iPon Hírek

Vannak-e még tartalékok a mobiltarifákban?

Dátum | 2009. 10. 28.
Szerző | napi.hu
Csoport | IT VILÁG

- Tíz évvel ezelőtt jelent meg a Vodafone Magyarországon. Ön akkor még egy másik céget vezetett. Hogyan emlékszik vissza, miként várta az újabb mobiltelefon-szolgáltató megjelenését? - Abban az időben és abban a szerepemben két szempontból figyeltem az új mobiltelefon-társaság piacra lépését. Részben a nagy informatikai rendszerintegrátor, a Compaq vezetőjeként arra számítottam, hogy az újabb szereplő megjelenése további piaci lehetőséget teremt számunkra, hisz ekkorra már a másik két társaságot számos megoldással láttuk el. Másrészt pedig az is látható volt, hogy az akkori piacon a mobiltechnológia még sok lehetőséget rejt magában. Arra lehetett tehát számítani, hogy egy újabb szereplő megjelenése jobban felgyorsíthatja az eseményeket, jóllehet az addigi két társaság (a Westel 900 és a Pannon) már akkor is versenyzett egymással, s a cégek lépegettek is előre. Amikor pedig az is kiderült, hogy az újabb szereplő az egyik legnagyobb mobiltelefon-társaság, a Vodafone lesz, akkor már arra is számítottam, hogy a cég számtalan új dolgot (szolgáltatást, megoldást, kultúrát) hoz majd a magyar piacra. Annyira ígéretesnek tűnt számomra az új szereplővel kapcsolatos várakozás, hogy felvetettem a Compaq-központban: szálljunk be a vállalkozásba, ám végül ez nem valósult meg. De ettől függetlenül egy izgalmas, érdekes időszak volt ez a tíz évvel ezelőtti a magyar mobiltávközlés történetében.

- Az utóbbi három évben már ön irányítja a Vodafone Magyarországot. Mely időszak volt nehezebb, a kezdetek, vagyis a három évvel korábbi, vagy a jelenlegi? - Egyértelműen az első időszak volt számomra a nehezebb, ugyanis halmozottan hátrányos helyzetű voltam, amikor ideérkeztem, legalább három területen is megmutatkoztak a hiányosságaim: a Vodafone, a szakma, illetve a csapat ismerete terén. Mindeközben indulásomkor sok mindent meg kellett változtatnom, eléggé egykezes vezetéshez volt szokva ez a társaság, én viszont azt vallom, hogy mindennek az adott szinten kell eldőlnie. A legnagyobb kihívást pedig a csapat építése jelentette számomra, én ugyanis mindenkor csapattal, csapatban szerettem dolgozni. E téren tehát az itt eltöltött első időszak az egyéni küzdelem korszaka volt, de mára összeállt egy olyan társaság - egy 1200 fős csapat -, amellyel egészen másként tudjuk megoldani a különböző feladatokat, mint három évvel ezelőtt.

- És a jelenlegi az egy könnyű időszak? - Abszolút nem. Ez egy kemény időszak, nehéz feladatokkal, főként ha arra gondolok, hogy miután egy csomó dolgot rendbe tettünk, s következhetne az aratás, ehelyett megérkezik a szél és a jégeső, ami majdnem mindent elvisz. Kezdhetjük újra az építkezést. De ma már ez is teljesen másként történik, mint egykor, hisz mint mondtam, számomra egészen más csapatban építeni, mint egyedül.

- A szél okozta károkról később még ejtsünk szót! Most viszont még egy másik kihívásról kérdezném. Jól gondolom, hogy jelenleg a verseny minden korábbinál élesebb? - Így van. A verseny egyre erősebb, hisz mindenki óriási nyomás alatt van - két-három irányból is érkezik a szorítás -, a torta pedig megy össze. Mindig azt vallottam, hogy miközben szükséges a verseny, mindenkinek arra is törekednie kell, hogy a torta nagyobb legyen. Meggyőződésem, hogy míg korábban az it-, most pedig a távközlésbe invesztált beruházások megtérülése jobb, mint sok-sok egyéb területen. Ezért is lenne célszerű a torta növelése. Én magam részben a torta gyarapítása miatt vállaltam el fél évvel ezelőtt az IVSZ-en belül működő távközlési terület vezetését, ahol közösen próbáljuk elérni a távközlés és az ország számára is fontos döntések megszületését. A verseny tehát erősödik, s nagy a nyomás az anyacégek részéről, hiszen még jobb eredményekre van szükség ahhoz, hogy az invesztíciókat finanszírozni tudják. Másrészt az Európai Unió és a szabályozó hatóság is eléggé sújt bennünket, hiszen minden év úgy kezdődik, hogy a Nemzeti Hírközlési Hatóság 10-15-25 százalékkal csökkenti a kapcsolási díjat, miközben 10-20-50 vagy 80 százalékkal csökkentenünk kell az sms- vagy az adatroaming-tarifákat. Ráadásul eközben úgy érezzük, hogy a mobiliparág megítélése - legalábbis az állami sarc, adózás okán - a klasszikus három T közül az éppen megtűrt kategóriába tartozik, s ez azért is fáj nekünk, mert ezzel párhuzamosan a fix üzletág (például a széles sáv fejlesztése) komoly állami támogatásban részesül, miközben nekünk a mobil-szélessávért Európában messze a legmagasabb frekvenciadíjakat kell fizetnünk. Tehát egyfajta ellenszelet is érzünk.

- A háromszereplős piaci versenyben milyen kitörési pontok lehetnek a cégek, illetve a Vodafone számára? - Egyértelműen új piaci területeken kell ilyen pontokat keresnünk, hisz a hangfronton már kevés a játéktér. A három mobiltelefon-társaság ugyanis a hangátviteli piac több mint 75 százalékát uralja, vagyis 25 százaléknál kevesebb maradt a vezetékes iparágnak. A piaci penetráció pedig messze száz százalék fölött van, tehát egyértelműen a mobilinternet terén lehet kitörési pontokat keresni, illetve az egyéb olyan mobilszolgáltatások terén, amelyek egyike-másika már meg is érkezett Magyarországra. A gép-gép közötti kommunikáció ilyen lehetőség például, illetve a mobilon keresztül történő fizetések. Ezek kapcsán néminemű felhasználói percepción kell átlépni annak érdekében, hogy még többen használják a mobilt például parkolásra vagy autópálya-matrica vásárlására. Ezek mellett van egy másik terület, ahol kitörési lehetőséget látok, ez a BKV-, illetve a MÁV-menetjegy sms-ben történő megváltása, ehhez azonban át kellene lépni az államigazgatási gátakat annak érdekében, hogy a különböző kártyák helyett a mobilkészüléket fogadják el azonosító eszközként. Ezekkel persze nem szerzünk versenyelőnyt, hisz a másik két cég is erre törekszik, de ha a torta nagyobb, az mindenkin segít. Kitörési pontot a Vodafone globális szerepe jelenthet számunkra, ezért folyamatosan nyomon követjük, hogy a vállalat milyen lépéseket tesz a különböző országokban, s azokból mit lehetne átvenni, illetve azt is megvizsgáljuk, hogy a különböző Vodafone-vállalatok közötti szinergiát miként tudjuk kihasználni.

- A Vodafone tíz évvel ezelőtt harmadikként lépett a piacra. Lehet-e egykor második vagy első a rangsorban? - Ez egy definíciós kérdés, vagyis ez attól függ, hogy mit mérünk. Miközben mindenki a bronzérmünket emlegeti, számos olyan terület van, ahol második vagy első helyen állunk. Például a szerződéses ügyfelek terén kedvező a pozíciónk, a mobilinternet során átvitt adatmennyiségben pedig a másik két szolgáltató előtt járunk, tehát e téren nálunk a legaktívabbak az ügyfelek. A legfrissebb, szeptemberi adatok szerint például az egy előfizetőre jutó átlagos havi mobil adatforgalmunk 30 százalékkal nagyobb volt, mint a piaci átlag, a forgalmat bonyolító mobilinternet-előfizetések terén pedig 27 százalék feletti a részesedésünk. Azt azonban figyelembe kell venni, hogy ebben az iparágban az az öt év, amivel mi később jelentünk meg Magyarországon, óriási előnyt jelentett a másik két, nagyon erős és kiváló piaci szereplőnek. A mobilinternet terén viszont csak egyéves hátrányunk volt, s azt mára le is dolgoztuk. A Vodafone-csoporton belül egyébként a magyarországi cég - a profitabilitás, a vállalt tervek teljesítése alapján - az elmúlt egy-két évben az éltanulók egyike lett.

- A szolgáltatás kapcsán az ügyfelet két dolog érdekli, hogy mit kap és mennyiért. Azt már hallottuk, hogy minél többet akar nyújtani a cég, de várható-e az árak további mérséklődése? - Biztosan, bár a magyarországi mobilfelhasználók nagyon jó helyzetben vannak, hiszen itt találhatóak Európában a legjobb hálózatok, az árszint pedig - európai összehasonlításban - az alacsonyabb régióban van. De vannak még tartalékok, amelyek alapján további árcsökkenések várhatóak, bár ezek már aránylag limitált mértékűek lehetnek. Inkább abba az irányba haladunk, hogy az emberek azonos összegért több szolgáltatáshoz juthatnak, vagyis a különböző kombinációknak köszönhetően az ügyfelek még olcsóbban juthatnak a szolgáltatásokhoz.

- Térjünk vissza az említett "viharkárokra"! Hogyan reagáltak az üzleti és a lakossági előfizetők a gazdasági kihívásokra, vagyis milyen hatásai voltak a krízisnek a cégre vonatkoztatva? - Abban reménykedtünk, hogy a mi iparágunkat ez a vihar nem fogja utolérni, de ma már tudjuk, hogy ez nem volt egy megalapozott várakozás. Ha ugyanis nő a munkanélküliség, ha a családok számára kevesebb lesz az elkölthető pénz, ha fizetésképtelenné válnak, illetve csődbe mennek a cégek, nos ezek kihatnak minden olyan területre, amellyel ezek a személyek vagy vállalkozások kapcsolatban voltak, így a távközlésre is hatást gyakorolnak ezek a jelenségek. Csak hogy mindezt adatokkal is érzékeltessem, a háztartások fogyasztása 2009 első félévében 5,3 százalékkal csökkent a Központi Statisztikai Hivatal adatai szerint az elmúlt év hasonló időszakához képest. Ez idő alatt a mobilszektor bevételei 4,1 százalékkal csökkentek, ami ugyan alacsonyabb a más területeken elszenvedett visszaesésnél, de magasabb, mint amire számítottunk. Az elmúlt kilenc hónap alatt körülbelül 500-600 ezerrel csökkent a sim-kártyák száma az országban, s a fizetésképtelenné váló kis- és közepes vállalatok beragadt számlái is apasztották a bevételeinket. Mi azt érzékeljük, hogy az alap- és a luxusszolgáltatás között billegünk, s bár nincs drasztikus visszaesés, sokan elhalasztják például a készülékek cseréjét, s olyanok is vannak, akik visszaadják készüléküket, összességében tehát mérséklődik a forgalom, illetve a bevétel. Ebből pedig az következett, hogy profitabilitásunk megtartása érdekében csökkenteni kellett a költségeinket.

- Mely területeken sikerült lefaragni a költségekből? - A költséghatékonyság kapcsán a legmagasabb prioritást a munkahelyek megőrzése kapta. Így aztán főleg más területeken racionalizáltunk, egy sor szerződést újratárgyaltunk, például összébb húzódtunk az épületben, kevesebb autót használunk, s bár a tréningbüdzséhez nem nyúltunk hozzá, igyekszünk azt hatékonyabban felhasználni. A költségcsökkentő intézkedések részeként Budapestről Miskolcra költöztettük egy nagyobb részlegünket, az ügyfélszolgálatot, ami ott költséghatékonyabban tud működni. A feladat tehát egyértelmű volt: kevesebb erőforrásból kellett legalább annyit kihozni, mint korábban.

- Az elmúlt év a negyedik szolgáltató esetleges megjelenésétől volt hangos. Van-e reális lehetősége egy újabb szereplő piacra lépésének? - A jelenlegi piaci körülmények között Magyarország nem egy optimális befektetési célpont, s ez igaz minden iparágra (benne a távközlésre is), hisz mindenütt azt tapasztaljuk, hogy a befektetők óvatosak. Az nyilvánvaló, hogy egy negyedik szereplővel a verseny még erősebb, élénkebb lenne, a kérdés viszont az, hogy az említett körülmények között meg tudna-e jelenni egy komoly negyedik szereplő, amely jelentős befektetésekkel a jelenlegi szereplőkhöz hasonló minőségű, versenyképes szolgáltatásokat tudna nyújtani. Szerintem kétséges, hogy egy nagyon komoly befektető be tudna jönni erre a területre, de ha valaki megjelenik, mi természetesen szívesen látjuk, hisz szeretünk versenyezni, de ismétlem, nem gondolom, hogy sok ilyen befektető kopogtatna az ország ajtaján.

- Min kellene a kormányzatnak változtatnia ahhoz, hogy Magyarország befektetőbarátabb lehessen és ezáltal a Vodafone-t, illetve más cégeket további invesztícióra ösztönözze? - Mi talán ügyesek és szerencsések is voltunk, hisz a Vodafone-csoporton belül komoly beruházásokat sikerült Magyarországra vonzani az elmúlt egy-két évben, s ennek köszönhetően Magyarország egy kiemelt pont a Vodafone térképén. A mai napig - tíz év alatt - a Vodafone összesen 500 milliárd forintot fektetett be Magyarországon, több mint 1 milliárd forintot költött társadalmi célú támogatásra. A tíz évvel ezelőtti mintegy 300 főről mára 1200 főre nőtt a Vodafone magyarországi alkalmazottainak száma, de a miskolci ügyfélszolgálati központ és a fővárosban levő globális pénzügyi központ létszámának folyamatos bővülésével ez a szám a pénzügyi év végére megközelíti a kétezret. De azt hiszem, hogy ha most hoznák meg azt a döntést, amelynek alapján 2007-ben Budapestre hoztuk a cég pénzügyi központját, nos, nem biztos, hogy ilyen határozat születne.

Mit szeretnénk? Kiszámíthatóbb, átláthatóbb adókörnyezetet, a bérterhek enyhítését a versenyképesség fokozása érdekében (hisz ez az Európai Unióban nálunk az egyik legmagasabb), az oktatás rendbetételét, s talán ezeknél is fontosabb, hogy bármilyen kormány kerüljön is hatalomra jövőre, az őrizze meg az ország stabilitását, s biztosítson valamilyen szintű folytonosságot a kormányzatok között, ne legyen multiellenes.
Új hozzászólás írásához előbb jelentkezz be!