iPon Hírek

Szupernóvanyomok az óceán mélyén

Dátum | 2013. 04. 16.
Szerző | Jools
Csoport | EGYÉB

A Müncheni Műszaki Egyetem kutatói első pillantásra meglepő helyen keresik egy 2,2 millió éve bekövetkezett szupernóva-robbanás nyomait: az óceán mélyén. Az üledékben ugyanis többek közt vaskedvelő baktériumok fosszilis maradványai is megtalálhatók, és egy hasonló kozmikus esemény legkorábbi jelei pontosan egyes vasizotópok jelenlétével mutathatók ki. 1999-ben egy német és osztrák szakértőkből álló kutatócsoport a vas 60-as tömegszámú izotópját mutatta ki egy Csendes-óceán fenekéről származó mintában. Ez az izotóp jelenlegi ismereteink szerint nem keletkezhetett a Földön, így a kutatók további vizsgálatok után arra következtettek, hogy egy közeli szupernóva robbanása során kerülhetett bolygónkra. Shawn Bishop és kollégái legújabb kutatásukban arra voltak kíváncsiak, hogy máshol is ki tudják-e mutatni ezen esemény nyomait. A leglogikusabb választás egy olyan baktériumfaj képviselőinek felkutatása volt, amelyek összegyűjtik a környezetükben található vasat, és 100 nanométer átmérőjű magnetit kristályokat hoznak létre belőle. Ezeket aztán iránytűként használják az oxigéndúsabb vizek felkutatása során. A Magnetospirillum magneticum az óceánmélyi üledékben él, így Bishopék kutatatásuk első szakaszában olyan mintákat gyűjtöttek be a Csendes-óceán mélyéről, amelyek 1,7-3,3 millió évvel ezelőtti fosszíliákat őriznek. A mintákban aztán tömegspektrométeres vizsgálatokkal igyekeztek kimutatni a vas-60 nyomait. [link href="http://upload.wikimedia.org/wikipedia/commons/c/cb/Cassiopeia_A_Spitzer_Crop.jpg" target="_blank"]
Egy jóval később keletkezett szupernóva-maradvány: a Cassiopeia−A 11 ezer fényévnyire található, és robbanásának első fényei 330 éve érték el a Földet
[/link] A keresett izotóp szintje nagyon alacsonynak bizonyult az üledékminták többségében, egy esetben azonban jelentős kiugrást tapasztaltak a szakértők, mégpedig a 2,2 millió évvel ezelőttről származó rétegben. A kutatók szerint a legvalószínűbb magyarázat a vas-60 mennyiségének hirtelen megnövekedésére egy szupernóva robbanása lehet. Abban egyelőre senki sem biztos, hogy melyik csillag érhetett el fejlődésének ezen pontjára akkoriban, de korábbi kutatások alapján a „tettest” feltehetően a Skorpió-Kentaur asszociációnak nevezett vidéken kell keresni, a 424 fényévnyire található laza csillaghalmazban ugyanis az elmúlt 11 millió évben legalább húsz szupernóva-robbanás történt. Az első eredményeket további minták begyűjtésével és vizsgálatával szeretnék igazolni a kutatók, remélve, hogy a Csendes-óceán más területein is ráakadnak a kozmikus katasztrófa emlékeire.
Új hozzászólás írásához előbb jelentkezz be!

Eddigi hozzászólások

4. I.Jozsef83
2013.04.16. 18:14
A cikk jó és érdekes , elgondolkodtató is ... akár megtörténhetett ! De megint ezek az állítások...
a 424 fényévnyire található laza csillaghalmazban ugyanis az elmúlt 11 millió évben legalább húsz szupernóva-robbanás történt.
Szerintem meg még 15 sem !

Nagyon szép a kép , vajon a világűr melyik részén készült ? Vagy csak az emberi képzeleterő ezt sugallja, hogy így néz / nézhet ki ?
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
3. Jools
2013.04.16. 21:46
Elmélet és elmélet között azért jelentős különségek vannak...

A képről viszont biztosan állíthatom, hogy valódi, bár hamis színes csillagászati felvétel: a Hubble, a Spitzer és a Chandra űrtávcsövek képeinek összedolgozásával készült.
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
2. benczeb90
2013.04.17. 11:54
"Ez az izotóp jelenlegi ismereteink szerint nem keletkezhetett a Földön"
Nem az lett volna helyes, hogy "Ez az izotóp jelenlegi ismereteink szerint földi körülmények között nem keletkezhetett"? Mármint a cikk azt mondja, hogy az izotóp szépen elutazott idáig. Nem a szupernóvából ideérkező sugárzás hatására keletkezett itt a Földön?
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
1. zegon
2013.04.18. 08:27
A galaktikus részecskék, illetve a szupernóva robbanással járó, a teljes spektrumot lefedő sugárzás ritkán képes izotópok létrehozására, főleg ilyen nagy atommagok esetén. Bár a galaktikus részecskék nagy tömegük, és sebességük miatt nagy energiát hordoznak, sokkal inkább jellemző rájuk, hogy az egyébként is instabil, radioktív atommagokat bontják le a velük való ütközéskor, illetve a leadott energiával gerjesztik a környezetükben lévő részecskéket.

A vas és izotópjai minden esetben fúziós reakció végeredményeképp jönnek létre, a földön is megtalálható hatalmas mennyiség, és a fizika számításai mind azt igazolják, hogy a nagyobb csillagok haláltusája az, amikor a magjukban már vasat fuzionálnak. Ez a mag a szupernóva felrobbanásakor szétáramlik a világűrben, majd a bolygók felszínén rétegszerűen leülepszik.

Stabil izotópok létrehozásához szabad neutronokra van szükség, melyek (szerencsére) ritkán vannak jelen a Földön olyan mennyiségben, hogy statisztikailag esélyük legyen eltalálni egy atommagot. Az ehhez szükséges környezet nem más, mint a maghasadással járó robbanás, vagy a kontrollált láncreakció, de ezek az események a Földön csak a legújabb kori ember keze nyomán történhettek meg.
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!