iPon Hírek

Üstököstemető lehet a kisbolygóövben

Dátum | 2013. 08. 08.
Szerző | Jools
Csoport | EGYÉB

Az üstökösökről sokáig az volt az általános vélekedés, hogy ezek alapvetően a Naprendszer külső részeiben léteznek, és csak időnként téved be egy-egy képviselőjük a belső régiókba. A kolumbiai Antioquia Egyetem kutatócsoportja azonban úgy véli, hogy a különös égitesteknek létezhet egy hozzánk jóval közelebb eső forrása is: a kisbolygóöv. Ahogy Ignacio Ferrin, a kutatás vezetője elmondta, ezen űrbéli objektumok némelyike több millió évig inaktív állapotban keringhet, hogy aztán némi energia hatásra újra „feltámadjon”. Az ilyen égitesteket éppen ezért Lázár-üstökösöknek nevezték el a kutatók. Az üstökösök a Naprendszer legkisebb égitestjei, legfeljebb pár kilométer átmérőjűek, és sziklából, illetve jégből állnak. A szakértők többsége szerint a földi vízkészlet jelentős része ilyen égitestek hátán érkezett bolygónkra. Amikor egy üstökös megközelíti a Napot, a jég egy része elpárolog, és ebből és a felszabaduló porból a napszél hatására jellegzetes, központi csillagunkkal ellenkező irányba mutató csóva alakul ki. (Ez különbözteti meg őket a hasonló méretű kisbolygóktól, amelyek a Naprendszer belső területein keletkeztek, míg az üstökösök a jelenlegi feltevések szerint jóval távolabbról származnak.)

Az ismert üstökösök többsége igen elnyújtott elliptikus pályán halad, ezért útjuk során csak rövid időszakokra közelítik meg a Napot. Az úgynevezett hosszú periódusú üstökösök esetében egy keringési periódus teljesítése több ezer évig is eltarthat, ezek feltehetően az Oort-fehőből erednek. Nagyjából 500 rövid periódusú, a Kuiper-övből származó üstököst ismerünk, amelyek többsége valaha vélhetően szintén hosszú periódusú lehetett, de útjuk során túlságosan közel kerültek a Jupiterhez, amely jelentősen módosította pályájukat. Ezen égitestek keringési ideje három évtől kétszázig terjed. A kolumbiai kutatók most egy jóval közelebbi, harmadik üstökösrégióra, a Mars és a Jupiter pályája között húzódó kisbolygóövre irányították figyelmüket. Az űr ezen része több mint egymillió kisebb-nagyobb égitestet tartalmaz, amelyek átmérője egy métertől nyolcszáz kilométerig terjed. Az itt található kisbolygók a jelenleg elfogadott bolygóképződési elméletek szerin olyan égitestek, amelyek Jupiter zavaró gravitációs tere miatt sosem tudtak összeállni egy nagyobb bolygóvá.

Az elmúlt évtized során 12 aktív üstököst fedeztek fel a kisbolyóögben, ami csillagász körökben jelentős meglepetést okozott, ezért Medellin és kollégái igyekeztek felderíteni ezen égitestek származási helyét. Vizsgálódásuk során arra a következtetésre jutottak, hogy a kisbolygóöv egy része valójában nem kizárólag aszteroidákból, hanem szunnyadó üstökösökből áll, amelyek időnként a Napból származó energia hatására újra életre kelnek. Pár százaléknyi energianövekedés már elég lehet az „ébredéshez”, ami a Jupiter gravitációja, illetve a kisbolygóöv objektumainak egymásra kifejtett hatása miatt nagyon egyszerűen megvalósulhat: egy kisebb, megfelelő irányú lökés elég ahhoz, hogy egy-egy üstökös kicsivel közelebb kerüljön központi csillagunkhoz, és attól több energiához jusson. A kutatók értelmezése szerint a kisbolygóöv évmilliókkal ezelőtt több ezer aktív kométával rendelkezett, amelyek többsége azonban energia hiányában idővel elszunnyadt. A jelenleg ismert 12 példány a kisebb pályamódosítások hatására támadt fel halottaiból, és vált újra aktívvá. A Lázár-üstökösök több ezer vagy akár több millió év után éledtek újra, és a kutatók szerint rengeteg hasonló, egyelőre passzív, de energia hatására bármikor aktiválódni képes rokonuk lehet a kisbolygóövben napjainkban is.

Új hozzászólás írásához előbb jelentkezz be!