iPon Hírek

Szaglási elméletek: felismerés vs. rezgés

Dátum | 2013. 01. 31.
Szerző | Jools
Csoport | EGYÉB

Szaglásunk igen fontos szerepet tölt be az érzékelésben: az ízlelés is részben erre támaszkodik és komoly evolúciós túlélő mechanizmusok kapcsolódnak hozzá. Rengeteg dolog van azonban, amit még mindig nem értünk orrunk működésével kapcsolatban, és a szaglószerv kutatása kapcsán az esetek többségében csak bizonytalan feltevésekről beszélhetünk igazolt elméletek helyett. Egy új kutatás eredményei megerősíteni látszanak a sokat vitatott kvantumeffektuson alapuló szaglás teóriáját. A jelenleg leginkább elfogadott, úgynevezett felismerési elmélet szerint szaglás során belélegezzük a levegőben található, különböző alakú molekulákat, azok pedig hozzákapcsolódnak az eltérő formákra specializálódott receptorokhoz az orrunkban, mely sejtek pedig ennek hatására idegi impulzust küldenek az agya felé. Létezik azonban egy másik, jóval kisebb támogatottsággal rendelkező teória is, amelyet sokan vitatnak ugyan, de egyelőre senkinek sem sikerült cáfolni. Az első rezgési elméletet G. M. Dyson fogalmazta meg 1937-ben: elképzelése szerint a receptor nem a molekula formáját, hanem annak valamiféle rezgését érzékeli, és ezt értelmezi az agy szagként. Az elméletet Luca Turin fejlesztette tovább, aki szerint a receptorfehérje „elektródjai” közt egy elektromos potenciálgát van, amelyen csak akkor juthatnak át az elektronok, ha szagmolekula kerül közéjük. Ilyenkor az alagúteffektus révén átjutnak ezen molekula elektronpályáin, leadott energiájukkal pedig rezgéseket gerjesztenek a molekulában.

A felismerési elmélet korlátait tesztelte nemrég egy nemzetközi kutatócsoport, amelynek az említett Luca Turin is tagja volt. Azt vizsgálták, hogyan érzékeli a szaglószerv azt az esetet, ha két molekula külsőre megegyezik, rezgéseikben viszont különböznek. Ehhez olyan molekulákat hoztak létre, amelyekben a hidrogént annak nehezebb, stabil izotópjára, deutériumra cserélték. A molekulák formája ezzel megmaradt, rezgési profiljuk azonban megváltozott. Korábbi kísérletek eredményei azt sugallták, hogy az emberi orr nem képes megkülönböztetni a hidrogént és a deutériumot egymástól, a szakértők azonban úgy vélik, hogy ennek oka inkább a szaglószerv érzékenységében keresendő, nem pedig a rezgési elmélet kudarcában. Ezt alátámasztja az is, hogy az ecetmuslica jóval kisebb és érzékenyebb szaglóreceptorai képesek felismerni a két izotóp közti eltérést. A mostani kutatás résztvevői úgy vélik, hogy a korábbi emberi kísérlet során túl kicsi molekulákkal és azokból is túlzottan kevés mennyiséggel próbálkoztak a tudósok, ezért nem volt képes az orr különbséget kimutatni a szagok közt.

Ennek elkerülése érdekében most jóval nagyobb, sok lecserélhető hidrogénnel bíró molekulákkal kísérleteztek, így a molekuláris rezgések közti eltérés is jelentősebbé vált. Az eredmények pedig egyértelműen azt mutatják, hogy ilyen az emberi orr képes megkülönböztetni a deuterizált molekulákat a hidrogént tartalmazóktól, így könnyen elképzelhető, hogy valóban a kvantumrezgések jelentik a különbséget. Persze azt sem lehet kizárni, hogy valamilyen más, eddig nem azonosított faktor játszik szerepet a kétfajta molekula szagának megkülönböztetésében. Egy biztos: a rezgési elméletet továbbra sem sikerült cáfolni, és úgy tűnik, hogy a szaglás mechanizmusa még sok rejtélyt tartogat a szakértők számára.
Új hozzászólás írásához előbb jelentkezz be!