iPon Hírek

Tízezer év Beringiában

Dátum | 2014. 03. 04.
Szerző | Jools
Csoport | EGYÉB

Genetikai és ökológiai bizonyítékok tanúsága szerint az indiánok Szibériát elhagyó ősei 10 ezer évet töltöttek az Észak-Amerikát és Ázsiát összekötő földhídon. A Utah-i Egyetem Kutatója, Dennis O’Rourke és kollégái nincsenek könnyű helyzetben új elméletük igazolásával, hiszen a régészeti leletek a víz martalékaivá váltak, amikor a tenger elöntötte a Beringiának nevezett területet. A szakértők ennek ellenére úgy vélik, hogy meggyőző bizonyítékok állnak rendelkezésükre annak alátámasztására, hogy a Bering-földhídra 25 ezer évvel ezelőtt megérkező embercsoport ezen a területen várta ki az utolsó eljegesedés végét. A jégkorszak utolsó keményebb időszaka 18−28 ezer évvel ezelőtt zajlott le. A jégtakaró ezekben az években beterítette az észak-amerikai kontinens északi felének nagy részét, Szibériában és Beringiában azonban a hideg ellenére jelentős területek maradtak gleccsermentesek. Az elmúlt évek során paleoökológusok furatmintákat vettek a Bering-tenger, illetve néhány alaszkai mocsár üledékéből. A mintákban polleneket, illetve növényi és állati maradványokat találtak, ami bizonyítja, hogy Beringia nem egy szinte teljesen kihalt sztyeppei pusztaság volt a kérdéses időszakban, ahogy azt a szakértők korábban elképzelték, hanem jelentős részeit borították cserjék és fák, így számos érzékenyebb faj számára menedékként szolgálhatott a jégkorszak utolsó fellángolása alatt. Az eljegesedés hatására a tengerszint a jelenleginél nagyjából 120 méterrel került alacsonyabbra, mondja O’Rourke. A felmelegedés kezdetével aztán a gleccserek olvadni kezdtek, és a tengerszint körülbelül 6000 évvel ezelőtt érte el mai értékét. A tengerszint csökkenése nyomán felszínre kerülő Bering-földhíd kissé félrevezető neve ellenére hatalmas földterület volt: 1600 kilométer szélesen, és közel 5000 kilométer hosszan húzódott a szibériai Verhojanszk vidékétől a kanadai Mackenzie folyóig.
Beringia 18 ezer évvel ezelőtt
A 10 ezer éves beringiai tartózkodás megmagyarázná azt is, hogyan vált az amerikai őslakosok genomja olyan különbözővé ázsiai őseikétől, mondja O’Rourke. Az indiánok genetikai állománya ugyanis a vártnál jelentősebb különbségeket mutat az ázsiai genomhoz képest, amelyre az lehet az egyetlen logikus magyarázat, hogy a későbbi indiánok ősei a véltnél hosszabb időt töltöttek izoláltan ázsiai rokonaiktól. Mivel valószínűtlennek tűnik, hogy erre Szibériában került volna sor, tekintve, hogy annak területén nem nagyon van olyan hely, ahol ilyen mértékű különválás lehetséges lett volna, Beringia tűnik a logikus magyarázatnak. Egy korábbi mitokondriális genomvizsgálat igazolta, hogy az amerikai őslakosok genetikai fejlődése nagyjából 25 ezer évvel ezelőtt vált külön az ázsiai genomtól, a nyugati kontinensen való elterjedése ugyanakkor csak 15 ezer évvel ezelőtt kezdődött meg. A köztes 10 ezer évet tehát az indiánok ősei az ázsiai populációtól elszeparálódva, ugyanakkor egy viszonylag behatárolt területen töltötték. Mivel Észak- és Dél-Amerika virágzóbb vidékei felé csak a gleccserek visszahúzódásával nyíltak meg a vándorlási útvonalak, a szibériai vándorok minden bizonnyal a Bering-földhídon vészelték át az eljegesedés végét. Beringia a paleoökológiai bizonyítékok alapján ideális lehetett erre, hiszen − főként az alacsonyabban fekvő részeket − kiterjedt cserjés tundra borította. Míg a magasabban fekvő sztyeppéken és a füves tundrán mamutok és bölények hatalmas csordái legelésztek, az alacsonyabb vidékek a menedéket adtak a kisebb emlősök, madarak és az emberek számára. Beringia ezen enyhébb régióiban a nyári hőmérséklet nem sokban különbözött a területen jelenleg jellemzőtől, vagyis a környezet korántsem volt olyan ellenséges, mint amilyennek korábban gondolták a kutatók. O’Rourke és kollégái abban reménykednek, hogy egy ilyen hosszú emberi tartózkodásnak azért konkrét tárgyi bizonyítékai is akadnak majd, csak meg kell találni ezeket. Ha a tenger mélyén nem is, talán Alaszka és Oroszország alacsonyan fekvő, partmenti vidékein esély lehet erre.
A Diomede-szigetek a Bering-szoros közepén
Új hozzászólás írásához előbb jelentkezz be!