iPon Hírek

Ronin – Szamurájkarddal a világ ellen

Dátum | 2015. 07. 27.
Szerző | villanyi.gergo
Csoport | JÁTÉK

A játékkal való ismerkedésem első perceiben a körökre osztott 2D taktikai/lopakodós/akció cimkét annak rendje és módja szerint nem értettem. Legalábbis a körökre osztást, mert hát azt meg mégis hogyan? Beugrott, hogy valószínűleg Fallout szerű akciópontos harc lesz, némi szerepjátékos, TP elosztós elemekkel megspékelve. Tévedtem, de a Ronin nemcsak a kezdeti várakozásaimnak mondott ellent, hanem amellett érdekes újdonság is a mostani PC-s palettán. A játékot kiadó Devolver Digital leginkább a kisebb indie játékokat tolja manapság, a legnagyobb címük a Serious Sam volt, de a harmadik résszel az is eltűnni látszik a semmibe. A másik nagyobb dobásuk a Hotline Miami volt, arra érdemes odafigyelni. Maga a játék pedig Tomasz Wacławek egyszemélyes projektje, aki egyébként a Flying Wild Hog nevű lengyel fejlesztőcsapat tagja, ők a Shadow Warriorral szereztek nevet magunknak.
A játék történetének a hátterében a bosszú áll, és egy régi fénykép, valamint hősnőnk emlékeinek néhány mondatnyi felvillanása. Árulást sejtetnek ezek az emlékek, a képen pedig az elkövetők láthatóak, akik fejére áthúzott piros karika kerül idővel. A titkokkal teli történetben a főszereplő nem kapott arcot, viszont akarva, akaratlan is a Kill Bill hősét idézi, ahogy bukósisakban, katanát forgatva igazságot oszt. Felszerelése viszont nem védi meg a sérülésektől, ez adja a játék nehézségét: nincs életerő vagy páncél, csak az ügyességünkre és a taktikai érzékünkre kell hagyatkoznunk. No meg arra, hogy ha az adott pályát tökéletesen végigjátsszuk, kapunk egy karakterpontot, amiből hasznos képességeket és fejlesztéseket szerezhetünk. Ez pedig azért sem egyszerű, mert 3 kritériumnak kell megfelelni hozzá minden pályán. Először is minden ellenséget el kell tennünk láb alól, az mindegy, hogy magaslatról zuhannak le, vagy szamuráj kardunk által lelik halálukat. A második, hogy nem árthatunk a szembe jövő civileknek, ami akkor trükkös, ha az illető riadót akar fújni. A harmadik pedig nem más, mint a már említett vészhelyzet, ugyanis a riadóztatás hatására, erősítést kapnak a testőrök/szamurájok seregei.
A játék központi eleme, a harc egyszerű, mégis alaposan próbára teszi taktikai érzékünket. Minden mozdulat, támadás vagy eszközhasználat egy „mozgásba” kerül, főszereplőnk pedig mindössze annyi előnnyel rendelkezik az átlag rosszfiúkkal szemben, hogy kétszer mozoghat egy körben. Néha még ez is kevésnek tűnik, ugyanis eltérő képességű és fegyverzetű harcosok állják majd utunkat. A „mozgásnak” a távolság is határt szab, tehát nem ugorhatjuk át a fél pályát, a nagyobb szökkenések bizony két részletben hajtódnak végre, még jó, hogy a játék minden információt rendelkezésünkre bocsát ezzel kapcsolatban. Kombinálni fogjuk a taktikai elemeket, és olyan apróságokra is oda kell figyelnünk majd, hogy a szamurájok csak hátulról támadhatóak sikeresen, vagy hogy a géppuskások hosszú sorozata két körig tartó lövést jelent, a pisztolyosok sima lövésével szemben. Ha ez bonyolultnak tűnik, akkor mindenkit megnyugtatok, hogy a játékban sokkal átláthatóbb lesz, csak épp könnyebb nem.
Egyetlen hiba, sérülés, és kezdhetjük előröl a legutóbbi mentéstől folytatva a bosszúállást. Szó szerint kicentizzük az ugrásokat, és egy-két lépéssel előre kell gondolkodnunk, mert ugyan az ellenséges katonák képességei hamar kiszámíthatóak, 5-6 ellen, rendesen meg kell dolgoztatnunk az agytekervényeinket, meg kell találunk a rést a pajzson a golyózáporban egy sikeres támadáshoz. A pályák több szintesek, és minden irányból megtámadhatnak minket (már amennyit a 2D enged), de ügyesen lopakodva némileg könnyebbé tehetjük a helyzetünket, ha csendben elintézünk egy-két őrt a nagyobb harcok előtt.
A Ronin nem egy hosszú játék, de a nehézsége komoly kihívásokat ígér, a Gunpoint jellegű, továbbgondolt harcrendszere pedig izgalmassá teszi az amúgy egyszerű alapokra helyezett játékot. A második főellenség legyőzéséhez bő egy óra kellett nekem, de ettől függetlenül szívesen ajánlom a stílust kedvelőknek, minden hozzám hasonló mazochistának, és azoknak, akikből egész kis nyelvújító válik egy-egy elhibázott ugrást követően...
Új hozzászólás írásához előbb jelentkezz be!