iPon Hírek

The Minims - Mii és Mo nagy utazása

Dátum | 2016. 04. 28.
Szerző | Nephin
Csoport | JÁTÉK

Gondolkodtam, honnan ismerős a 'The Minims – A New Beginning' című játék főhőse, aztán arra jutottam, hogy az egész art style a Baby TV és hasonló gyerekműsorok látványvilágát tükrözi: kicsit leegyszerűsített, elnagyolt, élénk színekben tobzódó, 3D világ, melyben a központi figura egy cuki kis izé, aki megszólalni sosem fog, de néha nyünnyög. Mindez előrevetíti a játék nyújtotta élményt is: ne várjunk vérengzést, világmegváltó szuperembereket, epikus csatákat – ez bizony egy tökéletesen gyerkőc-kompatibilis point’n click kalandjáték aranyos sztorival, szerethető karakterrel és nem túl bonyolult rejtvényekkel.
Említett főhősünk Mii, egy sárga, tekebábu-szerű testtel és hatalmas gülüszemekkel megáldott, végtagok nélküli, szőrmók lényecske. Társa, Mo egy nap hirtelen huss, eltűnik, Mii pedig a keresésére indul. Erre az utazásra fogjuk elkísérni a játék során. Maga a játékmenet egyszerű: tárgyakat használunk, rejtvényeket oldunk meg, közben indirekt módon segítve Mii-t ahelyett, hogy közvetlenül őt irányítanánk. A kamerakezelés az elején nagyon furcsa volt: bezoomolós, 360 fokban körbenézős 3D megoldás, nem mindig azt láttam, amit akartam, illetve nagyon sokszor sikerült akaratlanul előhozni az inventory-t, de egy idő után bele lehet jönni (lehet, hogy én voltam extra ügyetlen… :D). Szóval, Mii-nek nagyjából utat mutatunk, hogy aztán ugrándozós, barbapapás járásával kövesse a tanácsokat és haladjon a történetben, felfedezze a játék világát.
A történet kezdetben laposnak tűnhet, de hamarosan egyfajta önismereti utazássá válik Mii-nek és nekünk is, érzelmes, megindító fordulatokba futunk, szembesülünk döntéseinkkel és az általunk vallott értékekkel. Mindezt mindenféle szinkron nélkül tesszük, szövegek ugyan vannak, de csak írott formában, és így is minimális mennyiségben. Ugyanígy kevés más karakterrel találkozunk majd, akikkel kapcsolatba léphetnénk, de a játék sikeresen mond el sok dolgot anélkül, hogy igazából megszólalna. A tájak, helyszínek gyakran kihaltnak tűnhetnek, ez azonban nem jelenti azt, hogy ne lennének magas színvonalon létrehozva grafikailag, az animációk ne lennének kítűnőek, csupán arról van szó, hogy az egész koncepció az egyszerűségre, letisztultságra épül. Ezt a minimalista szemléletet vallja a hangok részlege is: zene van, de nagyon lágy, kellemes, andalító, a hanghatások egyszerűek.
A rejtvények, ahogy már írtam, szintén követik a lazulós, sima vezérfonalat: nem túlságosan nehezek, ráadásul a segítség is mindig kéznél van tippek formájában, vagyis megakadni, a hajunkat tépni sosem fogunk, vicces, cuki helyzetekbe és nevetést kiváltó megoldandó feladatokba keveredni viszont annál inkább. Nincsenek időlimitek, sosem siettetnek minket, nem stresszelünk a megoldásokon. A „komoly”, kőkemény fejtörőkkel teleszórt kalandjátékok kedvelőit talán el is riasztja az alacsony kihívás, de nem is vagyok meggyőződve arról, hogy ők lennének az igazi célközönség. Ha mégis belevágnak, 4-5 óra alatt bárki túleshet az egész játékon, sajnos ez nem túl sok, de ha gyerekekkel játszunk, az ő figyelmüket úgysem lehet lekötni hosszú ideig. :)
A The Minims egy aranyos, szívmelengető, családbarát mese, melyet szemmel láthatóan szeretettel készített az elsőjátékos görög stúdió. Igazából semmiben sem kivételes, sem a történet, sem a látvány nem olyan, amitől leesne az állunk, az újrajátszásnak sincs túl sok értelme, viszont ha a céljuk az volt, hogy mosolyt csaljanak a játékosok arcára, ez tökéletesen sikerült!
Új hozzászólás írásához előbb jelentkezz be!