iPon Hírek

Új, időszakos gyűrűt fedeztek fel a Van Allen övezetben

Dátum | 2013. 03. 02.
Szerző | Jools
Csoport | EGYÉB

Egy eddig ismeretlen sugárzási övre bukkantak a NASA kutatói a Föld körül, amely tavaly szeptemberben majdnem egy hónapig létezett, mielőtt egy intenzív bolygóközi lökéshullám elpusztította volna. A Van Allen sugárzási övezet létezéséről 1958 óta tudunk: az elsőként felbocsátott amerikai műholdakon helyet kapó Geiger-Müller-számlálók észlelték először a bolygónkat körülvevő, nagy energiájú részecskékben gazdag zónákat. Az először felfedezett két gyűrű közül a belső nagyjából 1600-12 900 kilométeres magasságban húzódik, és 10-50 MeV energiájú protonok alkotják. A jóval kevésbé stabil külső öv 19-40 ezer kilométeres magasság körül található meg, de ezen belüli helyzete gyakran és gyorsan változik. Ez nyugalmi helyzetben 0,1-10 MeV-os elektronokból áll, és az 1959-ben útjára bocsátott Pioneer-1 űrszonda fedezte fel. A Van Allen-övek fontos szerepet játszanak a napszél és a kozmikus sugárzás nagy energiájú részecskéinek kiszűrésében, így azokból jóval kevesebb éri el a földfelszínt. Egyes kutatók szerint az is elképzelhető, hogy a sugárzási övek és a Föld mélyében folyó, bolygónk mágneses terét létrehozó elektromos áramok működése között is szoros összefüggés van.

A NASA Van Allen űrszondái 2012 augusztusában kezdték meg működésüket, és fő feladatuk a rejtélyes sugárzási övezet alaposabb vizsgálata volt. Az ikerszondák által begyűjtött adatok alapján a Van Allen övek még furcsábbak, mint korábban gondoltuk, és úgy tűnik, hogy a már korábbról ismert két fő övön kívül, időről időre egy köztes harmadik is kialakul. A szakértők elmondása szerint ezen újonnan felfedezett zóna létrejöttének tanulmányozása fontos lehet az űreszközök jobb sugárvédelemmel való ellátásának szempontjából. A Van Allen övezet belső gyűrűje meglehetősen stabil, de ahogy már említettük, a külső gyűrű ennél jóval változékonyabb. Néhány perc vagy óra elég ahhoz, hogy a benne található elektronok eredeti sebességük többszörösére, fénysebesség közeli gyorsaságra gyorsuljanak, maga a zóna pedig ennek következtében akár vastagságának százszorosára is duzzadhat. Senki sem tudja, hogy ezeket a gyorsulási eseményeket mi okozza, bár úgy tűnik, hogy valamiféle kapcsolatban vannak a Nap tevékenységével, és főként azzal, ahogy a napszél a Föld mágneses terével interakcióba lép. Amikor az ikerszondák megkezdték küldetésüket, már folyamatban volt egy ilyen gyorsulási esemény. Ahogy Dan Baker, a kutatás vezetője fogalmazott, olyan volt, mintha a film közepén kapcsolták volna be a tévét, később azonban kiderült, hogy a fő attrakcióról azért nem maradtak le. A szakértők azt várták, hogy két, egymástól elkülönülő gyűrűt látnak majd, legnagyobb meglepetésükre azonban egy nappal a mérések megkezdését követően egy harmadik gyűrű kezdett formálódni a két ismert öv között. A köztes öv relatíve keskeny volt, és 4-7 MeV energiájú elektronok alkották, vagyis nagyjából olyan részecskék, amelyek a külső övet népesítik be a gyorsulási események alatt.
A külső gyűrű a következő időszakban a vártnak megfelelően igen változékonynak mutatkozott, a gyakorlatilag azonos alapelemekből felépülő köztes öv azonban létezésének négy hetében meglepően stabilnak bizonyult. Október elején aztán egy feltehetően napkitörésből eredeztethető lökéshullám alig egy óra alatt elsöpörte. Egyelőre nem világos, hogy milyen forrásból épült fel a köztes gyűrű. Baker szerint elképzelhető, hogy az elektronok a külső övről váltak le, majd a Föld felé indulva csapdába estek a két réteg között, de az is lehetséges, hogy bolygónk irányából indultak kifelé, és szökés közben rekedtek meg a Van Allen övezetben. Mindezen rejtélyek megfejtése az űreszközök sugárzással szembeni védelmének fejlesztésén túl azért is fontos lehet, mert a műholdak üzemeltetői tudni szeretnék, hogy ezek az időszakos övek milyen kockázatokat jelentenek rendszereik működőképességére. Egyelőre úgy tűnik, hogy semmilyen szeptemberi meghibásodás nem köthető a köztes öv kialakulásához, és azóta nem volt példa hasonló eseményre, így a kutatók egyelőre várnak, hátha idővel több adat áll majd rendelkezésükre.
Új hozzászólás írásához előbb jelentkezz be!

Eddigi hozzászólások

2. Zelbacsi
2013.03.04. 09:09
Erről a leírásról nekem az Imperium Galactica néhány átvezető videója jut az eszembe, amiben látjuk az űrt, ahogy semmi nem történik, majd egyszer csak szépen lassan elkezd fodrozódni, alakulni, aztán a végén egy villanással kilépnek a hajóink a hipertérből. Mint ha ugyanez történne, csak lassítva.
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
1. hEngi
2013.03.04. 12:22
Istencsászár vezesd szolgád!
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!