iPon Hírek

Űrkutatási konferenciát rendeztek a BME-n

Dátum | 2015. 02. 17.
Szerző | Jools
Csoport | EGYÉB

A H−SPACE 2015 nevű, első ízben megrendezésre került nemzetközi űrkutatási, űrtechnológiai és oktatási konferenciára a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Egyesült Innovációs és Tudásközpontja (EIT), illetve a Magyar Asztronautikai Társaság (MANT) együttműködésében került sor február 13-án. A konferenciát az első teljesen magyar gyártású műhold, a Masat−1 elindításának harmadik évfordulóján tartották, és egyebek mellett a január 9-én éjfél környékén a légkörbe visszatért kisműhold küldetésével kapcsolatos új eredményekről is hallhatott beszámolókat a közönség. A rendezvénynek szintén aktualitást adott Magyarország közelgő csatlakozása az Európai Űrügynökséghez. Miután a kormány döntött a csatlakozásról, már csak az ESA végső döntése van hátra, mielőtt várhatóan március környékén a felek aláírhatják a csatlakozási szerződést. A konferenciát Dr. Solymár Károly Balázs helyettes államtitkár (Nemzeti Fejlesztési Minisztérium), Solymosi János elnök (MANT) és Dr. Vajta László dékán (BME Villamosmérnöki és Informatikai Kar) nyitotta meg, majd az első szekcióban Horvai Ferenc (NFM Magyar Űrkutatási Iroda) beszélt az ESA-csatlakozás utáni magyar űrtevékenységi lehetőségekről, Tibor S. Balint (Royal College of Art) pedig NASA technológiai fejlesztési problémáiról tartott informatív előadást. Az ezt követő tudományos szekcióban négy előadás hangzott el. Elsőként Hirn Attila (MTA Energiatudományi Kutatóközpont) számolt be a Rosetta űrszonda leszállóegységén, a Philaen helyet kapó két magyar fejlesztésű kísérlet előzetes eredményeiről. A 67P/Csurjumov−Geraszimenko-üstökösre tavaly november 12-én leszállt űreszközön a SESAME nevű műszercsomag DIM pordetektora, illetve a ROMAP SPM töltöttrészecske-detektora készült aktív magyar közreműködéssel.
A Philae műszerei
A kocka formájú DIM a beérkező porrészecskék fluxusát, irányát, sebességét és méretét mérte a Rosettáról való leválás előtt, ereszkedés közben, és nagyjából egy órán keresztül a felszínen. Működésének ideje alatt az eddigi információk alapján egyetlen részecskét sikerült észlelnie, ami az előadó elmondása szerint az üstökösmag alacsony aktivitását tekintetbe véve nem meglepő. Az észlelt részecske a mérések szerint 1−2 milliméteres, puha és jeges volt, és feltehetően nem sokkal korábban vált le a nukleusz felszínéről. A másik műszert, az SPM Apáthy István vezetésével fejlesztették. A plazmadetektor egy rövid rúd végén helyezkedik el, és már a Rosetta üstökös felé utazása közben is fontos méréseket végzett a napszél elektronfluxusának alakulásával kapcsolatban. Ahogy arról korábban beszámoltunk, a Philae nem fogott rögtön talajt, hanem az első leérkezést követően még kettőt pattant, mielőtt megállapodott volna, illetve egy kráterperemet is súrolt, így összesen négyszer érintette meg a felszínt. Mivel nem az előzetesen kijelölt leszállóhelyen állapodott meg, hanem egy sziklákkal körülvett mélyedésben, napelemei nem tudták feltölteni akkumulátorát, így eredeti töltésének elvesztése után az egység álomba szenderült. A végleges leszállóhelynek azonban megvannak az előnyei is, a fejlesztők szerint ugyanis jó esély van arra, hogy a Philae a Naphoz közelebb érve elegendő energiát tud begyűjteni a felébredéshez, és újabb méréseket végezhet abban az időszakban, amikor az üstökös a legaktívabb, mondta el Hirn Attila. A tudományos szekció további előadásain Varga Gábor István (ESA) vezette be a hallgatóságot az elektromos meghajtású űrszondák optimális röppályaszámításának rejtelmeibe, majd Rózsa Szabolcs (BME ÉMK) mutatta be, hogyan lehet a globális műholdas helymeghatározó rendszereket a földi légkör vizsgálatára használni. A szekció záróelőadását Váradi Zsolt tartotta, aki a Masat−1 repülési adatainak elemzésében rejlő lehetőségekről számolt be. Ahogy elmondta, bár a műhold küldetése egy hónappal ezelőtt véget ért, az űreszköz az működésének közel három éve alatt több mint 500 megabájt tömörített nyers adatot továbbított a Földre, amelynek eddig mindössze 10 százalékát sikerült feldolgozni. A következő időszakban elemzésre kerülő adatsorok mérnöki és természettudományos területeken egyaránt hasznosíthatóak lehetnek. A technológiai szekció első előadása ismét a Masat−1-gyel foglalkozott, Dudás Levente (BME VIK) a műhold rádiókommunikációs rendszerének újszerű megoldásairól számolt be. Ezt követően Ferencz Csaba (ELTE Űrkutató Csoport) adott elő arról, hogy milyen űridőjárási megfigyelésekre nyílik mód a műholdas, illetve a felszíni rendszerek segítségével. A szekciót Bárczy Tamás előadása zárta (ADMATIS Kft.), aki egy konkrét alkatrész példáján keresztül mutatta be, hogyan zajlik a részvétel egy nagyszabású nemzetközi űripari projektben. A miskolci székhelyű cég a Sentinel−2 nevű földfigyelő műholdhoz gyártott le 31 különböző alkatrészt. A két (A és B) műholdból álló rendszer idén áprilisban, illetve jövőre kerül felbocsátásra, és feladata a földi felszín 13 különböző hullámhossztartományban történő vizsgálata lesz. A rendszer lelke az MSI nevű multispektrális érzékelő, és az ADMATIS többek közt ennek a műszernek egyes részeit gyártotta le. Ami az alkatrészekkel kapcsolatos konkrét munkát illeti, ahogy Bárczy Tamás elmondta, a megrendelő egy részletes listát küld azzal kapcsolatban, hogy milyen követelményeknek kell megfelelnie az adott darabnak, a részletek megtervezése azonban a kivitelező feladata. Rendkívül szabályozottak a gyártási eljárások is, ami azzal jár, hogy mindenféle űripari eszköz előállításához rengeteg nyersanyagra van szükség. Az ADMATIS például 2009−2013 között 2344 kilogramm alumíniumból állított elő 36 kilogrammnyi alkatrészt. Mindez 60 ezer oldalnyi dokumentáció kíséretében zajlott le, ami kinyomtatva több mint 300 kilogrammot nyom, vagyis a projektekhez kapcsolódó papírmennyiség közel tízszer akkora tömegű, mint az alkatrészek, amelyekre a dokumentumok vonatkoznak. A konferencia utolsó szekciójában az űrkutatás és űripar oktatási és ismereterjesztő vonatkozásaira koncentráltak az előadók. A rendezvény előadásainak kivonata ezen a linken érhető el.
A Sentinel−2 MSI nevű műszerének összeszerelése
Új hozzászólás írásához előbb jelentkezz be!

Eddigi hozzászólások

3. Whysper
2015.02.17. 15:43
ezen azért úgy elcsodélkoztam

2344 kilogramm alumíniumból állított elő 36 kilogrammnyi alkatrészt.
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
2. gargoyl
2015.02.17. 18:34
Elképzelhető,hogy tömbökből lett kimarva a szükséges alkatrész.
Jobb mint hajtogatni vagy hegeszteni ,ha feltétel a homogén anyagminőség.
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
1. Jools
2015.02.17. 20:34
Számomra is ez volt a legmegdöbbentőbb adat, és igen, döntően tömbökből marják-faragják ki, de azt sem lehet akárhogy, például lézert nem lehet használni, mivel a vágási felület mentén felhevül az anyag, és megjósolhatatlan tulajdonságokra tesz szert.
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!