iPon Hírek

Strafe - A fal adja a másikat

Dátum | 2017. 05. 31.
Szerző | villanyi.gergo
Csoport | JÁTÉK

1996-ot írunk, és a világ legjobb játékát teszteljük. A grafika hihetetlen minőségű, a zene két(!) hangszórón bömböl, a játékmenet pedig pörög, mint béka a turmixban. Sosem láttunk még 3D-ben ennyire tökéletesen megalkotott, tű éles grafikájú és elképesztő effektekkel kidolgozott, komplex játékot. Minden pixel a helyén van, élethű robbanások, hörgések, leszakadó testrészek és hatalmas fegyverarzenál várja mindazokat, akik nem kötnek kompromisszumokat és csakis a legjobbal érik be! Hogy az erőteljesen marketing szagú és a nosztalgiavonat 5. sebességébe kapcsolt bevezető után valódi kontextusba helyezzük a játékot, lássuk röviden milyen játékok is boldogították az egyszeri PC tulajdonost 96’-ban. Quake, Duke Nukem 3D, Tomb Raider, Civilization 2, The Elder Scrolls II: Daggerfall, Death Rally, Crash Bandicoot, Diablo. Erősen kétlem, hogy véletlenül választották ezt az évet a készítők, látható ugyanis, hogy nagyon erős volt a felhozatal abban az évben. Ha az FPS vonalon maradunk, emlékszem milyen hatalmas döbbenet volt a Duke Nukem 3D után a Quake világába átlépni. Nem csak a sötét, komor és véresen brutális színtér volt nagyon eltérő a képregény/rajzfilm szerű, poénokkal tűzdelt Duke világtól, de az is, hogy valóban 3D-s hatású szörnyek ellen harcolhattam. Ez az élmény – hiába fejlődött folyamatosan a játékipar – egyedülálló maradt, és van egy sejtésem, hogy a Strafe kitalálói is valami hasonlót éreztek 21 évvel ezelőtt.
A Pixel Titans legénysége 2015-ben kicsit több mint 200.000 dollárt kalapozott össze Kickstarteren a projektre. Egy pörgős FPS-t akartak, amibe annyi nosztalgiát és a 90-es évekre jellemző sablont pakoltak bele, amit a világ a 80-as évekkel hasonlóan bánó Kung Fury óta nem látott. Így lett a Strafe 1996 leggyorsabb, legvéresebb, leghalálosabb, a mellékneveket legjobban halmozó FPS-e. Ezt pedig olyan komolyan gondolták, hogy nem csak a játék kezelőfelülete és tutorialja kapott 1996-os köntöst, de számos trailert és felvezető kisfilmet is forgattak a játékhoz. Egy pillanatra visszatérve, ilyen vicces, eredeti és jól összerakott tutoriallal rég találkoztam. Már csak azért is megéri végigcsinálni, hogy a rövid kiképzésen és eligazításon részt vegyünk, valamint megismerjük a játék kb. 3 mondatos történetét is. Utána pedig jöhet az akció!
Első nekifutásra 4 perc alatt véreztem el az első pályán. Sebaj, ilyenkor minden gamer fogadkozik, hogy innen már csak jobb lesz. A következő „rekordom” már nem érte el a 4 percet sem. Ekkor tudatosult bennem, hogy ehhez a játékhoz fel kell pörgetni a reflexeket és a nagyjából 5-10 perces pályákon nincsen megállás. Ha valami mozog, az meg akar ölni. Ha még nem mozog, akkor is, csak még vár vele kicsit. Szörnyhordák üldöznek, a plafonról lehulló pókféleségek ugranak szegény harcosunkra. Tornyok, láva, sav, robbanások és még egy rakás más ártalmas dolog akarja vérünk ontani. Erre pedig jó esélyük van, mert a játék nem kényeztet el nehézségi fokozatokkal, de életerő és pajzstöltő csomagokkal sem. Szó szerint végigküzdjük magunkat ellenségeinken. Ha pedig nem sikerülne, ne számítsunk arra, hogy jól betanuljuk majd a kanyarokat és a többit. Minden halál után teljesen újra tervezi a játék a pályákat, így sok elhalálozás esetén sem találkozunk ismerős környezettel. Ez kiváltképp érdekes lesz a speedrunnerek szemszögéből. Annál is inkább, mert nincs mentési lehetőség. Vagy végigjátszod egyszerre, vagy kezdheted előröl. És persze akkor is nulláról indulsz, ha meghaltál. A nehézség, a permadeath egy erősen hardcore vonalat képvisel, bár a fórumokon elég sokan felvetették már a mentés lehetőségét, hogy folytatni lehessen a játékot amellett, hogy egy életünk van csak. Gondolkodtam a 100%-os értékelőn, de nincs április elseje, a hype train és a viccelődés pedig az első bekezdésben kifutott már. Ennek ellenére a játék azt adja, amit elvárunk tőle. Brutálisan pörgős, halálos játékmenetet, csuklót és reflexeket próbára tevő ellenséges hordákat, változatos pályákat valamint végül, de nem utolsó sorban a 90-es évek tömény nosztalgiahullámát. Egyszerű, de ütős és az adja a báját is. Éljen 1996 legjobbja!
Új hozzászólás írásához előbb jelentkezz be!