iPon Hírek

Szeptemberi égbolt − 2013

Dátum | 2013. 09. 03.
Szerző | Jools
Csoport | EGYÉB

A bolygók közül ebben a hónapban a Merkúr csak a hónap második felében, közvetlenül napnyugta után látható, de még ekkor is igen közel nyugszik a Naphoz, így észlelése kedvezőtlen. A Vénusz viszont nagyon is könnyen megfigyelhető a nyugati égen, fényessége a hónap során −4 magnitúdóról −4,2m-ra nő, és másfél órával a Nap után nyugszik. A Mars a Rák, majd az Oroszlán csillagképben látszik kora hajnalonta a keleti égen, fényessége 1,6m. Ami az óriásbolygókat illeti, a Jupiter látszik a legjobban, éjfél körül kel, és −2,1m-val ragyog a keleti-délkeleti égen. A Szaturnusz a Mérlegben halad előre, napnyugta után közvetlenül a délnyugati égen látszik, fényessége 0,7m. Az Uránusz este korán kel, és szinte egész éjszaka látszik a Halakban. Fényessége 5,7m, így megfigyeléséhez ajánlatos valamilyen kisebb távcső használata, de érdemes felkeresni, hiszen nem gyakran látható ilyen kedvező helyzetben a bolygó. A Neptunusz kora hajnalban nyugszik, addig pedig a Vízöntőben látható. Két (illetve inkább három) érdekes együttállásra kerül sor szeptemberben. 8-án napnyugta után háromnegyed órával a holdsarló a Szűz csillagkép legfényesebb csillagától, a Spica-tól 1, a Vénusztól 2 fokra látható, tőlük 7 fokra pedig a Szaturnusz áll majd. Másnap ugyanebben az időszakban a Hold 2,5 fokra közelíti meg a Szaturnuszt. A másik látnivalót a Nap mögül kibukkanó Mars szolgáltatja, amely szeptember 8−10. között áthalad az M44 nyílthalmazon, vagyis a Jászolon. A 6−7 magnitúdós csillagok közt binokulárral is érdekes látványt nyújt az ezeknél sokkal fényesebb, vörösen „izzó” Mars.
Az ISON áprilisban a Hubble felvételén
Közeledik a november végére valószínűleg szabad szemmel is látható, az év üstökösének tartott C/2012 S1 (ISON) is. Jelenleg a Földről nézve még mindig 11 magnitúdó feletti a fényessége, nem ez a helyzet azonban a Marson, amelyen szerencsére kellő mennyiségű, észlelésre alkalmas emberi műszer található. Az üstökös október 1-jén 0,07 csillagászati egységre közelíti meg a vörös bolygót. Azt egyelőre nem tudni, hogy a Curiosity képes lesz-e észlelni az égitestet, ez elsősorban attól függ, hogy időközben mennyire fényesedik ki az üstökös, de a NASA szakértői szinte biztosak abban, hogy a Mars körüli pályán tartózkodó Mars Reconnaissance Orbiter részletesen meg tudja majd figyelni az égitestet. A Mars melletti elhaladás annál is érdekesebb, mivel az ISON útjának egyik legfontosabb eseménye következik be ennek során: az üstökös áthalad az úgynevezett hóhatáron, vagyis azon a határvonalon, amelyen belül a Nap már kellően intenzíven süt ahhoz, hogy megkezdje az égitest vízjegének nagymértékű olvasztását. Ahogy a szakértők elmondták, az üstökös illékony anyagainak 80−90 százaléka víz, amely azonban jelenleg még fagyott állapotban van. A mostani gázkibocsátás során főként szén-dioxid, illetve egyéb anyagok „párolognak el” az üstökösből, az igaz látványosság azonban a vízjég olvadásával kezdődik meg. A hóhatár átlépése után könnyen elképzelhető, hogy a vízjég hirtelen létrejövő gázgejzírek formájában kezdi elhagyni az üstököst, a marsi űrszondák pedig közvetlen közelről figyelhetik meg ezt az érdekes eseménysort. A felszabaduló gáz mennyiségéből a szakértők következtetni tudnak majd az üstökös magjának pontos méretére. Ezt jelenleg jóval 0,5 kilométeres átmérő fölé becsülik, így az égitest várhatóan túléli majd a Nap mellett való elhaladást is, ez esetben pedig minden idők egyik leglátványosabb üstökösévé nőheti ki magát. A következő hónapokban tehát rengeteg szem szegeződik az ISON-ra, a NASA űreszközei közül például összesen 16 vizsgálja az üstököst, amelyet a Nemzetközi Űrállomás legénysége is folyamatosan nyomon követ. Időközben a Földön is készülődnek az égitest érkezésére, és várhatóan bolygónk felszíni távcsöveinek többsége is az üstökösre fog szegeződni, amikor az előbukkan a Nap mögül. Forrás: mcse.hu; science.nasa.gov

Új hozzászólás írásához előbb jelentkezz be!