iPon Hírek

Urban Empire - A politika nem elég

Dátum | 2017. 03. 02.
Szerző | Nephin
Csoport | JÁTÉK

Be kell, hogy valljam, kevésen múlt, hogy nem lett cikk az Urban Empire-ből. Az történt ugyanis, hogy majdnem áthághatatlan akadály tornyosult előttem már a legelső feladatnál: jelöljek ki egy területet jövendő grandiózus városomhoz. Oké, szokásos módszer, katt az ikonra, meg is van az eszköz, lerakom a kis foltocskát, de a játék csupán rikító vörös hibaüzenetekkel jutalmazta erőfeszítéseimet. Nincs kapcsolat az úttal. Túl nagy, vagy kicsi a terület. Szabálytalan alakú forma. Hogy mi van?
Ha hiszitek, ha nem, kemény 20 percembe került olyan alakú-méretű-helyzetű pacát kialakítani, amit kegyeskedett elfogadni a játék. Mikor megjelent a zöld szín, majdnem elsírtam magam az örömtől. Komolyan… Pedig esküszöm, az út mellé tettem, a végleges alakzat nagyban hasonlított azokhoz, amiket korábban visszadobott a rendszer és a mérete sem volt túlságosan eltérő elődeitől. No de sebaj, achievement unlocked, ugorjunk. Az Urban Empire alapvetően jó játék lehetne, hiszen a városépítéses mókát szeretné vegyíteni a politikai intrikákkal és küzdelmekkel, mindezt tetszetős, bár nem kiemelkedő grafikával és kellemes hangokkal-zenékkel körítve. Teljesen jól hangzik, ugye? Csak ne lenne az a sok „de”… Az első mindjárt az ár. A Steamen apró kerekítéssel 45 eurót kérnek érte, ami a világ legpofátlanabb rablása. Ugyanennyibe kerül mondjuk a Torment: Tides of Numenéra, ami teljesen más súlycsoport az Urban Empire-höz képest, vagy – ha többé-kevésbé a műfajnál akarok maradni – a kritikai és közönségsiker, a remekbe szabott Cities: Skylines ennek kicsivel több, mint a fele, 28 euró. Nem értem, ezt hogy gondolta a fejlesztő Reborn Games és a játékot kiadó Kalypso Media, de minimum vicces. Próbálják ugyan úgy belőni a dolgot, mintha egy új műfaj, illetve játékélmény születne, nevezetesen a már említett városépítős vonal házasítása a politikával és a közösségi, vagy történelmi eseményekkel, de ez kissé gyenge lábakon áll. A kezdés alapvetően nem rossz, kiválaszthatjuk, milyen családból származzon polgármester-jelöltünk, arisztokrata, technokrata, ír munkás, esetleg orosz bevándorló legyen-e. Mindegyik különböző bónuszokkal jár. Az első lépések megtételekor segít a játék – kivéve, ha nem, lásd csúfos kudarcom az elején -, hamarosan felépítjük első városházánkat is. A készülő épületek animációja nem túl szép, de a végleges házak rendelkeznek pár csinos részlettel. Arra figyeljetek nagyobb városok esetén, hogy a játék erősen a processzorra támaszkodik, az Alt+Tab sűrű használata pedig nem ajánlott, hiszen hajlamos simán kifagyni ilyenkor. Lakóink szükségleteinek kielégítése természetesen a mi dolgunk, a lakóházak mellett a kommunális szolgáltatásokra, a biztonságra, az egészségügyre, az oktatásra, a környezetre és a szórakoztatásra is oda kell figyelnünk, mindezek együttesen befolyásolják a polgárok elégedettségének szintjét. Ez azért fontos, mert nagy szerepe van a választások idején – független polgármesterként kiemelten oda kell figyelnünk a különböző pártok arányára a városi tanácsban, hiszen ez határozza meg lehetőségeinket. Az új kerületek építése, vagy a meglévő zónák módosítása a tanácstól függ: tervet kell készítenünk, ezt be kell nyújtanunk és csak akkor valósíthatjuk meg, ha elfogadják.
Egy politikai iránytű mutatja, melyik párt hogy viszonyul elképzeléseinkhez. Nyilván azokat az elemeket, melyek megfelelnek az adott párt arculatának, mindig támogatni fogják és fordítva, a konzervatívok például sosem tiltakoznak egy kis adóemelés ellen, ha a város nem dúskál a pénzben. A baj csak az, hogy bármit csinálnánk, végig kell futnunk ezeket a köröket. Egy ideig jó szórakozás, de aztán kicsit unalmassá, repetitívvé válik, főleg, mivel a kezdő családok cseréje sem hoz alapvetően más játékmenetet. Az időszak két évszázadra van korlátozva 1820 és 2020 között, a történelmi események is ugyanúgy bekövetkeznek, miközben időnk nagy részét a városi tanács szavazásának bámulásával, illetve ezek befolyásolásával (ígéretekkel, fenyegetésekkel, később akár zsarolásokkal is) töltjük. A másik gond, hogy emellett a városépítős rész igencsak gyenge, szinte automatikus, kis túlzással csak mellékszál. A kutatási fákon ugyan sok dolgot kifejleszthetünk a hűtőtől az internetig és elhelyezhetünk manuálisan néhány fontosabb épületet, mint a kórházakat, iskolákat, vagy a vasútállomásokat, de a növekedés alapvetően magától megy, még az egyes zónákat (ipari, lakónegyed, vegyes) sem jelölhetjük ki egy minimális mértéken felül. Kiutalhatjuk ugyan az anyagi forrásokat, de ez nem az a játék, ahol mi építjük meg az utakat, semmi olyasmire ne számítsatok, mint ami például a már említett Cities: Skylinesban van. Ha egyensúlyban lenne a politikai csatározás és a városépítgetés, sokkal jobb lenne a játék, de sajnos nem ez a helyzet. Az összhatás épp ezért gyorsan unalmassá válik. Az elején, mikor még kevés a pénzünk, van némi kockázat, izgulhatunk, hogy vajon elfogadják-e a terveinket, később azonban, főleg, ha elég nagyra nőtt személyes presztízsünk és a kassza is tele van, már nem érdekes annyira a dolog. Igazából csakis a pénz számít, bár ennek szintje olykor érdekes hullámzásokat produkál, például egy választás mínuszba is dönthet, minden látható ok nélkül. Valahogy hiányoznak az összefüggések a játékból, nem mindig látni tisztán, mi miért következik valami másból, illetve egyes döntések kimenetele inkább meghökkentő is lehet ahelyett, amit vártunk. Vajon miért választják azt a pártot a polgárok, akit választanak? Tömény információhiányban szenvedünk és ezt nagyon orvosolni kellene.
A győzelemhez öt úton juthatunk el: tudományos, gazdasági, politikai, időbeli úton, vagy városunk „nagyszerűségével”. Ehhez azonban a következetlen eseményeken és átláthatatlan játékmechanikákon kívül a furcsa bugokkal is meg kell küzdenünk: nem csupán a kifagyásokra gondolok, hanem olyasmire is, mint amikor Oxford lett a testvérvárosunk, hogy növeljük az oktatást, de valahogy az erotikára kaptunk bónuszokat… 45 eurót valószínűleg sosem érne az Urban Empire (pedig az alapötlete nagyon tetszik), de mondjuk a felét igen, ha egy kicsit több beleszólásunk lenne a városépítésbe, ha érthetőbb lenne, melyik döntésnek milyen kimenetele várható és ezzel tervezhetővé válna a játékmenet. Az sem ártana, ha a családok választása teljesen különböző élményt nyújtana, mert sajnos így, hogy szinte mindegy, kikkel indulunk, a 7-8 órás játékidőt sem fogjuk beleölni túl sokszor. A politikai csatározások ugyan érdekesek, főleg eleinte, de hosszú távon ezek is elszürkülnek, inkább bosszantó akadályok lennének a városépítés útjában, ha lenne olyan városépítés, amiben igazán kiélhetjük magunkat… A potenciál megvan a játékban, de ezen még kicsit dolgozni kell a frissítések segítségével.
Új hozzászólás írásához előbb jelentkezz be!