iPon Hírek

Szupernóvák termelik az univerzum porát

Dátum | 2014. 07. 15.
Szerző | Jools
Csoport | EGYÉB

A kozmikus por a jelenlegi csillag- és bolygóképződési elméletek szerint kulcsfontosságú szerepet játszik az általunk ismert univerzum alakításában, hiszen nélküle nem léteznének az égitestek. Eredetéről azonban mostanáig nem sokat tudtunk. Az asztrofizikusok többsége szerint a por rövid életű, óriási tömegű csillagok végső robbanásai során keletkezhetett, ezt azonban megfigyelésekkel mostanáig nem igazán sikerült alátámasztani. A közelünkben vizsgált szupernóva-robbanások ugyanis nagyon kevés port termelnek, így rejtély volt, hogy a fiatal világegyetem rengeteg pora honnan származhatott. Egy nemrégiben megjelent tanulmány azonban számos ezzel kapcsolatos kérdés megválaszolásában segítséget nyújthat. Egy dán kutatócsoport ugyanis 2,5 éven keresztül tanulmányozott egy frissen felrobbant szupernóvát, első alkalommal vizsgálva folyamatában, hogy mi is történik a hasonló események során a porral. A korábbi hasonló vizsgálatok során általában csak rövid ideig követték figyelemmel egy-egy szupernóva portermelését, ez pedig nem sokat árult el a folyamatról. Ahogy Christa Gall, az Aarhus Egyetem szakértője elmondta, megfigyelésük szerint portermelődés kezdetben valóban lassú ütemű ugyan, később azonban felgyorsul, és a méretesebb porszemcsék képesek átvészeli robbanás lökéshullámait is.
A Gall és kollégái által vizsgált objektum, az SN 2010jl katalógusjelű szupernóva nagyjából 160 millió fényévnyire, az Oroszlán csillagképben található, és robbanásának fénye 2010-ben érte el a Földet. A dán kutatócsoport a chilei VLT segítségével vizsgálta, hogy a látható fényből milyen mennyiséget nyelnek el a porszemcsék, és az infravörös tartományban pedig azt kutatták, hogy maga a por milyen mértékben sugároz. A méréseket néhány héttel a robbanás első jelei után kezdték meg, és több mint két évig folytatták, óriási adatmennyiséget halmozva fel közben. A kutatók elmélete szerint a 40−240. nap közt megfigyelt port a csillag még a robbanás előtt vethette ki magából, hiszen egyébként a robbanás ereje magával vitte volna azt a csillagközi térbe. Ahogy aztán a lökéshullám szétterjedt, hideg, sűrű csomókba tömörítette össze az előzőleg kidobott anyagot. A csillagászok meglepetésére maguk a porszemcsék óriásinak mutatkoztak a Tejútrendszerben általában megszokotthoz képest. Méretük 1−4,2 mikrométer közötti, ami legalább négyszerese a galaxisunkban és annak környékén megfigyelt por nagyságának. Valószínűleg a nagy szemcseméretnek köszönhető, hogy a por nem semmisült meg a szupernóva-robbanás során, amikor a nagy sebességgel távozó anyag belecsapódott a csillagközi tér anyagába.
Ahogy már említettük, a szakértők megfigyelései szerint az első időkben, a kezdeti másfél évben a portermelés viszonylag lassúnak mutatkozott, és nagyjából a Nap tömegének 0,01 százalékát kitevő pormennyiség volt megfigyelhető az objektum környékén. Az 500. naptól kezdve azonban hirtelen nőni kezdett a por mennyisége, és a megfigyelés végére több mint tízszeresére duzzadt a szemcsék össztömege. Gall magyarázata szerint a porképződés felgyorsulására akkor került sor, amikor a csillag belsejében képződő szénben gazdag anyagok kellően lehűltek ahhoz, hogy porszemcsékké álljanak össze. Ha a porgyártás hasonló ütemben folytatódik, a szupernóva körül 20 éven belül a Nap tömegének felével felérő pormennyiség képződik. Ha a korai univerzum szupernóvái is hasonló ütemben gyártották a port, az megmagyarázhatja, honnan eredt a nagy mennyiségű anyag, amely a későbbi égitestek alapanyagául szolgált, mondja Gall.
Új hozzászólás írásához előbb jelentkezz be!