iPon Hírek

Vízképződés nyomaira akadtak a planetáris ködökben

Dátum | 2014. 06. 23.
Szerző | Jools
Csoport | EGYÉB

Az Európai Űrügynökség Herschel űrtávcsövével vizsgálódó csillagászok a víz képződésében fontos szerepet játszó molekulákat fedeztek fel néhány Naphoz hasonló, haldokló csillag körül. Amikor a központi égitestünkhöz hasonló alacsony, illetve közepes tömegű csillagok életük végére érnek, nagy sűrűségű, apró méretű fehér törpékké válnak, külső rétegeiket pedig ledobják magukról, porból és gázból álló planetáris ködöket képezve. (Az ilyen objektumoknak nevükkel ellentétben semmi közük a bolygókhoz azon túl, hogy első igazolt megfigyelőjük és elnevezőjük, William Herschel számára az enyhén elmosódott, korongszerű formák hasonlónak tűntek a távcsőben a Naprendszer gázóriásaihoz.) A planetáris ködöket képző csillagok a szupernóvákhoz hasonló módon különféle kémiai elemekkel árasztják el a környezetüket, és ezekből az anyagból épülhetnek fel a következő csillaggeneráció tagjai. Míg a szupernóvák a nehéz elemek „kohóinak” számítanak, a planetáris ködök nagy mennyiségben tartalmazzák azon könnyebb elemeket, amelyeket az élet alapvető hozzávalóinak tartunk. A Naphoz hasonló csillagok a hidrogénből kifogyva szenet, nitrogént és oxigént állítanak elő a belsejükben zajló fúziós folyamatok során. Amikor az ilyen csillagok magjának hidrogénje elfogy, az égitest vörös óriássá duzzad, instabillá válik, és megkezdi külső rétegeinek levetését, amelyekből aztán kialakul a planetáris köd. Az egykori csillag belső része fehér törpévé alakul át, amely intenzív ultraibolya sugárzásával belülről megvilágítja az őt körülvevő gáz- és porfelhőt. Az erős sugárzás különböző mértékben ionizálja a csillag által előzőleg kivetett molekulákat, ez okozza a planetáris ködök különleges mintázatát és formáját.
Gyűrűs-köd
A kutatók mindeddig úgy vélték, hogy az intenzív sugárzás megakadályozza, hogy új molekulák keletkezzenek a ködben, a Herschel legfrissebb adatai alapján azonban ez nem tűnik igaznak: a víz egyik „alapanyaga”, az egyetlen oxigénből és egy hidrogénből álló, pozitív töltésű ion, az OH+ kifejezetten kedvelni látszik ezt a szélsőséges környezetet. A molekula olyan mennyiségben keletkezik az erős sugárzásnak kitett zónákban, hogy egyes feltevések szerint az ultraibolya fénynek fontos szerepe lehet létrejöttében. Isabel Aleman, a Leideni Egyetem kutatója 11 planetáris köd összetételét vizsgálta meg az űrtávcső segítségével, és ezek közül mindössze háromban talált rá az OH+ molekulára. Érdekes módon azonban a kutatásba bevont ködök közül ez a három volt a legforróbb, központi csillaguk hőmérséklete meghaladta a 100 ezer °C-ot. A szakértő ez alapján úgy gondolja, hogy a molekula létrejöttéhez bizonyos mértéket meghaladó ultraibolya és röntgensugárzásra lehet szükség. Egy spanyol kutatócsoport egyetlen planetáris ködöt vizsgált meg közelebbről, a mindössze 700 fényévnyire található Csiga-ködöt, avagy a Hélix-ködöt. A köd központi csillaga fele olyan tömegű, mint a Nap, forrósága azonban jelentősen meghaladja központi csillagunkét. A 120 ezer °C-os csillag által ledobott anyagrétegek egy sor különböző molekulának adnak otthont.
Csiga-köd
Mireya Etxaluze és kollégái a molekulák közt ráakadtak az OH+-ra is, amely a legnagyobb mennyiségben azon régiókban fordult elő, ahol sugárzás mértéke miatt a szén-monoxid molekulái a legnagyobb valószínűséggel semmisülnek meg. A szakértők feltevései szerint éppen az ezen folyamat során felszabaduló oxigén épül bele később az OH+-ba, vagyis az ultraibolya sugárzásnak valóban elősegítheti a molekula képződését. A két tanulmány tehát nagyon hasonló következtetésekre jut: a jelek szerint a planetáris ködöknek fontos szerepük lehet a víz képződéséhez szükséges alapanyagok létrehozásában, bár az egyelőre nem világos, hogy a létrejövő molekulákból idővel valóban víz keletkezik-e. A Csiga-köd közelsége azonban lehetővé teszi, hogy részleteiben tanulmányozzuk a természet ezen laboratóriumainak egyikét, és megvizsgáljuk, hogyan zajlik a molekulák képződése és megsemmisülése a csillagközi térben, mondja Etxaluze. A Herschel a világegyetem számos különböző részén talált már vízmolekulákat a csillagbölcsőktől kezdve saját Naprendszerünk kisbolygóövéig. Most kiderült az is, hogy a saját központi csillagunkhoz hasonló égitestek szintén képesek lehetnek előidézni a víz keletkezését, teszi hozzá Göran Pilbratt, az űrtávcső szakmai stábjának egyik tagja.
Új hozzászólás írásához előbb jelentkezz be!

Eddigi hozzászólások

3. I.Jozsef83
2014.06.23. 19:10
Előbb utóbb csak találnak valamit én nem bánnám ha inkább előbb ...

köszi , érdekes és látványos
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
2. csabi02
2014.06.23. 19:51
Érdekes cikk,köszi!
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
1. jozef8 I.Joz...
2014.06.23. 22:18
Már találtak csak nem biztos hogy bejelentik
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!