iPon Hírek

Űridőjárás üstökösszemmel

Dátum | 2014. 12. 29.
Szerző | Jools
Csoport | EGYÉB

A 2014 augusztusában felfedezett C/2014 Q2 (Lovejoy) üstökös eseménydús napokon van túl, amelyek során saját bőrén tapasztalhatta meg központi csillagunk változékony aktivitását. A déli égbolton, a Nyúl csillagképben látszó halvány égitest karácsony előttig egy rövid ioncsóvával rendelkezett, ezt azonban december 23-án elfújta a napszél. Az üstökös felszínéről távozó, a Nap ultraibolya sugárzásának hatására ionizálódó részecskék aztán gyors ütemben megkezdték egy új csóva kialakítását, úgy tűnik azonban, hogy a zord űridőjárási körülmények közt ezt sem képes megtartani a Lovejoy.
A Lovejoy december 26-án (John Nassr felvétele)
Az üstökösök többsége két csóvával rendelkezik. A porcsóva az égitest felszínéről távozó porszemcsékből áll, amelyek visszaverik a Nap sugarait. Ez a csóva jóval nagyobb tömegű, így hajlamosabb az üstökös pályaívét követni, szemben a központi csillagunkkal nyílegyenesen ellenkező irányba mutató ioncsóvával. Ez utóbbi elsődlegesen ionizált szén-monoxidból áll össze: a gázmolekulák a Nap ultraibolya sugárzásának hatására elveszítik egyik elektronjukat, és pozitív töltésűvé válnak. A molekulák ennek eredményeként érzékenyek lesznek a Napból kiáramló nagysebességű részecskék, a napszél által fejlesztett mágneses mezőre, amelynek erővonalai a Nappal ellentétes irányban „rögzítik” az ioncsóvát.
A napszél ereje azonban nem állandó, és a fluktuációk eredményeként benne időről időre ellentétes irányú mágneses mezők fejlődnek, és ha ez éppen az üstökös közelében történik meg, a csóva hajlamos leválni, és felszabaduló energiák hatására elsodródni az égitesttől. Az aktív üstökösökben a mag gázkibocsátása folyamatos, így a csóva rögtön újra növekedni kezd. A Halley-üstökös 1986-ban kétszer is elveszítette ioncsóváját, a leglátványosabb hasonló jelenségre azonban 2007 áprilisában került sor. A 2P/Encke-üstökös egy óriási erejű napkitörés útjába került, ami az égitestet addig körülvevő stabil mágneses erővonalak hirtelen átkötődéséhez vezetett, a felszabaduló energia pedig messzire repítette az üstökösmagtól a csóvát. Az eseményt a NASA egyik napfigyelő műszere is rögzítette, így a kutatók „testközelből” lehettek tanúi a történéseknek.
A Lovejoy csóvája gyors egymásutánban kétszer vált a napszél változékonyságának áldozatává, és a szakértők szerint nem kizárt, hogy a jövőben újabb ioncsóvákat veszít el a Nap felé száguldó égitest, amely azonban láthatóan elég anyaggal rendelkezik ezek pótlásához. Az égitest január 30-án éri el napközelpontját, 1,3 csillagászati egységre (a Nap és a Föld távolsága) közelítve meg központi csillagunkat, előtte azonban elhúz a Föld közelében is, január 7-én 0,47 csillagászati egységre halad el bolygónk mellett. A Lovejoy január 9-én keresztezi az égi egyenlítőt, így az északi féltekén is egyre kedvezőbbé válik észlelhetősége. Az üstökös jelenleg 5,5 magnitúdós, vagyis tiszta égen akár szabad szemmel is megpillantható, és az előrejelzések szerint ennél jóval fényesebbé válik majd a következő hetekben. Mivel porcsóvája egyelőre nem nagyon van, ioncsóváit pedig sorra elveszíti, jelenleg egy bizonytalan körvonalú, halvány pacaként tűnik fel az égen.
Új hozzászólás írásához előbb jelentkezz be!

Eddigi hozzászólások

1. RealDreamQ
2014.12.29. 15:41
Érdekes és szép is az esemény ... köszi a cikket róla .
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!