iPon Hírek

Színeket is látnak a laposférgek

Dátum | 2017. 08. 02.
Szerző | Jools
Csoport | EGYÉB

Az ember számára a lefejezés halálos, a halhatatlannak is nevezett Planaria laposférgeknek azonban ez is csak átmeneti kényelmetlenséget okoz. A regeneráció mestereit félbevágva néhány nap elteltével két teljes állatot kapunk. De új féreg nőhet egy kivágott szövetcsomóból is. És ha egy haldokló laposféregbe egyetlen egészséges sejtet juttatunk be, a donorsejt átveszi az uralmat a végét járó test fölött, és abban új szövetek képződését váltja ki, teljesen megújítva az állatot. Ezek a férgek tehát lenyűgöző teremtmények és minél többet tudunk meg róluk, annál érdekesebbnek tűnnek. Így van ezzel Akash Gulyani indiai kutató is, aki azonban társai többségével ellentétben nem elsősorban az állatok lenyűgöző regenerációs képességét kutatja. Ehelyett arra kíváncsi, hogyan látják a világot a férgek, és érzékeik hogyan állnak helyre, miközben fejük újra kinő. A laposférgek fején két sötét pötty látszik, ezek az állatok szemei, amelyek a lehető legegyszerűbb felépítésűek. Egy-egy kicsiny kehelyről van szó, amely fényérzékeny sejtekkel van kibélelve, amelyek érzékelik a fény jelenlétét és forrásának irányát, de lencse hiányában csak elmosódott, alacsony felbontású képet közvetítenek a világról. A beérkező jeleket két idegsejtcsoport dolgozza fel, amelyeket együttesen csak nagy jóindulattal lehet agynak nevezni. A férgek azonban ezzel az egyszerű „felszereléssel” is képesek valamennyire látni, és a fényviszonyoknak megfelelően viselkedni.
Azt régóta tudják a szakértők, hogy a laposférgek nem kedvelik az erős fényt. Arra viszont Gulyani jött rá, hogy bizonyos színeket kifejezettek kedvelnek. Ha a kék és a zöld között választhatnak, mindig a zöld szín irányába úsznak, ha viszont vörös is akad a környéken, azt még a zöldnél is jobban szeretik. Ami azért nagyon meglepő, mert az állatoknak elviekben egyáltalán nincs színlátásuk. Az ember azért képes a színek elkülönítésére, mert a mi szemünkben három különböző fényérzékeny receptor található, amelyek más-más hullámhosszakra reagálnak. A férgeknek viszont csak egyféle fotoreceptoruk van, így nem kellene tudniuk észlelni a kék és a zöld közötti különbséget, és a kék különböző árnyalatai közti eltérést sem, amit szintén megfigyeltek a szakértők. Gulyani kísérletei azonban egyértelműen jelzik, hogy mégis képesek erre, bár a kutató szerint egyáltalán nem úgy látják a színeket, mint mi. Egyetlen fajta fotoreceptoruk a legerősebben a kék fényre reagál, de kisebb mértékben a többi szín is aktiválja azt. A féreg tehát fényességkülönbségként érzékeli a színeket: a kéket látja a legfényesebbnek, a zöldet halványabbnak, a vöröset pedig a leghalványabbnak, és mivel a sötétet kedveli, ha teheti, ez utóbbi felé úszik. Ezt a szakértőnek és kollégáinak kísérletekkel sikerült is igazolnia: óvatosan változtatgatták a különböző színű fények erejét, és amikor sikerült megtalálniuk a megfelelő beállítást, a férgek színlátása egyszerűen megszűnt. Mindez azért érdekes, mert senki sem gondolta, hogy ennyire egyszerű látószervvel lehetséges a színlátás. Még ennél is izgalmasabb azonban, hogy a férgeknek nem is kell szem ahhoz, hogy lássanak. Ha levágják a fejüket, és ultraibolya fénnyel világítják meg őket, a fejetlen állatok az ellenkező irányba kezdenek úszni. „A tanítványaim frászt kaptak” – mondja Gulyani.
Számos állat rendelkezik fényérzékeny sejtekkel kültakarója különböző részein, köztük a legyek, a fonálférgek és a tintahalak is. Ezek képesek látni a bőrükkel, bár ebben az esetben képalkotás nem történik, csak fényérzékelésről van szó. Ez a képesség a laposférgek számára is hasznos, hiszen ezek úgy is képesek szaporodni, hogy kettévágják magukat. És a farokrész, amelyen nincsenek szemek, nagyon sebezhető lenne, ha egyáltalán nem tudna tájékozódni. A bőrében található fotoreceptoroknak köszönhetően azonban legalább azt tudja, hogy merről süt a nap. Ahogy aztán a szemek és az agy kifejlődik, ezek felülbírálják a bőrhálózatot. Az ötödik vagy a hatodik napon van egy nagyon erős váltás, amikor az agyi jelek hirtelen erősebbé válnak, jelezve, hogy innentől már elsődlegesen a szemeivel lát az állat, mondja Gulyani. A szemek újranövesztése négy napot vesz igénybe, és ez után egy-két nappal már az agyi összeköttetés is megvan. A színlátás regenerálódásához ugyanakkor további egy hétre van szükség. Nagyon csábító azt hinni, hogy amikor ezek az állatok regenerálódnak, újrajátsszák az evolúció bizonyos eseményeit. Például ahogy fejük kinő, gyorsítva zajlik le a szem kialakulásának azon szakasza, amelynek során a fényérzékeny bőrsejtek összegyűlve egy szervvé álltak össze, a puszta fényérzékeléstől eljutva a képalkotás és a színlátás egyszerűsített verziójáig. Gulyani úgy sejti, hogy pontosan ez történik a férgekben, és reméli, hogy további kísérleteivel igazolni is tudja elméletét.
Új hozzászólás írásához előbb jelentkezz be!

Eddigi hozzászólások

2. hunstree
2017.08.02. 16:39
Épp azt írja le a cikk, hogy monokromatikus a férgek látása, tehát nem látják a színeket. Azt észlelik, hogy mennyi munkát végez "színes fény" a receptorokon. Nem túl meglepő módon a kék fényt (a nagyobb frekvenciájú elektromágneses hullámokat) erősebbnek érzékelik a receptorok, mint a vörös (alacsonyabb frekvenciájú) fényt.

Tehát szummázom: A férgek az erősebb fényt erősebbnek látják és menekülnek a gyengébb fény felé, amit gyengébbnek érzékelnek. O.K.

Am köszi a cikket, szeretem az ilyen tudományos témákat.
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
1. ChoSimba hunst...
2017.08.02. 16:58
Pontosan, valójában csak olyan helyet keresnek, ahol minimális az elektromos hullámok energiája. És mivel a vörösnek kevesebb van mint a kéknek, ezért a vörös felé mennek. De ez nem színlátás, mert ahogy a cikk is írja ez a fényerősséggel IS szabályozható. Tehát kevesebb kék megfelel több pirosnak és akkor nem megy sehova, kvázi színvak.
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!