iPon Hírek

We Are the Champions - nagy tettek ideje

Dátum | 2014. 12. 08.
Szerző | Freelancer
Csoport | JÁTÉK

Az emberek örömmel olvasnak rendkívüli személyekről, és az ő hihetetlen kalandjaikról. Szerencsére kiemelkedő karakterekből és érdekes emberekből pedig nincs hiány. Léo Major például egymaga szabadította fel Zwolle városát az azt elfoglaló nácik uralma alól, megakadályozva, hogy a gyalogsági támadást a várható emberveszteség miatt kerülni akaró szövetségesek porig bombázzák a holland települést. A gránátokat dobáló, több géppuskából is tüzelő Major olyan zajt csapott, hogy a németek azt hitték, egy komolyabb létszámú osztag ütött rajtuk, és menekülőre fogták. Ezzel a tettével joggal érdemelte ki a helység díszpolgári címét, hiszen ha barátjával, az akció kezdetén elhalálozó Willie Arseneaulttal együtt nem vállalkozik az öngyilkos küldetésre, a helyiek jó része életét vesztette volna a tüzérségi támadás során. Eugene Vidocq, a hírhedt párbajhős és többszörös gyilkos, pályája elején aligha hitte volna, hogy 1811-re ő fogja vezetni a francia rendőrséget, és hogy újító nyomozati módszereinek köszönhetően nyolc év alatt negyven százalékkal esik vissza a bűnözés. Cipőnyomat-készítés, a bűnözők kedvelt fogásait tartalmazó kartotékrendszer, pisztolykaliber-vizsgálat: mindet ő kezdte el először használni. Persze, nem csak az eszét, az öklét is jó pár alkalommal kénytelen volt bevetni pályája során, hiszen egykori cinkosai közül sokan nem voltak hajlandóak megbocsátani neki, hogy a másik oldalt szolgálja kétségtelen tehetségével. Hatását jól mutatja, hogy Honoré de Balzac hat regényében is felbukkan, vagy említésre kerül a róla mintázott csirkefogó, Vautrin. Nagy Sándor pedig, akinek mindössze tizenhárom kurta év jutott arra, hogy uralkodjon és hódítson, egy olyan birodalmat szerzett meg kardja erejével, aminek híre a mai napig fennmaradt. Évezredeken keresztül az átlagemberek legfeljebb csak álmodhattak arról, hogy hasonló izgalmakat élhessenek át. A videojátékok megjelenésével mindez megváltozott. Ma már bárki lehet Major, Vidocq, vagy Nagy Sándor, sőt, túl is szárnyalhatja őket, még ha csak virtuálisan is. A fejlesztők hamar felismerték, hogy a többség el akar szakadni a mindennapok taposómalmától, és ennek megfelelően alakították ki programjaik koncepcióit. Ha úgy tartja úri kedvünk, pár óra erejéig rettenthetetlen zombivadásszá, minden hájjal megkent mestertolvajjá, a normandiai partraszállás sikerét eldöntő, egyszemélyes hadsereggé, vagy éppen országok, bolygók, egyenesen galaxisok uraivá válhatunk.
Hős, vagy éppen gaztetteink között is akadnak azonban fénypontok, olyan események vagy eredmények, amiket évek múlva is büszkén emlegetünk. Egy különösen nehéznek bizonyuló játék végigvitele, a felhasználók mindössze pár százalékának meglévő trófea vagy achievement szinte odafigyelés nélkül való megszerzése, az adott játékon belül rendkívülinek számító eredmény elérése, esetleg egy rekordpontszám, amit évekig nem tudott senki sem megdönteni: a lista hosszasan folytatható. Jómagam a Hitman-sorozat valamennyi részének egymás utáni, legnehezebb fokozaton való végigjátszására vagyok a legbüszkébb. Ez önmagában még nem különösebben említésre méltó tett. Úgy azonban, hogy az első résznél csak a legolcsóbb fegyvert, a többinél pedig az alapfelszerelést használtam a pályán található gyilokszerszámok mellett, és ha meghaltam, a 2000-ben megjelent Codename: 47 első pályájától kezdtem újra mindent, már távolról sem volt egyszerű a dolog. Főleg, hogy az értékeléssel bíró pályák nyolvanöt százalékánál sikerült megszereznem a Silent Assassin minősítést, vagyis csak a célponttal végeztem, és senki sem vett észre. A második-harmadik véletlen oda nem figyelés miatti halál után már árgus szemekkel lestem mindenre, és valóban úgy éreztem, hogy egy hivatásos orgyilkos vagyok, akinek csak egy dobása van. Amikor az Absolution utolsó előtti pályáján sikerült fűbe harapnom, majdnem feladtam az egészet, de végül újra nekifutottam, és ez alkalommal sikerrel is jártam. Szoros versenyben második a Clover eszelős beat-em-upjának, a God Handnek legnehezebb fokozaton való végigjátszása, ami keményebb dió annál, mint ahogy a videó alapján hinnénk.
Nektek van olyan teljesítményetek, amire úgy érzitek, hogy teljes joggal vagytok büszkék?
Új hozzászólás írásához előbb jelentkezz be!

Eddigi hozzászólások

8. Atesz1987
2014.12.08. 08:03
Én a Cod 4-t akartam hasonló módon végigjátszani, de az atomrobbanásban mindig meghalok...

Egy régi szép emlék jutott eszembe, mikor még LAN partyztunk, és az 1.6-os CS-ben a de_dust-on elbújtunk a T kezdőponthoz közeli ládába 3-an, és ott kempeltünk (for fun). Sokáig kerestek, mire végül arra jött az egyik CT, annyira megijedt, hogy kitépte az egere vezetékét. Sok játékot játszottam ki, akár a legnehezebb fokozaton is, de semmi sem tudja felmúlni azt az érzést, amikor a CS-ben egyszerűen minden összejön, és szoros állás mellett utolsó emberként sikerül 4-5 ellenfelet lelőni. De a Battlefield 2-vel is rengeteget játszottam. Nem vagyok egy jó lövő, de jól tudok helyezkedni. Hányszor bukkantam fel olyan helyeken, ahonnan 10-15 ellenfelet is leszedtem, mire menekülőre kellett fogni. Aki nem játszott a kiegészítőkkel, az nagyon sajnálhatja, mert az a kis taktikai plusz, amit az assault kaszt feldobható kötele, vagy a sniper és a spec ops kilőhető sikló kötele nyújt, sokkal színesebbé tette a játékot. Már 2 éve is kihaltak voltak azok a szerverek sajnos, gondolom azóta csak romlott a helyzet. Akkor kezdtem csak alap játékkal játszani, mikor már kiürültek a kiegészítős szerverek. Nem rossz, de nekem hiányzik belőle az a kis plusz.
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
7. Zabalint
2014.12.08. 10:30
Arra vagyok büszke, mikor 1 nap játék után egy játékot nem azért töröltem, mert szar, hanem azért, mert olyan jó, hogy sokáig elvenné az időmet.
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
6. kepi
2014.12.08. 10:38
ja. 53 óra alatt kijátszottam a dark souls 2 alapjátékot.. idegölő 53 óra volt
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
5. Zabalint
2014.12.08. 10:57
Amúgy a Nagy Sanyi történetét már általános iskolás koromban is kétkedve fogadtam, ma meg már világos, hogy az nem igazán volt kivitelezhető a kor technikai színvonalán. Vagy nem úgy volt, ahogy jelenleg tudjuk, vagy a kor technikai szintje volt más, mint ahogy tudjuk.
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
4. m76
2014.12.08. 11:08
Én nem hiszem, hogy a teljesítménnyel való kérkedés olyan jó dolog.

Amikor leírod, hogy én bezzeg ZXY játékot 10mp alatt lenyomtam meghalás nélkül. Az annyi mintha azt mondanád mindenkinek, akinek ez nem sikerült, hogy ők mekkora lúzerek.

De ha mindenképpen ez kell, én arra vagyok büszke, hogy Last of Us legkönnyebb fokozaton való végigjátszása közben PS3-on csak két DS3-at törtem össze.
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
3. Kerty
2014.12.08. 12:02
dmc 3-at elég meredek fokozatokon játszottam ki, de nem mondanám teljesítménynek, hisz előre tudod az ellenfelek hogy fognak viselkedni és addigra a kombókat is unottan nyomja az ember. Inkább csak megszokás.

De egyszer LANon halo 1-eztünk és az arcomba dobtak egy plazmagránátot, de vakon sikerül lőnöm egy fejest csipával Nevettünk egy darabig rajta az kiérdemelte a #MLGnoscopeDorittos hesteget
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
2. Netere
2014.12.08. 16:24
Egyszer fejjel lefelé leszálltam a Jetfighter című régi játékban. Erre nem számított a játék sem. A teljes lefékezés után a gép lassan 90 fokban felállt. Ráadtam a tolóerőt és mint egy rakéta felszálltam. Soha többet nem sikerült megcsinálnom.

Erről a játékról beszélek:
https://www.youtube.com/watch?v=s-bwmFOaCk8
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
1. Lacilacila...
2014.12.08. 21:47
Ez a God Hand tényleg móka és kacagás. Ki kell próbálnom! Amúgy meg mindnekinek javaslom aki kihívásra vágyik a Dark Souls, Demons Souls gémeket. Különösen a Demons Soulst. De a legemlékezetesebb gém amit végigtoltam az a Grandia volt Ps1en. 120óra tanácstalan bolyongás olyan szintű labirintusokban h leteszed az agyad. De a történet miatt megérte
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!