iPon Hírek

Távolról sokkolják áldozataikat az elektromos angolnák

Dátum | 2014. 12. 06.
Szerző | Jools
Csoport | EGYÉB

Az elektromos angolna az állatvilág legérdekesebb teremtményeinek egyike, hiszen képes elektromos energiát termelni testében, majd ezt arra használni, hogy megbénítsa vele áldozatát. Hogy ezt pontosan hogyan teszi, arra Kenneth Catania, a Vanderbilt Egyetem kutatója jött rá, aki igazolta, hogy az állat az általa kibocsátott elektromos jelek révén távolról is képes megállítani áldozatát, mégpedig olyan módon, hogy gyakorlatilag átveszi az uralmat a zsákmány izmai fölött. Az állatok testük nagy részén speciális, akkumulátorszerűen működő sejteket hordoznak, amelyekkel együttesen 600 voltig terjedő áramütéseket képesek kivitelezni. Bár az angolnák anatómiáját, elektromos energiát termelő szerveit és genetikáját sokan tanulmányozták az elmúlt évek során, vadászati módszerüket eddig nem nagyon vizsgálták a kutatók. „Először én is úgy voltam vele, hogy biztos nagyon egyszerű a dolog: sokkolják a zsákmányt, majd megeszik azt, nincs benne semmi érdekes” – mondja Catania. Aztán ahogy elkezdte vizsgálni az állatokat, kiderült, hogy bőven akadnak felderítetlen érdekességek azok viselkedésével kapcsolatban.
Az első dolog, ami feltűnt a kutatónak, hogy az angolnák meglepően gyorsak. Így nagysebességű kamerával lefilmezte, hogyan vadásznak, és valami egészen meglepőt vett észre. Ahogy az angolna megközelítette a zsákmányt, magasfeszültségű pulzusok sorát bocsátotta ki (nagyjából 400-at másodpercenként). Ennek hatására a préda megdermedt, a vadász pedig lecsapott. Ha a hal nem vált volna mozgásképtelenné, az angolna elhibázta volna célpontját, mondja Catania, aki ezt követően azt kezdte vizsgálni, hogy pontosan mit is művelnek az elektromos pulzusok az áldozat testében. Ennek kiderítése érdekében altatásban lévő, lobotómián átesett, szenzorokkal ellátott halakat helyezett az angolnákkal egy tartályba. A vadászt és a zsákmányt egy olyan fallal választotta el egymástól, amely a fizikai kontaktust megakadályozta, az elektromos jeleket viszont háborítatlanul átengedte. A tartályban végzett kísérletek igazolták, hogy az angolnák elektromos pulzusai akaratlan összehúzódásra késztetik az áldozat izmait. Egy további kísérlet során az is kiderült, hogy az elektromos jelek nem az izmokra, hanem az azokat kontrolláló idegekre hatnak, mivel a Catania által idegméreggel kezelt halak immunissá váltak a sokkolására. Vagyis az angolnák „fegyvere” gyakorlatilag pontosan úgy működik, mint az elektromos sokkoló, mondja a szakértő.
Catania arra is rájött, hogy a vadászó halak pulzussorozatai páros, egymást gyorsan követő elektromos jelekből épülnek fel, ezek pedig kiválóak arra, hogy aránytalanul nagymértékű összehúzódást váltsanak ki az áldozat izmaiban. Vagyis az angolnák mindent megtesznek azért, hogy maximális hatékonysággal használják saját sokkolójukat. Mint kiderült, a vadászati módszerüknek részét képezi az is, hogy amikor nem látnak zsákmányt a közelben, időről időre szabadjára engednek egy-egy kettős pulzust. Ha ez eltalál egy rejtőzködő állatot, az megrándul, és felfedi hollétét az angolna előtt, amely rögtön lecsap a mozgás forrására.
Új hozzászólás írásához előbb jelentkezz be!

Eddigi hozzászólások

4. dzsuz87
2014.12.06. 13:22
És milyen sejtekből alakultak ki a sokkoló sejtek? Arról tudunk valamit?
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
3. fofoka
2014.12.06. 23:19
Miért nem rázza meg saját magát?
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
2. csiki2 fofok...
2014.12.07. 12:12
Ez egy nagyon jó kérdés, úgyhogy utánanéztem.
Lényegében az a válasz, hogy megrázza magát, de minden úgy van beállítva, hogy rá ne legyen túl nagy hatással:
a generált áram és az időtartam elég kicsi az ő méretéhez és ellenállásához, míg a prédáról ez nem mondható el.
Az izmait, idegrendszerét védi némi ellenállóréteg és a bőre is szigetelő.
Az evolúció jó munkát végzett.
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
1. fofoka csiki...
2014.12.07. 16:11
Köszi
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!