iPon Hírek

Vándorvírusok

Dátum | 2013. 05. 07.
Szerző | Jools
Csoport | EGYÉB

Az élővilág legjelentősebb migrációinak egyikét egy vírustörzs tagjainak májusi, kelet-afrikai vándorlása jelenti. Az aprócska élőlények persze nem saját „lábukon” teszik meg az utat, hanem annak az 1,3 millió gnúnak a szervezetében, amelyek élelem és víz után kutatva észak felé indulnak a Tanzánia északi részén fekvő kopár szavannán, a Serengetin keresztül. A gigantikus állatsereglet csaknem minden tagja hordozza az AIHV-1 nevű herpeszvírust. A gnú borjak anyjuktól kapják meg a vírust, és halálukig hordozzák azt. Míg a tehénantilopok alcsaládjába tartozó állatokra a kórokozó nem jelent veszélyt, a házi szarvasmarha már nem ilyen szerencsés, esetükben a fertőzés a rosszindulatú hurutos láz (MCF) nevű betegség kialakulásához vezet. A leukémiához hasonló kórt a fehérvérsejtek kontrollálatlan burjánzása jellemzi. Ha egy állaton jelentkeznek a tünetek, az csaknem minden esetben heteken belül elpusztul. A gnúk éves vándorlása révén az MCF óriási fenyegetést jelent a maszájok tehéncsordáira, és komoly problémákat okoz az állatkertekben is, hiszen a tünetmentes gnúk más patásokat is megfertőzhetnek. Mivel a vírus ellen nincs ismert gyógymód, az egyetlen megoldást a szigorú felügyelet és az elkülönítés jelenti, vagyis meg kell akadályozni, hogy a patások kapcsolatba kerüljenek a gnúkkal.

A Liège-i Egyetem kutatója, Benjamin Dewals egy másik opción dolgozik. Az AIHV-1 terjedésének mechanizmusát tanulmányozva létrehozta a vírus ártalmatlanított változatát, amely talán megvédheti az állatokat a betegséget okozó törzzsel szemben. Az AlHV-1-gyel fertőzött állatok hosszú ideig tünetmentesek maradnak, és az MCF tünetei csak később jelentkeznek. Dewals azt is megfigyelte, hogy borjak esetében a vírus genomjának csak 10 százaléka aktiválódik a betegség jelentkezésének idején, a felnőttekben ezzel szemben a genetikai állomány 45 százaléka használatban van a tünetek felbukkanásakor. Míg a vírusok többsége megöli a megfertőzött sejteket, az AlHV-1 nem így működik. A vírus genomja nem épül bele a fehérvérsejtek genetikai állományába, hanem attól független, gyűrű alakú plazmidok formájában tárolódik. Ezen gyűrűk hosszú távú jelenléte vezet végül oda, hogy a sejtek kontrollálatlan osztódásba kezdenek, előidézve a betegség tüneteit. Számos más herpeszvírus (az Epstein−Barr-vírus, vagy a Kaposi-szarkóma kialakulásával kapcsolatba hozott HHV-8) is ehhez hasonlóan fejti ki hatását. A vírusgenom továbbörökítéséről az ORF73 nevű protein gondoskodik. Mielőtt a fertőzött fehérvérsejt osztódni kezdene, ez a fehérje a sejt DNS-éhez irányítja az addig plazmidok formájában létező örökítőanyagot, így biztosítva, hogy mindkét utódsejt hordozza majd a kórokozót. Dewals szintetikus vírusából ez a fehérje hiányzik, így bár maga a fertőzés megtörténik, a vírus nem képes továbbterjedni a szervezetben, így nem alakulhat ki az MCF. A neutralizált vírus ráadásul olyan erős immunválaszt váltott ki a kísérletekben használt nyulakban, hogy azok szervezete később az AlHV-1 teljes értékű változatával is képes volt megbirkózni. Míg a kizárólag az eredeti vírussal fertőzött állatok közül ötből négy egy hónapon belül elpusztult, a szintetikus vírus általi immunizáción átesők közül mindegyik életben maradt. Mielőtt a vakcina ténylegesen forgalomba kerülhetne, még több nyúlon, és persze szarvasmarhákon is ki kell próbálni, de az eddigi eredmények minden várakozást felülmúlnak.

Új hozzászólás írásához előbb jelentkezz be!