iPon Hírek

Színváltós szemekkel alkalmazkodnak a rénszarvasok a sarkvidéki fényviszonyokhoz

Dátum | 2013. 10. 31.
Szerző | Jools
Csoport | EGYÉB

Glen Jeffrey a University College London neurológusaként az állatok látásának szakértője. Amikor norvég kollégái azt javasolták, hogy kezdjen bele a rénszarvasok szemének tanulmányozásában, annak kiderítése érdekében, hogyan birkóznak meg az állatok a három hónapig tartó folyamatos nyári napfénnyel, majd a három hónapos téli éjszakával, a kutató nem gondolta, hogy túl sok értelme lenne egy hasonló vállalkozásnak. Úgy vélte, hogy a szélsőséges fényviszonyokhoz való adaptálódás valamiféle neurológiai trükk révén, az agyban történik, vagyis nem érdemes a szemet vizsgálni. A norvégok azonban nem adták fel, és végül elküldtek neki egy zsáknyi rénszarvasszemet, amelyeket lapp pásztorok távolítottak el a leölt állatokból. A szemek két csoportba voltak osztva: külön gyűjtötték a nyáron, és külön a télen leölt állatok látószerveit. Amikor Jeffery kinyitotta a zsákot, meglepődve észlelte, hogy a szemek eltérő színűek: az állatok szeme télen gazdag kék színben, nyáron pedig arany árnyalatban pompázik. Mindez 13 évvel ezelőtt történt, és a szakértő azóta svéd kollégájával, Karl-Arne Stokkannal kiterjedt kutatásokat folyatatott a rénszarvasok színváltós szemével kapcsolatban. Kiderítették, hogy a szem tapetum lucidum nevű rétege felelős a színváltásért. A retina mögött elhelyezkedő sejthártya felelős többek közt a macskák és számos más emlős kiváló éjjeli látásáért és „világító” szeméért is: a réteg visszatükrözi a szembe jutó fényt annak forrása felé, így az kétszer halad át a retina fotoreceptorain. A legtöbb emlős tapetum luciduma arany színű, nyáron tehát semmi meglepő nincs a rénszarvasok látószervével kapcsolatban.
Egy téli és egy nyári rénszarvasszem
Az igazán érdekes folyamat a tél és a sötétség beálltával kezdődik. Sötét környezetben a pupilla kitágul, hogy több fény juthasson be a látószervbe, aztán ha ismét világosabb lesz, újra összeszűkül. Ugyanez történik a rénszarvasokkal is, csak éppen a sarkvidéki telek idején az állatok hónapokig kitágult pupillákkal léteznek az általunk általában megtapasztalt pár óra helyett. A folyamatos erőfeszítés hatására a szemnyomás szabályozásában kulcsszerepet játszó csarnokvíz elvezető csatornái elzáródnak, és a szemgolyó a felhalmozódó folyadék hatására megdagad. A megnövekedett szemnyomás pedig változásokat indukál a tapetum lucidumban is: a szabályos sorokban elrendeződő kollagénrostokból álló réteg összetömörödik, így a rostok közelebb kerülnek egymáshoz. A visszaverődő fény hullámhossza viszont a rostok távolságától függ: míg normális szemnyomás mellett a sárga tartományt verik vissza, ahogy a rostok egyre jobban közelednek egymáshoz, a visszavert fény hullámhossza a kék tartományba tolódik.

A rénszarvas tehát gyakorlatilag hónapokig glaukómához hasonló tünetekben szenved, kitágult pupillái hatására ugyanis megnő a szemnyomás, és megváltozik a visszaverő réteg szerkezete. A kutatók szerint ezek a változások egyben sokkal érzékenyebbé is teszik az állatok szemét. Az eltávolított szemeken és az élő állatokon végzett vizsgálatok mind azt sugallják, hogy a kék szemek ezerszer érzékenyebbek az arany szemeknél. Jeffery szerint erre az lehet a magyarázat, hogy míg a sárga fény egyszerűen visszaverődik a tapetumról, a kék szóródik azon, így ahelyett, hogy még egyszer áthaladna a fotoreceptorokon, majd távozna a látószervből, ide-oda verődik abban, újra és újra aktiválva a receptorokat, jelentősen felerősítve ezzel az eredeti jelet. Más kutatók szerint azonban ez korántsem magyarázza meg a téli szemek ezerszeres érzékenységét. Feltevéseik szerint valami más is megváltozhat a téli időszakban, például lehetséges, hogy megnövekszik a retina fényérzékeny pigmentjeinek szintje. A fényérzékenység hátterében álló változások felderítéséhez tehát további vizsgálatokra lesz szükség, Jeffery és társai pedig közben újabb érdekességre akadtak, amely megerősíti a korábbi eredményeket: rátaláltak néhány zöld szemű rénszarvasra. Kiderült, hogy ezeket az egyedeket telente olyan istállókban tartják, ahová ellátszanak a közeli város fényei, így az állatok nem voltak teljes sötétségben. A részlegesen kitágult pupillák eredményeként a szemnyomás csak kicsit emelkedett meg, így a visszaverő réteg kollagénjei is kevésbé nyomódtak egymáshoz. A visszavert fény hullámhossza tehát csak a sárga és a kék fény határáig, a zöld régióig tolódott el.

Új hozzászólás írásához előbb jelentkezz be!

Eddigi hozzászólások

4. mzso
2013.10.31. 16:37
Akkor ezek szerint az ember szeme is átmenne változáson a hosszú sötétség következtében. Pupilla tágulás, szemnyomás növekedés. Csak a zöld hályog viszonylag kevésbé hasznos következmény...
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
3. Jools
2013.10.31. 17:30
A főemlősök többségének szeméből, köztük az emberéből is, hiányzik ez a tapetum lucidum, így színváltás nem lenne. (Főként az éjszaka aktív, illetve a mélytengeri állatokban van meg ez a réteg.) Arról nem is beszélve, hogy az ember azért a sarkvidéken is használ valamiféle világítóeszközt, így nem tölt hónapokat a sötétben. Ezek szerint nem is érdemes megpróbálni...
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
2. Avisto
2013.11.01. 00:34
Én egyik görényemnél figyeltem meg kicsit hasonlót, a szemszíne ha változott is nem látni de amikor fényt ver vissza és világít akkor kölyökkorában kéken világított mostanra meg már sárgás zölden.
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
1. mythbuster
2013.11.01. 02:19
merül az elem
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!