iPon Hírek

Sylvio Remastered - Szellemekkel suttogó

Dátum | 2017. 01. 31.
Szerző | Morte
Csoport | JÁTÉK

A Sylvio című belső nézetes horror-kalandjáték 2015 júniusában jelent meg először. Niklas Swanberg kezdő, független fejlesztőként, egyedül rakta össze a darabot, így az első kiadásban bőven akadtak bugok és a gyerekbetegségektől sem volt mentes. A Kickstarteres gyűjtés segítségével megtámogatott játékot hibái ellenére is sokan szerették, de ahhoz már nem voltak elegen, hogy összedobják a pénzt a második részhez. Bár a gyűjtés sikertelen volt, úgy néz ki, hogy a folytatás mégis el fog készülni, az alkotót ezúttal Patreonon lehet támogatni. Az egyszemélyes "csapat" közben befejezte a konzol portok (PS4, Xbox One) elkészítését, és a PC-s változatot is felfrissítette (ez utóbbit ingyen megkapták a játék eddigi tulajdonosai). A Sylvio grafikája még a legnagyobb jóindulattal is leginkább csúnyácskának nevezhető, az amatőr pálya dizájnnak köszönhetően sok az üresjárat és a körbe-körbe rohangálás, tele van tökéletlen játékmechanikákkal, amelyek nem egyszer próbára teszik türelmünket, és mindezt tetézi azzal, hogy kissé még túl hosszúra is sikeredett. A Remastered változatban a szerző sok hibát kijavított ugyan, pl. áramvonalasabbá tette az irányítást, de az alapvető dizájn elemek maradtak. Mi az, amiben ez a játék különleges, és ami miatt hibái ellenére is érdemes lehet a figyelmünkre?
A játék főszereplője Juliette Waters, egy olyan lány, aki az EVP (Electronic Voice Phenomenon) kutatására tette fel az életét. Az EVP olyan, elektronikus eszközökkel rögzíthető és elemezhető hangjelenségeket jelent, amelyeket az elhunytak szellemei produkálnak (legalábbis azok szerint, akik hisznek a szellemekben és a jelenségben). Juliette egy speciális mikrofonnal és szalagos magnóval járja az elhagyatott, szellemjárta helyeket, összegyűjti ezeket a hangokat, és segítségükkel próbálja kitalálni, milyen tragikus események történtek a környéken. A játék hangjai már alapban olyanok, hogy ha simán csak sétálgatunk, már akkor is feláll a hátunkon a szőr, de amikor a Stelotron magnó segítségével visszajátsszuk, amit rögzítettünk, akkor kezdődik csak az igazi borzongás. A szellemhangok megfejtéséhez időnként le kell lassítanunk, vagy fel kell gyorsítanunk a lejátszást, egyes szakaszokon ráadásul visszafelé. A játékmechanikának ez a része az, ami a legjobban sikerült és a legélvezetesebb a Sylvióban, és ez adja meg a darab lényegét és alaphangulatát. A másik a történteket kommentáló főhős halk, visszafogott, már-már érzelemmentes hangja, ami furcsamód illik a történethez. A szellemhangok megtalálása is külön feladat. A mikrofonunkon található kijelző már messziről mutatja, hogy milyen távolságra vagyunk a forrásuktól, erre, és persze hallásunkra alapozva kell becserkésszük őket a játék helyszínéül szolgáló hatalmas, elhagyatott parkban. A Saginaw park programjai sok arra kiránduló családnak nyújtottak kellemes hétvégi kikapcsolódást, egészen addig a tragikus balesetig, amely a 60-as években történt: egy földcsuszamlás maga alá temette a hatalmas park teljes területét. Mára csak a földből kiálló épületek, bódék, fagyizók romjai és rozsdás hirdetőtáblák árulkodnak arról, hogy itt valamikor vidáman zajlott az élet. A hangok rögzítésén és megfejtésén kívül még kulcsokat, és más, a továbbjutáshoz szükséges tárgyakat kell keresnünk, és a környezetet is manipulálhatjuk. Van egy krumplipuskánk is, amelyet a felhasznált lövedékektől függően a környezet manipulálására és szelleműzésre is használhatunk. Időnként autózhatunk is, hangokra vadászva a sok teljesen egyforma fa között, egy olyan erdőben, ahol mindent beborít valami furcsa, vörös köd.
Látszik, hogy alkotója sok időt és energiát ölt a játékba, de ennek ellenére a Sylvio javított verziójára is ráférne még egy felújítás, ehhez persze már egy nagyobb csapat munkájára lenne szükség. Jelenlegi formájában csak a türelmesebb játékosoknak tudom ajánlani, de ők is jobban járnak, ha megvárnak vele egy leárazást.
Új hozzászólás írásához előbb jelentkezz be!