iPon Hírek

Tájékozódás agy nélkül

Dátum | 2012. 10. 11.
Szerző | Jools
Csoport | EGYÉB

Tudhatja egy élőlény, hogy hol van, ha nincs agya? Attól függően, hogy hogyan definiáljuk ezt a „tudást”, akár igen is lehet a válasz. Egy nemrégiben közzétett tanulmány igazolja, hogy a nyálkagomba bármiféle idegrendszerre hasonlító konstrukció nélkül is figyelemre méltó navigációs képességekkel rendelkezik. Képes az élelmiszerforrásokat optimális elrendezésű hálózatokba kapcsolni, és olyan jelzésekkel látja el környezetét, amelyek révén „emlékszik”, ha átvizsgált egy adott régiót tápanyag után kutatva, így a még felfedezetlen útvonalakra koncentrálhat. Mindezt egy élettelen, áttetsző, extracelluláris nyálkaszőnyeg révén valósítja meg.

A nyálkagombák (Gymnomycota) még a rendkívül sokszínű élővilágban is különleges organizmusnak számítanak. Testük egysejtű, amőboid mozgású, sejtfal nélküli protoplazma. Életük egy bizonyos szakaszában, általában akkor, ha a tápanyag szintje jelentősen lecsökken a környezetben, az addig önálló életet élő mixamőbák fúziós vagy aggregációs plazmódiummá egyesülnek. Ezek a szabad szemmel is jól látható, sokszor színes képződmények jóval hatékonyabban képesek működni ínséges időkben, mint amire egy-egy különálló egysejtű alkalmas lenne.

Azzal régóta tisztában voltak a nyálkagombák kutatói, hogy a tápanyagok után kutató telep nyálkás csíkot húz maga után, arra azonban csak mostanában figyeltek fel, hogy az organizmus elkerüli azokat a területeket, amelyeken már nyomot hagyott. Ennek közelebbi vizsgálata érdekében a következő kísérletet végezték el: egy Y-alakú edény két végpontjába tápanyagot, a harmadikba pedig nyálkagombákat helyeztek. Az egyik elágazó útvonal felületét aztán nyálkával vonták be, a másikat viszont szabadon hagyták. A 40 kísérletből a gomba 39-szer azt az útvonalat választotta, amelyet nem borított nyálka.


Ez alapján a kutatók arra a következtetésre jutottak, hogy a nyálkagomba valószínűsíthetően egyfajta külső térbeli memóriaként használja saját nyálkanyomait, és ennek segítségével kerüli el azokat a területeket, ahol már járt. Az elmélet tesztelése érdekében újabb kísérletbe fogtak a szakértők. Egy U-alakú akadályt helyeztek a nyálkagomba-telep útjába olyan módon, hogy annak nyitott szája az organizmus felé nézett. Az akadály mögé jelentős mennyiségű glükózt helyeztek, amely kis mennyiségben átszivárgott az akadályként használt doboz falán. A nyálkagomba a falakon keresztül nem tudott egyenesen hozzáférni a tápanyaghoz, így utat kellett találnia a glükóz felé, ehhez pedig fel kellett derítenie az akadály belsejét, és módot találni a megkerülésére.

A telepek 96 százaléka ezt pár nap alatt sikeresen végre is hajtotta, és a dobozt megkerülve eljutott a tápanyagforráshoz. Amikor azonban a szakértők az egész összeállítást nyálkával borították be, így a telepnek semmiféle módja nem volt annak megállapítására, hogy járt-e már egy adott területen, az organizmusoknak alig harmada találta meg a helyes utat.

A nyálkagomba nyálkája tehát jóval nagyobb szerepet tölt be az eddig feltételezettnél. Sokkal hatékonyabbá teszi a környezet felderítését, hiszen segítségével a telep megspórolhatja a feleslegesen lerótt köröket. A szakértők elmondása szerint ez a metódus hasonló elveken alapul, mint a hangyák által hátrahagyott feromonnyomok. Az egyes hangyáknak nem kell külön-külön újra felfedezni a tápanyag felé vezető útvonalat, hanem a táplálékra akadó dolgozók „hazafelé” olyan nyomjelzésekkel jelölik meg útjukat, amelyekből aztán az egész kolónia profitálhat. Mind a hangyaboly, mind a nyálkagomba esetében igaz tehát, hogy a kollektíva emlékeit a környezet tárolja.


 

Új hozzászólás írásához előbb jelentkezz be!

Eddigi hozzászólások

4. tokyofej
2012.10.11. 16:15
Ez az egyik leghihetetlenebb organizmus, amiről valaha hallottam.
Még pár éve a tv-ben láttam egy kísérletet a nyálkagombával, amikor egy labirintus-szerűségben helyezték el. A labirintus egyik végébe helyeztek egy darab chips-et, de a nyálkagombának mindenhova be kellett nőnie ahhoz, hogy megtalálja. Miután megtalálta a tápanyagot, visszabontotta azokat a leágazásokat, amik nem találtak táplálékot, csak azt a fő útvonalat tartva meg, ami a kiindulási pont és a táplálék között volt.
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
3. nyerek01
2012.10.11. 21:01
És miért agy nélküli ez a tájékozódás? Persze, mi is az agy definíciója?
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
2. sYs
2012.10.12. 08:24
A cím elolvasása után egyből az apple maps és felhasználói ugrottak be
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
1. Humbuk
2012.10.12. 11:31
sys +1 ezen jót nevettem

nyerek01: Gondolom itt a szerző(k) arra gondolhatnak, hogy logikus döntések nélküli tájékozódás lehet.

Bár ha csak a számítógépet vennék elő és a bináris számrendszert(+egy kis Boole algebra) az élőlény tájékozódása is felfogható ennek. [0 ha nincs nyálka] [1-es ha van] És máris felállítható a logikai táblázat.

Másrészt ez egy gomba telep: ami azt jelenti, hogy sok kis amőba van benne amelyek összekapcsolódnak-> ergó ők maguk együtt az agy (Ha nincs is egy központi idegrendszer, valamiféle kommunkiációnak lennie kell hiszen akkor nem tudna egyirányba haladni)

Én egy olyan kisérletet néznék meg 1000x-es gyorsításban, hogy mennyi idő alatt találna meg egy négyzet alapú területen "bárhol" elhelyezett táplálékforrást. Hiszen ha kényszerítem egy alakos testel, hogy balra menjen és ne jobbra, az már az én döntésem és nem a gombáé.
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!