iPon Hírek

Valóban a Szaturnusz vezérli az Enceladus jégvulkánjait

Dátum | 2013. 08. 01.
Szerző | Jools
Csoport | EGYÉB

A NASA Cassini űrszondája azon kívül, hogy szépséges fotókat készít a Földről (legutóbbi itt tekinthető meg), elsődleges feladataként a Szaturnusz gyűrűrendszerét és holdjait tanulmányozza. A bolygó 62 méretesebb és több száz apróbb kísérője közül az elmúlt időszakban különösen kiemelt figyelmet kapott az Enceladus nevű égitest, amely a feltevések szerint nagy mennyiségű folyékony víztömeggel rendelkezhet felszíne alatt. A másik dolog, amely híressé tette ezt a mindössze 500 kilométer átmérőjű holdat, hogy egyike azon kevés égitesteknek a Naprendszerben, amelyek napjainkban is geológiailag aktívak: az Enceladus déli pólusának közelében rendkívül fiatal, legfeljebb 10−100 millió éve keletkezett felszíni formákat (töréseket és hegyvonulatokat) figyeltek meg, illetve az elmúlt évtizedben az is kiderült, hogy ezen a területen a földi gejzírekhez hasonló kriovulkánok is működnek. A „jéggejzírek” kitörései során vízgőz és aprócska jégdarabok kerülnek a felszínre, amelyek folyamatos utánpótlással látják el a Szaturnusz E gyűrűjét. A Cassini mérései során többek közt a földi óceánokban található sóhoz hasonló nátriumvegyületeket, illetve egyszerű szerves összetevőket is azonosított a vízpárában, ami érthető módon nagyon izgatottá tette a szakértőket. Mi lehet a felszín alatt, ha ilyen érdekes vegyületek szabadulnak fel belőle? És egyáltalán: hogyan lehet ennyire meleg az Enceladus belseje?

A legkézenfekvőbb magyarázatnak ez utóbbi kérdésre valamiféle árapály-hatás tűnt, amely apró mértékben, de folyamatosan deformálja hold alakját. Ennek hátterében az égitest enyhén elliptikus pályája állhat, amelynek köszönhetően az Enceladus 33 órás keringési ideje alatt hol közelebb, hol távolabb kerül a hozzá képest gigantikus Szaturnusztól. A szakértők azt is feltételezték, hogy ez a hatás a jégvulkánok működésében is kimutatható lehet, vagyis a gejzírek kitöréseinek ütemében meghatározó szerepet játszik, ahogy a bolygó gravitációs ereje széthúzza, illetve összenyomja a nekik otthont adó, geológiailag aktív töréseket, az Enceladus „tigriscsíkjait”. Elméletben tehát meglehetősen kidolgozott elképzeléseik voltak a szakértőknek azzal kapcsolatban, hogy mi is történhet a Szaturnusz holdján, mindeddig azonban nem állt a rendelkezésre elegendő mennyiségű megfigyelési adat ahhoz, hogy igazolni is lehessen a teóriát. Egy kutatócsoport azonban nemrégiben átfogó elemezésnek vetette alá a 2004 óta a Szaturnusz közelében tartózkodó Cassini űrszonda releváns infravörös felvételeit, és igyekezett minél pontosabban nyomon követni, hogyan alakul az Enceladus gejzírjeinek aktivitása a bolygó körüli aktuális pozíció függvényében.

A rendelkezésre álló 252 felvétel alapján világosan kimutatható, hogy a gejzírek akkor a legaktívabbak, amikor a hold a legtávolabb van a Szaturnusztól, és kitöréseik hevessége a közelebbi pontokon jelentősen visszafogottabb. A szakértők szerint tehát egyértelműen beigazolódott, hogy a bolygó gravitációs hatása komoly befolyással van a kriovulkanizmus mértékére. A megfigyelési adatok abban is segíthetnek, hogy pontosabb képet kapjunk arról, mi folyik a hold jeges felszíne alatt. A szakértők szerint egyre bizonyosabbnak tűnik, hogy az Enceladus legkülső, az árapály-hatás által leginkább érintett rétegét egy folyékony réteg választja el a mélyebb, szilárd részektől, legalábbis a hold bizonyos területein. A kutatók úgy vélik, hogy egy globális felszín alatti óceán melegen tartásához kevés lenne az árapály-hatás nyomán fejlődő energia, egy kisebb, elsődlegesen a déli pólus környékére korlátozódó víztömeg jelenléte azonban csaknem biztosnak mondható.

Új hozzászólás írásához előbb jelentkezz be!

Eddigi hozzászólások

5. Morph76
2013.08.01. 15:45
Hát persze világosan kimutatható!!
Ilyen felvételeket lehet már az 50-es években is tudtak csinálni!!Röhej komolyan mondom.Mi is kéne látsszon a két kis maszaton?4K-s korszak jön ez most vicc?
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
4. Szefmester
2013.08.01. 20:07
Mikor is küldték fel a kis kamerát?
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
3. m-a-r-i-u-...
2013.08.01. 22:00
Nem beszélve a távolságról... A Curiosity-n is nevetséges kamerák vannak pedig csak pár éve lőtték fel, de muszáj mert sok idő mire megérkezik az adat és nem is állandó a kapcsolat. Szvsz.
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
2. Hitoshi
2013.08.03. 14:34
Elég nehéz lenne egy 4K-s képet ilyen távolságokban szállítani.
Szaturnusz Föld átlagos távolság 1.250.000.000 km.
A rádióhullámok terjedési sebessége vákuumban 300.000 km/s.
Szóval míg csak! oda ér a rádióhullám az 4166 sec..... ~ 69 perc.
És akkor még nem volt szó az adatátvitelisebességről ami szerintem olyan 60-120kb/s, szóval olyan 7kB/s.
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
1. dddenes
2013.08.05. 10:28
Azon a képen ráadásul a Szaturnusszal egy képen van, és onnan van kiemelve. Ugyebár a Szaturnusz átmérője 120 000 km. Egy 500 km átmérőjű bolygó szerinted ugyanezen a képen hány pixelnek látszik? Persze, mehetne a szonda az Enceladus után veszetten hogy csodás HD képekeket készítsen a számodra, csak akkor nem tudna foglalkozni a Szaturnusszal, a gyűrűivel, meg a többi holdjával.
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!