iPon Hírek

The Little Acre - Egy falatnyi kaland

Dátum | 2017. 01. 03.
Szerző | Nephin
Csoport | JÁTÉK

Charles Cecil neve minden kalandjáték-rajongó számára ismerős lehet, az úriember legendaszámba megy a Broken Sword-sorozat alkotójaként. Bár a negyedik-ötödik rész táján már belépett a 3D, a széria mindig is híres volt aprólékosan kidolgozott, gyönyörű, rajzfilmes 2D grafikájáról és arról a hangulatról, ami – a látvány, a hangok, a szinkron és a zene hatására – csaknem lefolyt a képernyőről, egy pillanat alatt beszippantott minket, ahogy megláttuk az első rész kezdő képkockáin Párizst…
Nem sok kalandjátéknak sikerül hoznia ezt az érzést, de a The Little Acre szerencsére abba a csoportba tartozik, melyeknek igen. Cecil producerként vett részt a fejlesztésben és ennek bizony meg is van a nyoma. Nem arra kell gondolni, hogy lemásolták a mester alkotásait, nem – a The Little Acre saját jogon áll meg a lábán, példát véve mindenről, mely a Broken Swordöt naggyá tette, majd hozzáadva saját fűszereit, hogy egy új, mégis kellemesen ismerős élményt hozzon létre. A játék az 1950-es évek Írországában játszódik, főhőse Aidan és kislánya, Lily (no meg a kutyus). Egy idilli kis tanyán élnek a nagypapával, aki egyébként feltalálóként dolgozik és egy napon titokzatos körülmények között eltűnik. Mivel Aidannek amúgy sincs munkája, ideje nagy részét azzal tölti, hogy megpróbálja megfejteni a nagypapa eltűnésének rejtélyét. Némi mókolás eredményeképpen ő is egy furcsa, alternatív világban, Clonfirában találja magát és Lilyn (meg a kutyuson) a sor, hogy megkeresse apját és nagyapját. A játék legfontosabb eleme a történet, tehát erről nem is árulnék el többet. :) Annyi bizonyos, hogy érdekes ez az új világ, tele fantasztikus karakterekkel. Négy dolog miatt érdemes megvenni a játékot. Az első a már említett sztori, a második a karakterek, a harmadik a szöveg minősége, az írói teljesítmény és a negyedik a szinkron. A Pewter Games indie stúdióként kiváló munkát végzett ezeken a területeken. A látványvilág lenyűgöző, teljes egészében kézzel rajzolt, szerintem több száz órába került elkészíteni az összes helyszínt és animációt, de megérte minden perce. A játék sármja átüt a látványon, a hangokon, a zenén, de ami a legjobb, hogy a történet és a szöveg is felnő ehhez. Kompakt kis gyémántcsomag az egész minden játékosnak, akik szeretik ezt a stílust. A karakterek cukik, mindegyiküknek önálló személyisége van, ahogy azt megszokhattuk már a Broken Swordnél is. A Little Acre mindenben tartja a lépést a példaképpel azon elemek közül, amiket eddig felsoroltam.
Bár a történet maga komoly, szerencsére rengeteg humoros elemet is beleépítettek, akár szöveges, akár grafikai szinten. Az nyilvánvaló, hogy a Pewter Games munkatársai nagy Charles Cecil- és Broken Sword-rajongók, az egész munkához szívvel-lélekkel, szeretettel álltak hozzá, egyfajta tisztelgésként is felfogható a végeredmény. Természetesen többször kikacsintanak a legendás sorozatra és – ahogy már mondtam – a látvány is felidézi azt. Talán az eddigieken látszik, mennyire tetszett a The Little Acre, de arra azért nem számítottam, hogy a címet ennyire szó szerint veszik. A játék ugyanis rövid. Nyúlfarknyi. Iciri-piciri. Konkrétan talán két és fél óra volt, ha egyáltalán elérte ezt az időmennyiséget… na jó, kerekítsük három órára, ami rettenetesen kevés. Pedig az elején nagyon szépen, komótosan indul, reggelit főzünk és a többi. Aztán valahogy begyorsulnak a dolgok, átrohanunk a közepén, sitty-sutty végkifejlet és máris pörög a stáblista. Nyilván valamelyest nőhet az idő, ha többet szöszölünk az amúgy cseppet sem nehéz rejtvényekkel, de azért nem esett jól, hogy ilyen hamar vége lett. Itt minden fejtörő azért van, hogy előrébb juttassa az abszolút középpontnak számító történetet és ennek a fejlesztők nem is görgettek nagy akadályokat az útjába holmi kőkemény agytornával és hasonlókkal. Nem csak azért bosszantott a rövid játékidő, mert amúgy imádtam a The Little Acre-t, hanem azért is, mert annyira jól ki vannak dolgozva a szereplők, a helyszínek, a történet, hogy többet érdemelnének. A végén szinte úgy éreztem, hogy megfosztottak a további remek sztoritól, nagyon sajnálom, hogy nem terjesztették ki jobban az egész univerzumot, hogy kapjunk még néhány plusz órát benne. Ha ez a játék egy cirka 10-12 órás alkotás lenne, akár elérhetné a nagy példakép Broken Sword-sorozat szintjét is – és el is éri minden más tekintetben, csak ez a hossz rúgja ki alóla a széket.
Az persze jó, ha többet akarunk belőle, megágyazhat egy folytatásnak, már amennyire folytatni lehet a sztorit. Nyilván ez az eladásokon is múlik, így hát minden kalandjáték-, vagy csupán Broken Sword-rajongónak szívből ajánlom, gyerekekkel is nagyon jó program lehet, vagy egy szabad délutánon kellemes kikapcsolódásként tökéletes. Összefoglalva: ha szereted a kellemes, magas minőségű kalandjátékokat, melyeket némi humorral fűszereztek és jól néznek ki, jól szólnak, jók bennük a karakterek és a történet, valamint nem pakolták tele őket túl nehéz fejtörőkkel, akkor neked találták ki, amennyiben nem zavar az, hogy hamarabb vége lesz, mint egy Gyűrűk Ura-filmnek.
Új hozzászólás írásához előbb jelentkezz be!

Eddigi hozzászólások

1. takysoft
2017.01.03. 13:33
Köszönöm a tippet, ki fogom próbálni mindenképp

Nekem amúgy néha előny is, ha egy játékot nem húznak túl hosszúra.
A Witcher 3... hónapokat vett el az életemből. Amit nem bánok, de az sem baj, ha egy világba csak 1-2 órárakóstol bele az ember

Ezt imádtam pl a Firewatch-ban is. Az is pont egy olyan játék, ami ha hosszabb lett volna, talán unalmasabb is.

Persze nem árt, ha ez reflektálódik a játék árán is....
Mert a Little Acre azért 13 euro steam-en.
Szóval 2 óráért.... talán megvárom valamelyik sale-t
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!