsoda véletlen - az egyik leggyakoribb színtévesztés-típus épp ezekkel kapcsolatos. Az érintetteknek egyáltalán nem javaslom a játék kipróbálását, hiszen nyoma sincs a megoldást jelentő beállítási opciónak. Ez csak azért lepett meg kicsit, mert a Rising Islands nem működik a színek nélkül, a színtévesztés pedig a Föld lakóinak elég tekintélyes részét érinti, igazán gondolhattak volna erre (is).
A játék három nagy pályából áll, ezeken öt, öt, illetve három alszint található. Mindegyiken ugyanaz a dolgunk: elérni a végét, összeszedni a kristályokat, illetve mindegyik behoz egy-egy új mozgást, például a kitérést, a dimenzióváltást, vagy a falon futást. Ezeket rendesen, érthetően írják le, a futás, ugrálás a játék központi eleme és élvezetes is lehetne, a gond ugyebár nem itt van, hanem a fent taglalt irányításnál... Az első bug még az elején, a menünél jelentkezett, egérrel kattintgatva a gombokra azok sokszor „befagytak”, inaktívvá váltak, billentyűzettel váltogatva köztük ez sokkal ritkábban fordult elő. A második furcsaság az volt, hogy a játék először – ki tudja, miért, ez a másodlagos - a 4:3-as régi monitoromra dobta be magát és hiába tettem át a másik, full HD-s megjelenítőre, a kép – ahogy a screenshotokon láthatjátok – szép fekete keretet kapott, de arányaiban nem változott és sehogy sem bírtam rávenni, hogy rendesen mutassa a teljes képernyőn. A hangokról és a zenéről – ez utóbbinak van egy kis keleties beütése – sok dolgot nem lehet elmondani, mivel – ahogy említettem – nincsenek szóbeli párbeszédek, nem is olyan fontos a széles körű opciók megléte. A zene egyébként akkor sem némul el, ha kitabolunk a játékból, ugrándozás közben pedig egy idő után idegesítő tud lenni, bár alapvetően elmegy, annak ellenére, hogy elég monoton. A Rising Islands a leggyengébb masinán is jól fog futni, a grafika kicsit rajzfilmszerű, de elég darabos, szögletes. Van egyfajta egyedi művészeti stílusa, a világ nagyjából koherens, a karakter mozgása, a levegőben való repkedés és a falakon való futás szintén rendben vannak, de az animáció furcsán döcögősnek hat, ha a földön haladunk vele. Grafikai bugok is szép számmal előfordulnak: a lány beszalad a sziklákba, vagy a falfutás a végtelenbe nyúlik és csakhamar a felhők felett találjuk magunkat. Szerencsére nem sebez az esés, de az egész elég furcsán mutat. A grafikai elemek sokszor átfedik egymást, vagy összecsúsznak, esetleg lyukak tátonganak köztük, nem túl szép látvány sajnos, de a nagyobb baj, hogy sokszor kiszámíthatatlanná teszik, hová érkezünk egy ugrás végén – ha a résbe, akkor csak esünk lefelé a végtelen felhőkben és kezdhetjük újra a szakaszt. Óriási hiba ez, hiszen a játékmenet túlnyomó részén villámgyors döntéseket kell hoznunk a karakter pozicionálásával kapcsolatban. A kamera, ami egérrel csaknem irányíthatatlan, főleg ugrándozás és szaltózás közben hajlamos mindenféle képtelen szögekbe helyezkedni, nem egyszer azért nem sikerül egy mozdulatsor, mert nem azt mutatta, amit kellett volna.
A Rising Islands nem hosszú alkotás, a pályákat percek alatt végig lehetne vinni ideális esetben. Ha gonoszkodni szeretnék, azt mondanám, direkt ilyen vacak az irányítás, direkt nem foglalkoztak a PC-s játékosok által leginkább használt beviteli kombóval, hogy így növeljék a játékidőt. Na jó, ezt azért nem feltételezem a fejlesztőkről, inkább valami furcsa rövidzárlat lehetett a dolog, befigyelt egy kis dilettantizmus. Sajnos azonban ez a rövidség megpecsételi a játék amúgy is hajszálon függő sorsát: egy hosszú, nagyon sok pályából álló alkotás elviselne néhány hibás részt, de ahol ennyire koncentráltan tombolnak a grafikai bugok, az irányítás tervezésének hibái és az összes többi probléma, azt lehetetlen átvészelni ilyen kevés idő alatt. A játék egyszerűen idegesítő, amit nagyon sajnálok, mert az alapötlet aranyos és sokkal többet ki lehetett volna belőle hozni, illetve inkább sokkal jobban is meg lehetett volna csinálni. Ezt így még az ellenségeimnek sem nagyon ajánlanám, csak azért nem húzom le jobban, mert reménykedem benne, hogy kontrollerrel talán kicsit jobban összeáll. Ha esetleg utolsó szalmaszálként a történetben bíznánk, akkor újfent csalódnunk kell: van valami gyengécske sztori, de dögunalmas, egyáltalán nem motivál a folytatásra. A Rising Islands 10 eurós áráért ennél ezerszer jobb játékokat találhatunk, akár a platformerek, akár más stílus képviselői között nézünk szét – nevetséges belegondolni is, hogy például a Crush Your Enemies ugyanennyibe kerül, mégis mennyivel többet nyújt, mint a Rising Islands. Tényleg kár érte.
Új hozzászólás írásához előbb jelentkezz be!