iPon Hírek

Seasons After Fall – Fürge rókalábak

Dátum | 2016. 09. 30.
Szerző | Nephin
Csoport | JÁTÉK

Mindig öröm olyan játékba futni, mely egyszerre kényezteti a szívet és a lelket, hiszen néha jó kilépni a pörgős akciójátékok, moumentális RPG-k és gondolkodásra ösztönző kalandjátékok közül, hogy egyszerűen csak élvezzük, amit elénk tesznek a fejlesztők és relaxáljunk egy jó nagyot. Ilyen volt nemrég az Unravel, most pedig itt van nekünk a Seasons After Fall is. A különbség kettőjük között az, hogy míg az Unravelt készítő ColdWood Interactive mögött ott állt az egész Electronic Arts-gépezet, addig a Seasons After Fall egy kis, független stúdió, a Swing Swing Submarine mesterműve, melyet a francia "indie kiadó", a Focus Home Interactive vett szárnyai alá. Egészen nyilvánvaló tehát, hogy anyagilag nem voltak egyformák a két csapat lehetőségei, ennek ellenére ez egyáltalán nem érzékelhető a játékon. Igaz, hogy nincsenek szinte fotorealisztikus hátterek és bonyolult fizikai motor, de így is hihetetlenül magával ragadó látványvilágot készítettek a srácok, ami rögtön elvarázsol minket. A gyönyörű, színpompás, kézzel rajzolt, vagy inkább festett képek azonnal magukkal ragadnak, a kis mag-lélek alakjától kezdve a cuki vörös rókán át az Őrzők aranyos, mégis fenséges alakjáig és a megdöbbentően szép hátterekig. Nem a tizedmilliméternyire pontos határvonalak precizitása, hanem a kicsit elmosott, tényleg látható ecsetvonásokkal felfestett képek hangulata hatja át a játékot. Minden évszaknak saját, jellegzetes külseje és színsémája van, a köztük való átváltás és az effektek csodálatosak. Télen például minden fehér, kék és lila, a hópelyheken megcsillan a fény, szinte érezzük a hideg levegő harapását az orrunkban. Az ősz csupa narancs, vörös, sárga és barna, mindenhol gombák nyílnak, a lehullott avart itt-ott megkavarja a kósza szél. Ha évek múlva valaki képeket mutatna nekem játékokról, a Seasons After Fallt azonnal felismerném száz közül is. Bármelyik képernyőmentés mehetne a falra poszterként, sőt, a vibráló színek és erőteljes ecsetvonásoknak hála a művek akár egy galéria kortárs művészeti részlegére is könnyedén bekerülhetnének.
Mindez a szépség nem öncélú, szorosan illeszkedik a történethez. A sztori gyengéd és puha, mint egy öt-hat éves gyerekeknek szóló mesekönyv, tele türelemmel, az élő dolgok iránti tisztelettel, a természet változásaival az évszakok során. Egy apró, kékeszölden ragyogó kis mag-lelket alakítunk, aki megszállva egy vörös róka testét teljesíti a narrátor, a titokzatos Hang kérését: megkeresi az évszakok esszenciáját, melyre az ősi lények, az Évszakok Őrei vigyáznak, hogy aztán, ha mind összegyűlt, elvégezhessék az Évszakok Rituáléját és visszaállítsák az erdő egyensúlyát. Mint látjátok, nem egy bonyolult sztori ez, de nagyon kedves, szívmelengető, a narrátorként szolgáló Hang előadásmódja pedig pont annyit tesz hozzá, hogy érdekessé váljon. A Seasons After Fall egy 2D-s platformjáték, melyet apró fejtörők fűszereznek. Ezek a rejtvények az elején nagyon könnyűek, kicsit túlságosan is és később sem válnak nagyon bonyolulttá, ugyanakkor nem fulladnak unalomba. A pályák öt fő környezetre tagolódnak. Az egyik a központ, a Sanctuary, ahol a mag-lélek megszállja a rókát és ide visszük majd el az évszak-esszenciákat is. A másik négy egy-egy évszaknak felel meg, mindegyik különleges kihívásokkal vár. Az egyes évszakok között (ha már megszereztük a hozzájuk tartozó esszenciát és elvégeztük a Rituálét) apró vakkantással váltogathatunk, ennek segítségével jutva át a legtöbb akadályon. Télen például befagy a víz, ezzel új platformok jönnek létre; nyáron szárba szökkennek a növények, egyeseket ugródeszkának használhatunk, így távoli helyeket is elérhetünk. Ősszel a gombák válnak platformmá, míg tavaszi eső segítségével változtathatjuk a vízszintet. Az előrehaladás a játék elején szinte repülést jelent, ekkor a magocskát irányítjuk saját valójában, ahogy a felszín felé halad egy nagy fa gyökerei között. Az animáció tökéletes, minden további nélkül átéljük a lebegés élményét. Ha kijutunk az erdőbe és megszálltuk a kis rókát, szerencsére nem változik a mozgás által nyújtott élmény. A róka szalad, szökdécsel, villámgyorsan ugrál, az animáció itt is szinte lefolyik a képernyőről, annyira sima. Az irányítás tökéletesen reagál mozdulatainkra, nincs is túlbonyolítva, néhány gombra lesz csupán szükségünk, esetleg az egérre vagy egy kontrollerre. Hiba nélkül hozza a flow-élményt, volt, hogy percekig csak mászkáltam, ugráltam a rókával, annyira relaxáló és nyugtató az egész. Ha elvégeztük első feladatunkat, összegyűjtöttük az esszenciákat és lezajlott a Rituálé, akkor az egyes Őrzők kéréseit kell majd teljesítenünk és ezután is további küldetések várnak ránk. A játék egyik apró hibája itt jelentkezhet az erre érzékeny játékosoknál: nagyon sokszor kell majd oda-vissza utazgatnunk ugyanazokon a területeken, míg újabbak nyílnak meg. Én nem bántam, mert tökéletesen elszórakoztatott például az, mennyire más egy adott táj a különböző évszakokat aktiválva, de biztosan lesznek, akik unalmasnak találják majd. A másik gond az lehet, hogy térkép vagy útmutató híján akár el is tévedhetünk a hol megnyíló, hol bezáruló mellékutak között, bár nálam ez nem fordult elő. Jeleket kapunk ugyanis, még ha nem is kínálják ezeket tálcán, kis gyakorlással könnyen felfedezhetjük őket.
Technikailag legalább DirectX 11-es kártyát igényel a játék, de egyébként nem volt semmi gond a futtatásával középkategóriás gépen sem. A hangok, a szinkron a helyükön vannak, semmi kiemelkedő, mindegyik végzi a dolgát, ahogy kell. A zene viszont – a látványhoz hasonlóan – nagyon tetszett, a főként csellóra épülő témák csodálatosan aláfestik a gyönyörű képeket és ha lehet, még egyet dobnak a relaxációs élményen. A Seasons After Fall tökéletesen erőszakmentes, még játékbeli ellenfelek sincsenek, a legdurvább dolog a kis rák, aki úgy tünteti el az akadályokat, hogy felrobban. A rókának akkor sem esik semmi baja, ha tekintélyes magasságokból pottyan le. Mindez tökéletes családi kikapcsolódássá teszi a játékot, gyerekeknek is gond nélkül odaadhatjuk, az angolul, németül és franciául is elérhető szövegeket legfeljebb gyorsan lefordítjuk nekik, vagy elmeséljük a történetet saját szavainkkal. Sokszor folynak viták arról, mennyire számítanak művészeti ágnak a videójátékok. A Seasons After Fallt látva nagyon könnyű erre a kérdésre válaszolni, azt hiszem. A csodaszép képek, a barátságos történet, a kellemes zene mind remek szórakozássá teszik a játékot, mi több, a teljes erőszakmentességnek hála család- és gyerekbarát kikapcsolódássá. Ez a jellemző ne tántorítson el senkit: bugyutaságnak híre-hamva sincs, ellenben egy fárasztó munkanap után tökéletesen kisöpri a stresszt az fejünkből. Mindezt 15 euróért teszi - minden centet megér. Szívesen láttam volna ugyan kicsit nehezebb fejtörőket, vagy talán icipicit kevesebb visszatérést korábbi helyszínekre, de ezek a részletek engem nem zavartak túlságosan, az viszont annál inkább, hogy a játék sajnos rövidke, öt-hat óra alatt végigvihető. Ebből a szépségből ennyi nem elég, háromszor ennyit is örömmel láttam volna. Sebaj, majd az újrajátszásnál…
Új hozzászólás írásához előbb jelentkezz be!

Eddigi hozzászólások

1. rottenbull
2016.09.30. 19:10
Jo kis jatek. Az egyik szelet nem engedte megnyitni valami bug miatt, de ujra telepitve mar nem volt gond. A feletol eleg sok az uresjarat, ami picit megtori az elmenyt, de nem veszes. Illetve a platformerseg is csak alca benne, mert igazabol nem platformer, ha az lenne, csunyan lebutitott cucckent ertekelnenk.
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!