iPon Hírek

Videojuego o Muerte – Kuba és a videojátékok

Dátum | 2017. 05. 23.
Szerző | Freelancer
Csoport | JÁTÉK

Bár könnyedén azt hihetnénk, hogy a hosszú évekig amerikai embargó alatt álló Kubában gyakorlatilag alig akad bárki is, aki ismerné a videojátékokat, fejlesztőkről pedig még vicc szintjén sem lehet beszélni, a Polygon egyik zsurnalisztája, Brian Crecente egy tartalmas riportsorozattal oszlatta el ezt a tévhitet. Ugyanis, mint az írásaiból kiderül, annak ellenére, hogy az itt élőknek számtalan problémával kell szembenézniük, a körülményekhez képest határozottan sokan hódolnak a hobbinak. Az itteni sajátosságok mindenre rányomják a maguk bélyegét. Legális játékokról jószerivel nem beszélhetünk, mert azokat alig valaki tudja megfizetni. Ellenben valósággal virágzanak a játéktermek, amikben a szegényebb sorsú fiatalok térítés ellenében használhatják gazdagabb társaik konzoljait és számítógépeit. A kínálat meglepően jónak mondható, a régebbiek mellett bőven akadnak modern gépek is. Az efféle helyek pikantériáját azonban nem a társaság, hanem az adja meg, hogy ezek a találkapontok messzemenőkig illegálisak, mivel 2013-ban az államvezetés illetékesei úgy látták, hogy sokan visszaélnek a nekik adott engedéllyel és ellehetetlenítették azok üzemeltetőit. Ezért, a szenvedélyes játékosok lényegében minden alkalommal a börtönt kockáztatják, ha a kezükbe veszik az egeret vagy a kontrollert.
Másik, fontos különbség, hogy a jó minőségű internetkapcsolat az aranynál is ritkább kincs, a wifiről nem is beszélve. Emiatt még mindig hódítanak a LAN-partik, illetve, az online szórakozást preferálók kizárólag egy szűk kör tagjaival tudják összemérni az erejüket. Ez persze maximálisan kielégíti a többség igényeit, de akadnak, akik számára tragédia, hogy nem, vagy csak ritkán tehetik magukat próbára külföldiek ellen. Javier „ToXavier” Hernandez, a kubai StarCraft 2 bajnok, aki 2015-ben és 2016-ban is elhódította ezt a címet, pontosan tisztában van azzal, hogy megfelelő ellenfelek hiányában nem jut elég gyakorláshoz és így képtelen fejlődni, ami egy esportoló számára a létező legrettenetesebb sors. Értelemszerűen a játékipar sem hasonlít az általunk megszokotthoz. A propagandáért felelős döntéshozók kezdenek ráérezni ennek a médiumnak az ízére, így egyre gyakoribb, hogy a kormányzatnak dolgozó szakemberek vágnak bele oktató-nevelő programok fejlesztésébe. A Gesta Final-nak keresztelt műben például a Fidel Castro előtt regnáló kényúr, Fulgencio Batista seregei ellen vehetjük fel a harcot.
A rezsim puhulását jelzi, hogy a tizenkétezer dollárt összekalapozó Savior-ön dolgozó, független Empty Head Games is megjelent a piacon, de szerepük értelemszerűen csekély.
A korábban olvasottak tükrében csodának tekinthetjük, hogy a tech és játékújságírók első generációjának képviselői is bontogatni kezdték a szárnyukat. Az egy holland civil szervezet által támogatott El Toque és a Cachivache szerzői olyan gondokkal kénytelenek szembenézni, amik egy szabad országban élő kollégáik számára elképzelhetetlenek, hiszen minden leírt sorukat kétszer is meg kell fontolniuk. Elvégre megeshet, hogy cikkükkel veszélybe sodornak egy, a szürke zónában, vagy teljesen egyértelműen tilosban járó interjúalanyt. Ha szeretnétek többet is megtudni erről az izgalmas és érdekes világról, katt ide. (Az ajánlókép Dickelbers képének felhasználásával készült.)
Új hozzászólás írásához előbb jelentkezz be!

Eddigi hozzászólások

2. csabi02
2017.05.23. 18:30
Betegek,de komolyan.
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
1. thestock csabi...
2017.05.24. 10:50
Hát...fura. Ők biztos arról álmodoznak hogy olyan rendszerben éljenek mint mi, viszont a mi rendszerünkről sem lehet elmondani hogy egészséges
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!